Strawberry & Cigarette 2 [BEFEJEZETT]

26 fejezet

Xiao Zhan jókedvűen dudorászva állt a tűzhely mellett, miközben a levest kavargatta. Keze lapos hasára simult, miközben átpillantott a pulton.

Lien az étkezőasztalnál ült, kezében zsírkrétát szorongatott és vidáman rajzolgatott. A kanapé előtt, a járókában Wang Qing lelkesen játszott a zenélő játékaival, tapsolt és nevetett.

Széles, boldog mosollyal fordult vissza a tűzhely felé, elzárta a fortyogó levest, amikor kinyílt, majd hirtelen becsapódott a lakás bejárati ajtaja és Yibo viharzott be rajta.

Lien ijedten kapta fel a fejét.

- Lien menj a szobádba!

- De...

- Azt mondtam takarodj a szobádba! – emelte fel élesen a hangját, mire Lien lebiggyesztette az ajkát, könnyei patakzottak, majd hangosan bőgve beszaladt a szobájába.

Xiao Zhan aggodalmasan nézett a lánya után.

- Ezt most miért kellett?

- Mikor akartad elmondani, hogy találkoztál Song Hai-jal?

Xiao Zhan döbbenten meredt a férfire.

- Honnan...?

Yibo megrázta a fejét.

- Lényegtelen. Már elfelejtetted, hogy mennyi szörnyűséget tett ellened? – lépett közelebb baljóslóan, mire Xiao Zhan hátrált egy lépést. Arca hamuszürkévé vált, félelem kúszott fel a gerincén. – Elfelejtetted, hogy az a nő, megpróbált az életedre törni? Embereket bérelt fel, hogy bántsanak, segített Ren Zhong-nak...

- Mégis mit kellett volna tennem? Elzavarni?

- Szólni nekem, a francba! – csapott a pultra Yibo, mire Xiao Zhan összerezzent. – Van bármi fogalmad arról, hogy milyen érzés volt nekem megtudni, hogy az a nő, aki ilyen kegyetlen dolgokat művelt a szerelem nevében, a társam közelébe mert menni? Tudni, hogy az a nő, az oka annak, hogy Ren Zhong megerőszakolt... ott volt melletted...

Xiao Zhan könnyes szemmel pislogott, majd elfordította a tekintetét Yibo-ról.

A fájdalom éles pengeként hasított a mellkasába, összehúzta magát, a térdét a mellkasához szorította és sírva fakadt. Átölelte magát és megpróbált a légzésére koncentrálnia. Az emlék olyan tisztán és frissen játszódott le lelkiszemei előtt, mintha csak néhány órával ezelőtt történt volna.

Hosszú, kínkeserves néma percek teltek el, mire légzése ismét egyenletessé vált.

Felállt, ellépett Yibo mellett - akinek arca elsápadt -, odament a terasz ajtajához, résnyire nyitotta, majd behunyta a szemét. A szíve vadul vert, a feje szédelgett, és mély lélegzetet vett. Érezte, ahogy a friss, kellemesen hűvös levegő átjárja a szobát és lenyugtatja felhevült idegeit.

Wang Qing gügyögésére elfordította a fejét, bezárta az ajtót, odalépett a járókához, majd a karjába vette a fiát.

S megfordult.

- Nem mondtam el, mert nem változtatott volna semmin. – hangja remegett, torka száraz volt, mint a sivatagi homok. – Nagyon jól tudom, hogy mit tett Song Hai. Nem kell emlékeztetni rá. Azt sem tudom, hogy mennyi volt az igazság abban, amit mondott, hogy megváltozott. – vonta meg a vállát. – Talán valóban igaz, talán hazudott. Nem érdekel. A bocsánatomat kérte, de csak azért, hogy enyhítse a lelkiismeretfurdalását, nem azért, mert valóban megbánta, amiket tett ellenem, ellenünk. Nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy a jövőben gondtalanul élje az életét. Azt akartam, hogy érezze azt a fájdalmat, azt a szenvedést, amit nekünk kellett. Hogy miért nem mondtam el? – mutatott körbe az üres, némaságba burkolódzó lakáson. – Ezért.

- Xiao Zhan...

- Még nem fejeztem be!

Yibo elhallgatott.

- Berontottál a lakásba és leüvöltötte a lányod fejét, aki valószínűleg álomba zokogja magát, miközben azon agyal, hogy mégis mivel dühíthette fel az apját ennyire. Ha szerencsénk van, akkor nem fog belázasodni. – megigazította Wang Qing-et a karjában, mire a kisfiú a vállára hajtotta a fejét, miközben aprócska ujjaival a nyakában lógó ezüstlánc medáljával játszott. – Kikiabáltad, hogy... mit... tett... Ren Zhong velem, a lányod füle hallatára. Amikor holnap kijön a szobájából és kérdéseket tesz fel arról, amiket ma hallott a szádból, mit feleljek neki?

- Én...

Xiao Zhan mellkasából egy keserű, fájdalmas sóhaj szakadt fel.

- Megértem, hogy dühös vagy, amiért nem szóltam róla. – kezdte egy fokkal lágyabb hangon, miközben végigsimított a hasán. – De így is sok stressz van az életünkben. Az új lakás, a költözés, Wang Qing és Lien. A terhesség. Nem hiányzott egy újabb stresszforrás.

Yibo hangosan nyelt. Ajka kiszáradt, csak nehezen sikerült szólásra nyitnia.

- Sajnálom.

- Én is. – húzta el a száját kedvetlenül Xiao Zhan, majd a gyerekszobába ment és becsukta maga mögött az ajtót.

Egyedülhagyva Yibo-t a lelkiismeretével.