|Szívedbe Látok|

Harminckettedik

| ETHAN |

Rick és én megtaláltuk az orvost, akinél születtem. A tervünk nehezebb része volt szóra bírni őt. Megfenyegetni nem mertük, ezért egy x összegű csekkel lefizettük őt. Én akartam aláírni a milliós csekket, de Rick megelőzött, ezért az adósa lettem. Nem gondoltam volna, hogy anyám nyomára bukkanhatok, de ma este talán minden kérdésemre választ kaphatok. Miután az orvos elmondta anyám nevét, az interneten könnyű volt őt megtalálni. Noha képet nem találtam róla, de a barátai alapján megtaláltam őt. Isabella Tracy neve csengett a fülemben, miközben leparkoltam a város azon részén, ahol még nem jártam. Az anyám neve Isabella, és egy olyan helyen dolgozik amire nem számítottam. Leállítottam az autót egy sztriptíz bár előtt és felsóhajtottam. Ide vezetett az utam? A nyomok, amik segítségük szolgáltak, egy kurva táncbárhoz vezetett? Összehúzott szemekkel vettem ki a telefonomat a zsebemből, mert Rachel hívott. Sóhajtva felvettem és elmosolyodtam.

- Szia, bébi – markoltam meg a kormányt. Arra számítottam, hogy Rachel mérges lesz az miatt, hogy ma este nem fekszek mellette. Mintha a gondolataimban olvasna, mert a telefonba kiabált.

- Ethan! Este tíz óra van! Hol vagy?! – a hangja fáradt és nyugtalan volt. Utáltam magam, hogy stressznek teszem ki őt a hülyeségem miatt. De meg kell értenie, hogy nem nyugszok addig, amíg anyámat meg nem találom. És most egy lépésre vagyok a múltamtól, rájöttem arra, hogy engem már senki nem állíthat meg.

- Ne haragudj bébi, én csak...

- Ne hívj így! Miért nem alszol mellettem?

- Anyámat keresem. És talán már nem vagyok messze a választól! Rachel... - suttogtam. – Az eddigi életemet azzal éltem le, hogy válaszokat keresek. Eddig az apámat kerestem, akit megtaláltam. Nem találtam a helyem és feszengtem. Viszont most van egy dolog, ami mindennél fontosabb!

- És mi lenne az? – sóhajtotta hallkan.

- Most bemegyek abba a sztriptíz bárba és megkeresem az anyámat! - természetesen Rachel nem hagyta szó nélkül a kijelentésemet.

- Nem mész te semmilyen bárba! Hallod! Ethan!

- Nyugi, bébi! - lezártam az autót és átsétáltam az utcán. Sötét volt, bár a bár rózsaszín fénye egy kis életet lehelt belém. A lépteim nehezebbek lettek, ahogy közeledtem a bár ajtaja felé. Nem tudtam, hogy mit fogok bent találni. De a pillanat amire olyan régóta várok végre eljött.A múltam ebben a bárban van. Legyen az rossz vagy jó, meg kell tudnom a válaszokat. Azokat a válaszokat amire kisfiú korom óta várok.

- Várj egy kicsit – Rachel hangja hallatán megtorpantam és a fülemhez szorítottam a készüléket. A vonal túlsó végén néma csend keletkezett. Hevesen dobogó szívvel vártam, hogy ismételten megszólaljon. – Majd beszélnem kel veled!

- Fontos?

- Nem! Várhat – sóhajtotta. – Remélem, hogy megtalálod azt, amit keresel! Mert megérdemled, Ethan! Egy igazi harcos vagy! És ez miatt is szeretlek! Kívánom, hogy találd meg azt amire olyan régóta vársz!

- Köszönöm kicsim. Nemsokára otthon leszek! – a zsebembe tettem a telefonomat és a torkomat köszörülve léptem be a bár ajtaján. Pont azzal találkoztam, amire számítottam. Szőke hajú lányok táncoltak melltartó nélkül a férfiak ölébe és a rudak mellett. A hely tele volt szőkékkel. Biztos voltam abban, hogy erről volt híres. De emellett láttam barna és fekete hajú nőket is. Mind ugyan azt csinálták. Perverz férfiak kérésére rázták a csípőjüket és simogatták magukat. Nem tudom, hogy ez melyik férfi találja vonzónak, de biztos, hogy nem velem van a baj. Arra lettem figyelmes, hogy egy szőke bige sétált egyenesen felém, ezért száznyolcvan fokos fordulatot vettem és lehunytam a szemem. Ha az asszony ezt tudná... vagyis... egy pillanat! Megfordultam és egyenesen a szőke hajú lány felé sétáltam.