Strawberry & Cigarette 2 [BEFEJEZETT]

21 fejezet

Lótusz-gyökeres sertésborda leves és sülő mandulás keksz illata töltötte meg a lakás minden egyes négyzetméterét. A rizskészítő csipogott a sarokban, a ragacsos-narancsos csirkéhez pedig már pirult a hús az olajban. A fagyasztóban már elő készítve pihent a mangó jégkrém, Lien külön kérésére.

Xiao Zhan megforgatta a húsokat a serpenyőben, majd a hűtőhöz lépett, és kivette a mázhoz szükséges hozzávalókat. Narancslé, cukor, ecet, szójaszósz, gyömbér, fokhagyma és egy kevés chili pehely. Összekeverte az alapanyagokat egy üvegtálban, megforgatta benne a húst, majd gyorsan a sütőbe tette, hogy ropogósra piruljanak.

Átnézett a pult fölött.

Arcára mosolyt csalt a látvány, ahogy Yibo és Lien teljes összhangban lépkedtek egymás mögött, az asztalt terítve. Épp befejezték a terítést, amikor megszólalt a csengő. Lien végigrohant a nappalin és kitárta a bejárati ajtót.

- Nagypapa! – átölelte Wang Zhian lábát, aki széles mosollyal az arcán kapta a karjába legidősebb unokáját.

- Kishercegnőm! – nyomott egy puszit a gyerek arcára. – Oh, de sózsák lettél. Nősz, mint a gomba. – nevetett a férfi, majd letette a kislányt a földre, aki gyorsan visszaszaladt az oldalára és belecsimpaszkodott a lábába.

- Yibo. – az idős férfi kezet fogott a fiával, majd üdvözölte őt is. – S hol van az én legkisebb unokám?

Lien elvigyorodott.

- A mami hasában!

A férfi összecsapta a kezét.

- Milyen igazad van. – majd Xiao Zhan elé lépett, majd gratulációját és örömét kifejezve, nyomott egy apró puszit az arcára. – Gratulálok. Bocsáss meg a fiamnak, hogy nem tudta magában tartani ezt az örömhírt. – kacsintott Yibo-ra, mire a férfi csak a szemét forgatta. Wang Zhian elővett a zsebéből egy aprócska dobozt. – Szeretném, ha elfogadnátok ezt az aprócska ajándékot.

- Apa, igazán nem kellett volna. – ingatta a fejét Yibo.

- De igen. – bólintott a férfi.

Xiao Zhan hol a dobozra, hol pedig Yibo-ra pillantott.

A kezébe vette a bársonydobozt, majd felnyitotta.

Egy ezüst kulcs pihent benne.

- Ez...?

- Yibo megemlítette, hogy hamarosan szűkösen lesztek ebben a lakásban. – nézett körbe.

- Ezt igazán nem fogathatjuk el.

Wang Zhian elmosolyodott.

-Tudom, hogy nem fogadnád el, ha egy teljesen új lakásról lenne szó. – Xiao Zhan szemöldöke a magasba szaladt. – Ezt a lakást harminc évvel ezelőtt vásároltam Zichen-nek, a születése napján. Hogy amikor saját családot alapít, beköltözhessen oda. De úgy látszik, az én fafejű fiam, nem igazán gondolkodik azon, hogy megnősüljön. – vonta meg a vállát az idős férfi. – Biztos vagyok benne, hogy nektek sok örömet fog okozni. S hiszem, hogy Zichen is egyetértene velem.

Xiao Zhan az ajkába harapott.

- A lakás üres. Csak arra vár, hogy berendezzétek és beköltözzetek. Nincs messze, csupán néhány utcányira, így Lien-t sem kell kivennetek az óvodából.

- Apuka...

- Tekintsétek úgy, mint ajándékot, az unokáimnak.

Xiao Zhan, Yibo-ra pillantott, aki alig láthatóan bólintott.

- Köszönjük. – bólintott Xiao Zhan, miközben gyengéden végigsimított még lapos hasán.

Újra megszólalt a csengő, pont akkor, amikor a konyhába sípolni kezdett az időzítő. Xiao Zhan a konyhába lépett, kinyitotta a sütőt, kihúzta a tepsit, majd a pultra tette, pont amikor Yibo is kinyitotta az ajtót.

Zichen és Zhou Cheng léptek be.

Vidám beszélgetés hangja szűrődött ki a folyosóról. A két férfi gratulálva üdvözte, majd átmentek az étkezőbe, ahol gyorsan asztalhoz ültek. A vacsora kellemes hangulatban telt el. Zhou Cheng is hamar levetkőzte a feszélyezettségét – amit nagy valószínűséggel Wang Zhian rendőrkapitány jelenléte okozott – amikor látta, hogy az idősebb férfi milyen felszabadult lesz a fiai és unokái társaságában.

Xiao Zhan lopva pillantott Zichen és Zhou Cheng irányába.

Nem verték nagydobra, de neki azonnal szemet szúrtak azok az apró mozdulatok és lopott pillantások, amiket egymással váltottak.

Zichen hirtelen csendre intette a társaságot.

Az étkező elnémult.

Egyedül Wang Qing síró hangját lehetett hallani.

- Ah, felébredt. – állt fel az asztaltól Xiao Zhan, majd besietett a szobába.

Wang Qing ajka lefelé görbült, arca kipirosodott a sírástól.

Xiao Zhan a kezébe vette a fiát, pufók arcára puszit nyomott.

Erős karok ölelték körbe a derekát, mire összerezzent. Amikor megérezte Yibo fűszeres illatát, jóleső melegség és nyugalom árasztotta el. Fejét hátrahajtotta és mélyen magába szívta a férfi illatát.

- Sajnálom, hogy ilyen hamar elújságoltam a hírt. Tudom, te szeretted volna elmondani.

Xiao Zhan megrázta a fejét.

- Semmi gond. – megfordult, arcáról lassan eltűnt a mosoly, amikor megpillantotta Yibo gondterhelt arcát. – Mi a baj? – kérdezte aggodalmasan.

Yibo megfogta a kezét és belecsókolt a tenyerébe.

- Semmi. – lehelte. – Menjünk.

- Rendben.

Wang Qing azonnal elhallgatott, amint átlépték az étkezőt és a folyosót elválasztó boltívet. A hirtelen sok arc összezavarta és megijesztette. Szája ismét lefelé görbült, de ezen, mindenki, már csak mosolyogni tudott.