Strawberry & Cigarette 2 [BEFEJEZETT]

8 fejezet

1 hónappal később

Yibo megbabonázva figyelte a konyhában serénykedő Xiao Zhan-t. A konyhából áradó kellemes illatok eltörpültek a férfi lényéből áradó eper illata mellett.

- Nem fogsz elkésni? - fordult meg Xiao Zhan, miközben a pultra tette az egyik kis tányér rizskását.

Lien már az óvodában volt, Wang Qing pedig még aludt, így kihasználva a gyerek mentes övezetet Yibo minden percét Xiao Zhan mellett tervezte tölteni.

Felállt a székből és a férfi háta mögé lépett. Átölelte, csípőjét a csípőjének nyomta, mire mindketten felnyögtek. Xiao Zhan megfordult, mire Yibo egy laza mozdulattal felültette a pultra.

A térde alá nyúlt, lábát szétvetette, majd kőkemény férfiasságát hozzá nyomta.

Xiao Zhan az ajkába harapott. Lélegzetét visszafolytotta, amikor Yibo a nyakához nyomta az ajkát, majd fogát a bőrébe mélyesztette.

Elakadt a lélegzete.

- Szabadságon vagyok. - dorombolta Yibo, miközben nyelvével lezárta a fogai által okozott sebet. - Kívánlak. Veled akarok lenni.

Xiao Zhan kinyújtotta a karját és Yibo nyaka köré fonta.

Hangos sercegő hang, majd a pólója két darabban hullott le a földre.

- Hopszika. - incselkedett, mire Xiao Zhan elpirult.

Yibo végigcsókolta az állát, a nyakát, a vállát. Két kezével megfogta a tarkóját, hosszú ujjaival a hajába túrt.

Xiao Zhan hátradőlt, szemét lehunyta és élvezte a társa minden egyes, perzselő érintését. Vére felforrt a bőre alatt, még többért könyörögve nyögdécselt.

A kis konyha megtelt a lihegés, a nyögések és a csókjaik hangjával.

Yibo keze mindenhol ott volt. A csípőjén, a derekán, a hátán, ahogy magához húzta.

Lihegve, levegő után kapkodva rántotta el magát Xiao Zhan szájától és lejjebb csúszott a mellkasán.

Yibo ujja a nadrág derekánál járt, amikor Xiao Zhan a gyerekszoba felé pillantott, ahol Wang Qing aludt.

- Ne aggódj. - dünnyögte Yibo, majd a lábát a csípője köré fonta, a karjába kapta és bevonult vele a hálószobába.

Xiao Zhan végignyúlt az ágyon, a teste ívben megfeszült, amikor megérezte a férfi nyelvét a nadrágjánál.

Yibo teste verejtékben úszott. Egy laza mozdulattal kiszabadította magát a ruhák fogságából, fölé támaszkodott, majd a legnagyobb gyengédséggel beléhatolt. A hosszú hónapok kielégítetlen vágya ott tombolt mindkettőjükben. Már attól megrészegültek, hogy meztelen bőrük egymáshoz ért.

Yibo végighúzta a szemfogát Xiao Zhan hasán, s amikor megérezte saját illatát a bőrén, melegség és elégedettség fogta el.

Háta hullámzott, széles válla előreesett, és szabályos ritmusban mozgott.

Xiao Zhan megfeszítette a hátát, felemelte felsőtestét az ágyról, fejét hátravetette, ajka kissé szétnyílt.

A férfi tűzben égett.

Nehéz és erős teste, ahogy ránehezedett, csípőjének ritmusa megőrjítette Xiao Zhan-t.

Sötét szemében vad szexuális vágyakozás tükröződött, igazi, nyers éhség.

Yibo megmerevedett. Az erek kidagadtak a nyakán. Amikor hátrahajtotta a fejét és felkiáltott, Xiao Zhan körmei a hátába mélyedtek.

Teste megrázkódott, miközben elélvezett. Nem sokkal később izzadtan, felforrósodott testtel, lihegve hanyatlott az ágyra.

Xiao Zhan a hasán aludt.

Óvatosan meztelen csípőjére húzta a takarót. Bűntudat emésztette, ahogy végignézett Xiao Zhan karján és hátán, ahol heves és szenvedélyes szeretkezésük nyomai a bőrébe mélyedtek.

Egy puszit nyomott az arcára, amikor meghallotta a szomszédos szobából Wang Qing sírását.

Felszedegette a melegítőt és a pólót a földről, majd gyorsan magára kapta. Hangtalanul betette maga mögött az ajtót és átsietett a gyerek szobába.

Wang Qing azonnal elhallgatott, amikor a bölcső mellé lépett és a karjába vette. Szája a füléig ért, ahogy beszélni és ringatni kezdte. Aprócska kezeit jobbra-balra mozgatta, lábaival a kezének feszült.

Amikor halkan dudorászni kezdett, Wang Qing csodálkozó tekintettel, megbabonázva figyelte. Ajkára huncut mosoly húzódott, karját az arcához emelte, kezét pedig a szájába dugta.

Yibo azonnal tudta, hogy éhes.

A konyhába lépett, aztán megtorpant.

Nos, az ebéd szükségleti okokból elmaradt, tekintve, hogy úgy rontott Xiao Zhan-ra, mint egy kiéhezett ragadó a zsákmányára.

A cumisüveg üres állt a pulton.

Elhúzta a száját, majd a még mindig a kezét majszoló Wang Qing-re pillantott.

- Anya most alszik. Te pedig irtó pipa leszel, ha nem kapsz időben enni. - dünnyögte. Mormogó hangjára a fia felhúzta az orrát és elmosolyodott. - Ne vigyorogj. - biggyesztette le az ajkát Yibo. - Nekem is szükségem van rá.

A hálószoba ajtajára pillantott, egy pillanatig habozott, majd belépett. Xiao Zhan még mindig mélyen aludt. Leült az ágy szélére, hátát az ágy támfalának döntötte és úgy figyelte a férfi finom, kisimult vonásait.

Nem volt szíve felébreszteni.

Wang Qing hangos gügyögésére Xiao Zhan szemei lassan kinyíltak. Ajkára gyengéd mosoly húzódott, amikor megpillantotta őket. Szemében nyoma sem volt haragnak vagy dühnek, csak az elégedettségnek és a szeretetnek.

Óvatosan felült, fejét a vállára hajtottaés némán figyelte Wang Qing mosolyát.