|Szívedbe Látok|

Kilencedik

| ETHAN |

- Gratulálok a munka miatt! Annyira örülök neki! -  a kávézóban Rachel szorosan hozzám bújt, és átkarolta a lapockámat. A hátán összezártam a kezem, és a fejéhez támasztottam az államat. Volt valami az érintésében amitől a szívem hevesebben dobogott. Volt valami ebben az ölelésben, ami arra kéztetett, hogy ne engedjem el. Mintha régóta erre a pillanatra vártam volna. Arra, hogy közel érezzem őt magamhoz. Egy pillanatra elhajoltam, és az ujjaim közé vettem az egyik hajtincsét. A szemébe néztem, és enyhén felemeltem a vállamat.

- De nehogy azt gondold, hogy egyedül hagylak - biccentettem oldalra a fejem, a kezemmel megtámasztottam az arcát. Rachel lehunyta a ragyogó tekintetét, majd megfogta a csuklómat.

- Mondhatok neked valamit? - fürkészte az arcomat. A púltnak támaszkodtam, de nem engedtem el. Semmi pénzért nem akartam elengedni. Azt akartam, hogy a karjaim közt legyen. Hiába vagyunk ellentétek. Hiába gazdag, én pedig szegény vagyok. Hiába választ el minket a családi hátterünk. A szívem azt súgta, hogy Rachel hozzám való. A szíve az, ami hozzám való. -  Év elejétől figyellek téged - biccentette oldalra a fejét. - És már a kezdetek kezdetén elvarázsoltál - enyhén beharapta a száját, a tekintete csillogott a kimondott szavaktól. - Te más vagy Ethan. Ez pedig...- megrázta a fejét, az arca elpirúlt. - Azt hiszem, hogy... - apró mosolyra húzta a száját, majd a szemembe nézett. Mielött bármit is mondhatott volna, lehajoltam hozzá, és lehunyt szemmel megcsókoltam. Annyira szenvedélyesen, annyira igazin, hogy semmit sem érzékeltem a külvilágból. Amint a szám, az ő ajkához ért, a testem liftezni kezdett, a szívem gyorsan dobogott. Rachel meglepődött, de nem tántorodott meg. Sőt! Az egyik kezét a tarkómra tette, és az ajkam minden érintését viszonozta. Ez a csók több mint tökéletes. Nem akartam abba hagyni, de muszáj még távolságot tartanom tőle. Lassan hajoltam el tőle, éreztem, hogy még folytatni akarja. A nyelvével enyhén megnyalta az ajka szélét, és a szemembe nézett. - Ez mi volt? - húzta angyali mosolyra a száját. Nem tudtam leplezni a mosolyomat, a fejemet enyhén megráztam.

- Én...- kerestem a szavakat, de semmit sem tudtam kibökni. Annyira zavarban voltam, mint még soha. De ez a pillanat mégis tökéletes volt. Nekem az volt. - Én szeretném megpróbálni veled - mondtam ki határozottan, majd elhajoltam tőle. Megfogtam a kezét, összekulcsoltam az ujjainkat, és kettőnk közé tettem. - Csak én nem vagyok olyan mint a többi gazdag srác! - mondtam ki azt, ami a szívemet nyomja. Rachel azonnal a fejét rázta.

- Engem nem érdekel a pénz. Engem csak a szerelem érdekel. Az, amit irántad érzek! - tette a másik kezét a mellkasomra. Enyhén felsóhajtottam, de nem tudtam nyugodt maradni. Miért csókoltad meg Ethan? Mit tudsz neki nyújtani? Tudsz neki ajándékokat venni? Ruhákat? Ékszereket?

Szomorúan lesütöttem a szemem, és beharaptam a szám szélét.

- Csak az érzéseimet tudom nyújtani - sütöttem le a szemem. Jobb ha felkészítem őt a jövőre. - Nem fog zavarni? - szemeztem vele. - A különbség? - utaltam a helyzetemre. Rachel a fejét rázta.

- Kérlek szépen, ne így építsd fel a kapcsolatunkat! Olyan lánynak nézel engem, akit érdekel a pénz? - annyira aranyosan kérdezte, hogy kedvem támadt megpörgetni őt. - Elmondom neked azt, hogy miért voltam mindig zavarban akkor, amikor veled beszéltem - a két kezével végig simította a mellkasomat, és átkarolta a tarkómat. - Mert már az elején tetszettél nekem! - húzott magához közelebb, és puszit nyomott az arcomra.

- Ez azért megnyugtató! - simítottam végig a karját mosolyogva.  - Jól szeretném csinálni! És próbálok mindent megadni, amire vágysz! - bólintottam határozottan.

- Ethan? - húzta össze a szemét, miközben oldalra pillantottam. - Nekem te kellesz! Ez így menni fog?! - húzta ragyogó mosolyra a száját.

- Naná! - hajoltam hozzá, és nyomtam egy lassú puszit a szájára, de nem akartam elhajolni, ezért mosolyogva játszottunk el egymással.