Strawberry & Cigarette 2 [BEFEJEZETT]

4 fejezet

Álmosan simított végig a kezével, az ágy hideg lepedőjén. Xiao Zhan nem feküdt mellette, csodálatos eper illatát, csupán az ágynemű ontotta.

Morcosan fordította a fejét oldalra és a kisasztalon neonzöld fényben vibráló digitális órára pillantott, ami akkor váltott hajnali egyre.

Felült, lelökte a dereka köré csavarodott paplant, felállt és az ajtóhoz ment. Hangtalanul lépett ki a folyosóra. Résnyire nyitotta Lien szobájának ajtaját és belesett. A kislány mélyen aludt, kezében a kedvenc nyusziját szorongatva fordult át a másik oldalra.

Becsukta az ajtót és megfordult. Ekkor vette észre a nappaliból kiszűrődő, tompa fényt.

Megállt a boltív alatt, karját összefonta széles mellkasa előtt, ajkára mosolyt csalt, a látvány, ahogy Xiao Zhan a kanapén ülve a laptop fölé görnyedt. Egyik kezében egy doboz csokis jégkrémmel és néhány szelet almával, a másikkal hatalmas pocakját simogatta.

A lámpa és a laptop fényében megcsillant az ezüst gyűrű az ujján.

- Hát itt vagy. - lépett ki a félhomályból. Xiao Zhan ajka mosolyra húzódott, szeme csillogott a boldogságtól. – Már mindenütt kerestelek. Jól vagy?

- Igen. Csak nem tudtam aludni.

- Akarsz róla beszélni?

- Már mindent megbeszéltünk ezzel a vödör fagyival itt, ni. - emelte a szájához a kanalat, majd nagyon lassan lenyalta róla a megolvadt fagyit.

Yibo felnevetett, leült Xiao Zhan mellé és az ölébe vonta. Magába szívta természetes illatát, mire testét újonnan elöntötte a melegség és a vágy.

- Nem kéne sokáig fent lenned. - a laptopra nézett, majd vissza Xiao Zhan-ra. - Dr. Cheng megmondta, hogy sok pihenésre van szükséged.

Xiao Zhan a vállára hajtotta a fejét, egy csókot lehelt a nyakára, mire minden haragját, mintha egy szempillantás alatt elfújták volna.

- Tudom. - hümmögte. - De így is egész nap pihenek... Unatkozok. Szükségem van valami elfoglaltságra.

Yibo hatalmas keze Xiao Zhan gömbölyű hasára csúszott, gyengéd, simogató mozdulatai alatt érezte, hogy a fia megfordult. Xiao Zhan felszisszent, ugyan abban a pillanatban Ő maga is megérezte, az erőteljes rúgást. Yibo pillantása a hasára esett. Keze megremegett egy pillanatra, arcán rémület tükröződött, mire Xiao Zhan arcáról lassan eltűnt a mosolya.

- Biztos minden rendben? - aggodalom csengett ki a hangjából.

- Igen. - sziszegte. - Mostanában elég sokat mocorog. Lien-nél is ez volt, néhány héttel a szülés előtt. Ah. - lehelte Xiao Zhan. - Talán mégis jobb lenne, ha lepihennék.

Yibo egyetértően bólintott, állásba segítette Xiao Zhan-t. Lekapcsolta a laptopot, majd a hálószoba felé vezette a férfit.

Xiao Zhan az ajtófélfába kapaszkodva megtorpant. Arca eltorzult a fájdalomtól, állkapcsát olyan erősen szorította össze, hogy bőre kifehéredett.

- Xiao Zhan!

Xiao Zhan szólásra nyitotta a száját, de képtelen volt hangot kiadni. Körme a bőrébe vájt, majd elengedte. Vonásai kisimultak.

- Jól vagyok.

- A francokat vagy jól. - dörrent rá dühösen Yibo, mire összerezzent. - Megyünk a kórházba!

- Yibo. Minden rendben, már elmúlt. - lihegte Xiao Zhan.

- Xiao Zhan!

- Semmi baj. - odatántorgott az ágyhoz és leült. Yibo gondosan eligazgatta a párnát a háta mögött, majd leült mellé az ágy szélére. Arcán megfeszültek az izmok, keze automatikusan ökölbe szorult.

Xiao Zhan gyengéden végigsimított az arcán.

- Tényleg minden rendben. – nyugtatgatta.

Bátortalan kopogás törte meg a nyugtalanító csendet. Az ajtó résnyire nyílt, és Lien lépett be rajta. Álmosan dörzsölte a szemét, ajkát lebiggyesztette.

- Ne kiabálj a mamival. - szipogta.

- Sajnálom. - mondta Yibo és kitárta a karját. - Apa, csak aggódott anya miatt. Gyere, - Lien odaszaladt hozzá, mire Yibo felrakta az ágyra. - a maminak szüksége van rád.

Lien felmászott Xiao Zhan mellé, kócos fejét a mellkasára hajtotta, apró kezeivel gyengéden simogatta a férfi hasát.

Az ismétlődő, gyengéd mozdulat mindkettejüket megnyugtatta. Xiao Zhan és Lien pillái is lefelé jártak, s ahogy álomba szenderültek, Yibo lekapcsolta a lámpát, visszafeküdt a helyére, ujjaikat összekulcsolta, majd lassan Ő is álomba merült.