|Szívedbe Látok|

Huszonnyolcadik

| RACHEL |

Apukám velem akart ebédelni ezért étterembe hívott engem. Mintha ezer éve nem ettünk volna együtt. A munka és a cég minden erőmet elveszi. Néha még annak is örülök, ha sikeresen megtalálom az ágyamat. Ahogy leültem apával szemben, mintha valami baj történt volna. A fehér szőrme kabátomat a szék támlájára tettem és végig simítottam a fekete garbó pulcsimon.

- Hogy vagy apa? - biccentettem oldalra a fejem. Apa megsimította a kezem és erőltetett magára egy mosolyt. Tekintetét az ablak irányába szegezte majd felsóhajtott.

- Beszélni szeretnék veled kicsim - bólintott lassan. Mit sem sejtve mosolyodtam el és fontam keresztbe a lábamat.

- Rendben apa! Akkor beszéljünk! Miről szeretnél velem beszélni? - vettem a kezembe az étlapot. Farkas éhes voltam. Úgy éreztem, hogy egy egész bárányt is képes lennék megenni. Az étterem nagyon csendes és kellemes volt. Sokan beszélgettek vagy rendeltek. A nagyobb asztaloknál üzletemberek tartottak megbeszélést, a pin Apa az ablaknál foglalt nekünk asztalt, így rálátást kaptunk a város forgalmas és zajos utcájára.

- Először is, hogy vagy lányom?

Imádom apát. Mindig is a példaképem volt. Apára bármikor számíthattam. Olyan volt nekem mint egy barát. Bármit elmondhattam neki. Soha nem veszekedtünk vagy feleseltem neki. Noha a kapcsolatunk megromlott azóta, hogy a bevásárlóközpontban együtt sétálgattunk, de igyekeztem több időt tölteni apával. Apa nem olyan mint anya. Anyát két dolog érdekli. A haja és a nyomorék kutyája. Apa mellett is csak azért van, hogy legyen aki tömi pénzzel a kártyáját.

- Jajh! Boldog vagyok apa! - mosolyogtam. - Nagyon boldog és szerelmes! - piszkáltam a gyűrűmet amit az outfittemhez választottam. Miután kimondtam a szerelmes szót, apa arcán átsuhant valami. Nem tudtam eldönteni, hogy örül - e a hírnek vagy csupán nem érdekelte őt a dolog. - Apa? - ráncoltam a szemöldókömet.

- Pont róla szeretnék veled beszélni, kicsim - fogta meg a kezem és erőltetett az arcára egy mosolyt. Rosszat sejtve sóhajtottam fel.

- Mit csinált már megint?! - vettem el a kezem mérgesen. Apa a halántékát dörzsölte a kezével és próbálta oldani a köztünk levő feszültséget. Megkérdezte, hogy rendeltem - e már. De én csak feltettem a kezem, jelezve, hogy mondja el azt amit szeretne.

- Rachel! Ethan felbontotta a szerződést! Kirúgott minket - tárta szét a karját.

- Mi?! - ráztam meg a fejem. - Ennek semmi értelme! - simítottam végig a karomon. - Ez nem vall Ethanre! - morogtam mérgesen. - Volt valami oka! - néztem apa szemébe.

- Nincsen oka lányom! Egyszerűen csak utál minket! A hatalom és a pénz elvette az eszét! - sütötte le a szemét. Mosolyt erőltettem magamra majd kínomban a körmömet piszkáltam. Nem volt igaza. Apának nem volt igaza.

- Nem mondasz igazat! Ethan nagyon jó ember! Egyszerűen csak rossz élete volt! - suttogtam könnyes szemmel. - Foggalmad sincs arról, hogy min ment keresztűl! A sebei... még nem gyógyultak be! Lehet, hogy nemis fognak - töröltem le egy kósza könnycseppemet. - Ethan teljes mértékben megérdemli a céget, apa!

- Rachel, én értem de... - félbe hagyta miközben a pincér az asztalra tette a kávéját. Apa csak egy biccentéssel köszönte meg majd tett bele tejszínt és kocka cukrot. - Az az ember egy elkényeztetett...

- Ethan minden csak nem elkényeztetett! - emeltem fel a hangom.

- Lányom! Kirúgott engem! A szerződésnek vége!

- Hát... - fogtam meg a kabátomat és a táskámat. - Valami okból tette. Sajnálom apa. De én jobban ismerem Ethant, mint te! Legyen szép napod! Szeretlek!