Strawberry & Cigarette 2 [BEFEJEZETT]

34 fejezet

- Igen, értem. – mondta Zichen a telefonba. – Itt jobbra. – mutatott a lehajtó irányába.

Yibo elszáguldott a lassabb járművek mellett, megrántotta a kormányt, átvágott négy sávon - szabálytalanul – és lehajtott a kijáraton. Olyan erősen markolta a kormányt, hogy ujjai kifehéredtek. Remegő kézzel váltott vissza és taposott bele a gázba, mire a fekete BMW terepjáró kilőtt és mindketten az ülésbe préselődtek. A sebességmérő száz fölé mutatott, mire Zichen némán megragadta a fogantyút.

- Leellenőrizték a Zhou Cheng által küldött koordinátákat. – vette le a füléről a telefont Zichen, és a képernyőre meredt. – A telket Ren Zhong apja vásárolta tizenhat évvel ezelőtt. Két évig állt üresen. – a bátyja felszisszent, mire Yibo oldalra pillantott.

- Mi az?

- A rohadék. – dörmögte Zichen. – Ren Zhong tizennégy évvel ezelőtt megvette a telket, ahol azonnal építkezni kezdett. A ház, az Ö és Xiao Zhan nevén szerepel.

- Akkor kezdte el zaklatni. – lehelte Yibo elfúló hangon.

A gondolatra, hogy a férfi tizennégy évvel ezelőtt már megtervezte a közös jövőjét Xiao Zhan-nal, a gyomra is felfordult. Az agya vadul zakatolt, eszébe jutott Ren Zhong alakja, amikor bent járt a börtönben. A férfi nem aludt és nem evett, a megszállottsága még jobban elhatalmasodott az elméje felett. Őrült vágyakozás és rajongás tükröződött a szeméből.

Visszaemlékezett a férfi cellájának falaira. Látta imádott társáról készült fotókat, többszörös nagyításban. Mindegyiken védtelen volt. Állapotosan, az óvoda előtt várakozva, Dr. Cheng rendelője előtt, úton hazafelé a boltból, Lien-nel a bevásárlóközpontban...

Miközben a kocsiba pakoltam, olyan érzésem volt, mintha figyelnének...

Xiao Zhan szavai olyan élesen hasítottak belé, mintha villámcsapás érte.

A társának igaza volt...

Valaki figyelte őt.

Mégpedig Ren Zhong megbízásából.

- Ren Zhong-ot kirúgták az elit gimiből, miután verekedésbe került az egyik tanárral.

Yibo elhúzta a száját.

- Emlékszem. Utána került állami suliba.

- Egy koedukált középiskolába. Xiao Zhan iskolájába.

Yibo gázt adott, mire a BMW motorja felpörgött. Tíz perccel később lefordult egy sötét, kanyargós hegyi útra. Pislákoló narancssárga fény mutatta az utat. A ház emeleti ablakából kiszűrűdő meleg, sárga fény láttán, torka összeszorult.

A hálószoba ablakai voltak.

Yibo behunyta a szemét, mert lelki szemei előtt kristálytisztán megjelent Xiao Zhan képe, aki könnyáztatta arccal, küzd és menekül Ren Zhong érintése, és csókjai elől.

Hányingere támadt.

Lefékezett a sötét Volvó mellett, és kinyitotta az ajtót.

A három lövés hangja mindkettőjüket megbénította egy pillanatra.

Yibo teste előre lendült, az ajtóhoz rohant, megmarkolta a kilincset és berontott a házba. Az ajtó kinyílt, hirtelen megcsapta a vér és eper tömény illata.

Zhou Cheng állt a nappali túlsó végében, kezében a füstölgő fegyverrel. Ren Zhong elterülve a földön, teste vérbe fagyva. Bőre sápadt volt, arcára egy eltorzult néma kiálltás fagyott, miközben karját kinyújtva próbált meg valamit elérni.

Yibo követte a férfi karjának vonalát, lába földbe gyökerezett.

Xiao Zhan állt a terem túloldalán. Teste összegörnyedt, arcán fájdalmas grimasz ült meg, miközben kezével próbálta elszorítani a vérző sebet a csípőjén. Mellkasa gyorsan süllyedt és emelkedett, levegő után kapkodott. Átszelte a szobát, és elkapta a karját, mielőtt a férfi összeesett volna a vérveszteségtől.

- Azonnal kérek egy mentőt a...

Zichen hangját mintha lenémították volna, a körülötte zajló, kaotikussá váló események lelassultak. Az ablakokon beszűrődő vörös-kék villogó fények jelezték, hogy a rendőrség is megérkezett a helyszínre, majd azonnal megkezdték a ház átkutatását és biztosítását.

Xiao Zhan hangosan felnyögött, mire Yibo tüdejéből minden levegő kiszorult.

- Mindjárt itt lesznek a mentők. Minden rendben lesz. – hangja meggyötört volt. Xiao Zhan fátyolos tekintettel nézett a szemébe, fejét a vállára hajtotta. – Ne aludj el, Xiao Zhan! XIAO ZHAN!