|Szívedbe Látok|

Tizenharmadik

| ETHAN |

Mr. Zain barátságos mosolyra húzta az ajkát, az ujjai közt tartott régi fényképet memorizálva szipogta el magát. Az arcomra pillantott, majd maga elé helyezte a képet.

- Itt még baba voltál Ethan - tette a tenyerét a vállamra. Nem voltam abban a lelki állapotban, hogy végig hallgassam a nyugodt kiegyensúlyozott beszédét. Ma szakítottam életem szerelmével, elhagytam mert a családja lenézett és vérig sértett engem. Ezután kell megtudnom azt, hogy Mr. Zain nem az apám, sőt az édesapám testvére. Ennyit már nem bír el a szívem. Egyszerűen már úgy éreztem, hogy még egy apró dolog és végleg a padlóra hullik a szívem szilánkos darabjai. Az asztalhoz sétáltam és lassan ültem le a kanapéra. Összefontam magam elött a karomat és rekedtes sóhaj hagyta el az ajkamat.

- Én ezt már nem bírom - néztem a szemébe. Mr. Zain bólintott, a telefonját a füléhez emelte.

- Kérlek behoznál nekünk egy gyünölcsteát és egy fél nyugtatót? - választ sem várva tette le a teletont és sóhajtva ült le mellém. A régi elbarnúlt fényképet az asztalra tette és végig simította a combját. - Nem tudom, hogy most mit mondjak neked Ethan - maszírozta meg a halántékát.

- Ha hazudsz nekem akkor úgy érzem, hogy beleroppanok a fájdalomba. Viszont az igazság duplán ennyire is fáj nekem - a hajamba túrtam és nem a főnököm felé, hanem egy családtagom felé fordúltam. - Több mint húsz éve keresem az igazi családomat Rick. Húsz éven keresztűl kerestem valamit ami nekem soha sem volt meg - nyeltem egyet. A torkomban egyre nagyobb lett a gombóc, a feszültség ott éktelenkedett körülöttem.

- Én készen állok segíteni neked, de elötte jobban megszeretnélek ismerni - némán nyílt az ajtó és tálcán hozták be a teát és a gyógyszert amit az asztalra tettek. Mr. Zain némán intett, a hölgy pedig becsukta maga után az ajtót.
Ha Ricknek ekkora a hatalma, akkor az apám... mivel foglalkozhat?
Bele sem merek gondolni.

- Ma hagytam el életem szerelmét - szipogtam. - Az életem egy szerencsétlenség. Én magam vagyok a nagy betűs szerencsétlenség - folytattam hallkan.

- Szerintem ezt a szerencsétlenség kifejezést mellőzzük, oké? - megpacskolta a vállamat és szaggatottan felsóhajtott. - Láttam a szemedben a rokonságot. Mindig is érdekelt az, hogy vajon merre járhatsz - nyújtotta felém a fél szem nyugtatót.

- És mi van az apámmal? - tettem a számba és nyeltem pár korty gyümölcs teát. Rick elhúzta a száját, a lábát keresztbe fonta maga elött. A szemét összehúzta, mintha alaposan válogatná meg a szavait. Mintha kétszer is átgondolta volna mielött válaszolna nekem.

- Az apád és köztem csupán négy év korkülönbség van. Az apád most negyven éves. És elhiheted nekem, senkinek sem olyan nagy és tiszta a szíve mint neki - az arcomat fürkészve nyonatékosította a mondandóját. Megfeszült a testem és ökölbe szorítottam a kezem. - Az ő lelke aranyból van és bármeddig képes elmenni azért, hogy másoknak segítsen. Mutatok róla egy cikket.

- Cikket? - pillantottam Rick után, miközben kihúzta az íroasztala fiókját és hozott onnan egy dossziét. A dossziét letette az asztalra és felnyitotta. A szívem hevesebben vert. Most talán tényleg találkozhatok apám arcával?

- Nyilván már érzed, hogy az apád az ország egyik legfontosabb embere - pillantott rám fél szemmel. Feltettem a kezem és kihúztam magam.

- Nem érdekel, hogy mekkora hatalma van. Igazából magasról teszek rá. Én csak...megakarom tudni azt, hogy miért hagyott el engem - toltam félre a dossziékat. Mr. Zain kivett egy képet és az asztalra csúsztatta.

- Nem jó az, ha a haragod irányít téged. Nem vált ki mást, csak agressziót - amint megpillantottam a képet, a lábam a földbe gyökerezett. - Itt az édesapád egy kampányt indított a rászoruló és nehéz hátrányú gyerekekekért. Egy oktatási intézményt építetett. A képen ő van és egy kisfiú. A háttérben van az épitészeti telek. Ez a fénykét egy éve készült - amint befejezte a tekintetemet ellepték a kövér könnycseppek. Szipogtam és a csuklómmal dörzsöltem a szememet.

- Ő az apám? - vettem az ujjaim közé a fényképet. Egy kisfiú elött egy férfi guggolt. A férfi fekete lakkcipőt és feszülős elegáns nadrágot viselt. A csuklóján ezüst karóra díszelgett, a fehér ingjét szigorúan betűrte, amire egy szürke mellényt vett fel. Az arcát borosta keretezte, a haja enyhén göndör volt pár őssz hajszállal. Az orra és a mosolya mint az enyém. A bőrszíne egy árnyalattal sötétebb, pont olyan mint az enyém. Hosszú dús szempillák keretezték a mogyoróbarna tekintetét.

- Gyönyörű férfi igaz? - dölt hátra a széken. Mozdulatlanúl ültem, a fénykép az ujjaim közül az asztalra hullott. Mint a szívem a történtek után. Mint a sebzett szívem a sérelmek és a kínok után. Egy tárgy, egy szív, egy múlt ami nem eredményezett mást csak kínlódást, örökké tartó szenvedést.

- Gyűlölöm - nyeltem egyett. Undorodtam. Undorodtam az arcától és a mosolyától.

- Ethan kérlek ne így fogd fel - rázta a fejét. - Az apád egy nagyon jószívű ember! A múlt... - kereste a szavakat.

- Árvaházban nevelkedtem több mint tíz évig! Nem öleltek, nem becéztek és nem játszottak velem! Egyedül voltam nappal és egyedül voltam éjszaka! Sírtam de nem vigasztaltak meg! Bántottak mert egy kurva plüssmaci volt velem! Elitéltek és elkergettek mert tolvajnak álltam! A padokon aludtam éjszaka a parkban! Ez az én életem! Ez az én apám múltja! Egy sírig tartó kínszenvedés - az érzelmeim eluralkodtak felettem és felpattantam a kanapéról.  - Gyűlölöm! Gyűlölöm őt, és gyűlöllek téged is! Egyikőtöket sem akarom az életembe! Soha! - egy hírtelen mozdulattal nyúltam az asztal alá és felborítottam. Az újságok a csésze és minden a padlóra zuhant.

- Ethan! Várj! - Rick utánam sietett. Fortyogva nyitottam ki magam elött az étterem ajtaját és a szakadó essőben indúltam meg előre. Egyenesen előre a sötétségbe. - Ethan! Állj meg! - azt még hallottam, hogy utánam kiabál. De két fényszóró kivakította a szememet amikor oldalra pillantottam. Csak egy pillanat volt az egész, de az autó lefékezett, a testem a motorháztetőre zuhant, végig gurultam az üvegen és beütöttem a fejem, az ablak reccsent. Széttört. Még láttam a véres szilánkokat.

De ennyi volt. A többi kilátástalan sötétséggé vált.

* Facsarjuk még jobban ezt a történetet 🤣