Strawberry & Cigarette 2 [BEFEJEZETT]

23 fejezet

A nap már magasan járt, amikor Zichen belépett a rendőrkapitányság épületébe. Keresztül vágott az előtéren, egyenesen a lifthez sétált, ahol egy fiatalabb béta nő üdvözölte.

Felment a lifttel a legfelső emeletre. A rendőrkapitány irodájának ajtaja előtt megállt, bekopogott és belépett. A faltól falig érő ablakok a borús időjárásnak megfelelően, szürke fénybe borították a tágas helyiséget.

Az apja az iroda távolabbi végében lévő L alakú tárgyalóasztalnál ült, amit beterített az a kétszáz darab levél, amit Ren Zhong írt az elmúlt négy évben, s aminek eredeti példányait a mai nap folyamán össze kell állítaniuk az ügyészség számára, mint az ügy terhelő bizonyítékait.

- Hogy haladsz?

A férfi levette az orráról a szemüveget, megdörzsölte a szemét és nyújtózott egyet.

- Százat átnéztem és sorba állítottam. Itt vannak a durvábbak. - emelte fel a kis csomag, bezacskózott levelet, majd visszadobta az asztalra.

- Hoztam kávét. - emelte fel a poharat, és lerakta az asztal végébe. A férfi felállt, megkerülte az asztalt, kezébe vette a műanyag poharat és kortyolt belőle egyet. – Felváltalak.

Leült az asztalhoz, kortyolt egyet a saját kávéjából, majd nekilátott a munkának. Egymás után olvasta, majd rendezte el a leveleket. A gyomra felfordult, amikor egy olyan levél a kezébe akadt. S a legrosszabb mégis az volt, amikor lelki szemei előtt életre kelt az olvasott szöveg, - s az öccse társát – egy undorító féreg karjai között látta.

Legbelül mélyen felkavarta a gondolat, hogy Xiao Zhan-nak újra át kell élnie ezt a borzalmat.

Xiao Zhan értékes férfi lett a számára, s nem csak azért, mert jó irányba terelte Yibo életét, hanem azért is, mert egy olyan személyiség volt, ami nagy ritkaságnak számított ebben a modern világban. Tiszta, barátságos és kedves jelleme miatt, melegség töltötte meg hűvös lelkét. A rendőrkapitányságon dolgozó tisztek is mindig örömmel fogadták amikor látogatást tett.

Bezacskózta a levelet, majd a többi közé dobta.

Behunyta a szemét, és érezte, hogy alfa énje, amelyet eddig sikerült kordában tartania, megmozdult benne. A vadállat, amit mélyen eltemetett magában kezdett életre kelni.

Nem vágyott Xiao Zhan-ra.

A védelmi ösztön – hogy megvédje a családjához tartozókat – egy olyan természetesen mechanizmus volt, ami a legtöbb alfában ott élt.

- A rohadék. – sziszegte remegve, és félresöpörte a papírokat.

Már nem bírta tovább.

Az apja felpattan a helyéről.

- Zichen!

- Engednem kellett volna, hogy Yibo kiverje belőle a szart is. – emelte fel a hangját. Már nem tudta tovább magában tartani az érzéseit, amik a mellkasát nyomták. Felkapta a levelet, majd az apja kezébe nyomta. – Nézd! Olvasd el, hogy ez az őrült perverz mit akar csinálni az unokáid anyjával!

Elöntötte a szívét a tehetetlen düh. Zihálni kezdett.

- Fiam, nyugodj le.

- Nem tudok megnyugodni. – fröcskölte. – Egyszerűen képtelen vagyok ölbe tett kézzel ülni és várni, hogy a bíróság döntsön a sorsáról.

- A bíróság újra el fogja ítélni.

Vissza akart vágni az apjának, amikor megcsörrent a telefont.

A férfi visszalépett az asztalhoz és a füléhez emelte a kagylót.

- Itt a rendőrkapitány beszél.

Zichen az íróasztal másik oldaláról figyelte, ahogy az apja arca elkomorodik, majd leteszi a telefont. A férfi keze remegett, hogy többszöri próbálkozásra sikerült csak a helyére raknia. Üres tekintettel bámult maga elé, miközben a csönd egyre terhesebb lett.

- Apa! Apa mi történ?

Az apja szeme rá szegeződött.

- Ren Zhong megszökött.

Zichen arca elsápadt.

- Hogyan? De hisz az lehetetlen.

- A busz, ami a bíróságra szállította, balesetet szenvedett. A sofőr és az őr azonnal meghalt. Ren Zhong pedig megszökött.

Zichen a nadrágjának a zsebébe nyúlt, előhúzta a telefonját és Yibo számát tárcsázta.

Az öccse azonnal felvette.

-Yibo. Van egy nagyon rossz hírem.