|Szívedbe Látok|

Harmincegyedik

| ETHAN |

Édesanyám felkeresése gondokkal járt. Esténként nem aludtam és próbáltam logikus magyarázatot keresni arra, hogy a sötétben tapogatózok. Azt hittem, hogy könnyű lesz. De az élet soha nem egyszerű. Az élet értelme az akadályok, amit a sors elénk rak. Megannyi akadályba ütköztem a nap folyamán. Édesapám nem támogatta a döntésemet és nem értett meg. Kerestem az okát, de azt nem találtam. Kérdeztem tőle, hogy titkol – e elölem valamit. Emlékszek, hogy az arca piros lett és a padlót kémlelte a tekintetével. Talán tud valamiről, amiről én nem? Talán titkolni akar valamit? Egyedül Rachel és a nagybátyám álltak mellettem. Ők minden gondolatomat türelmesen végig hallgatták. Még akkor is, ha az agyukra mentem. Azt hittem, hogy végre normális életet élhetek. De rájöttem arra, hogy aki a múltban él az könnyen megégetheti magát. Épp a korházban, a recepciós pulttal szemben ültem. A fa széken összefontam a lábam és magam elé tettem a hererákról szóló újságot. A recepciós hölgy furcsa tekintettel méregetett, hiszen az újság borítóján egy pénisz volt. Igen. Biztos ez zavarta őt. Magam mellé helyeztem az újságot, majd balra, Rick felé fordultam. Ő szintén újságot olvasott. A különbség az volt, hogy az újság elején nem egy pénisz, hanem egy vagina volt a „hüvelygomba" címmel. Azt hiszem, hogy sikerült lejáratnunk magunkat, ezért kivettem a bácsikám kezéből az újságot és felmutattam.

- Komolyan?! – löktem meg a vállát. – Szerinted miért méreget minket a hölgy?! – böktem a pult felé.

- Hát nem is az újságok miatt – Rick a hölgy felé kacsintott, aki elpirulva harapott a tol szélébe. – Mit gondolsz, tőle kiszedhetünk információkat? – az ingjét meglazította és végig simított a mellkasán. Elvigyorodtam.

- Kibaszott nagy mázli, hogy jó pasi vagy – sziszegtem. – Ha ezt folytatod még a bugyiját is letolja neked, tehát ajánlom, hogy folytasd... bármit is csinálsz – vettem a kezembe a „hüvelygombákról" szóló újságot és kinyitottam egy helyen. A tervünk az, hogy megpróbálunk minél több információt kiszedni édesanyámról. Rick és én logikusan gondolkoztunk. A recepciós hölgy sok információt tud az itt dolgozó orvosokról. Igazából van egy egész aktája a rendszerben. Megszeretnénk tudni, hogy abban az évben, amikor születtem, melyik orvos volt a szülés osztályon. A tervünkről egy apró jegyzet lapult a kabátom zsebében. A születésem éve, napja és órája. Az árvaházban ennyi információval tudtak szolgálni. Ezért tettem fel magamban a kérdést, hogy a születési időmet tudták, az édesanyám nevét miért nem? De az túl egyszerű lenne igaz? Az élet pedig nem egyszerű. Valószínűleg úgy jelentettek be az árvaházba, hogy minden fontos információt elmondtak rólam, kivéve az édesanyám nevét. És, hogy ez miért így történt? Talán anyám titokban akarta tudni a nevét. Mintha kiakarta volna magát törölni abban az évben amikor megszülettem. Mi van, ha anyám tett le az árvaház ajtaja előtt? Mi van ha elmenekült? Hiszen apám megerőszakolta. Engem is gyűlölhetett. Hiszen ezért kerültem árvaházba. Mert anyámat megerőszakolta az apám. De itt igazából ki volt az áldozat? A nő, aki kidobott, majd felszívódott mintha nem is létezett volna, vagy az apám, akit bedrogoztak, majd ellopták az összes pénzét? Jó kérdés igaz? Ez csak egy kibaszott ördögi kőr. Hírtelen Rick hangjára lettem figyelmes. Kifejezetten hangosan kezdett el beszélni, a telefont pedig a füléhez nyomta. Előre hajolt és alig láthatóan kacsintott egyet.

- Mit bánom én! Azt csinálsz, amit akarsz! – egy kis hatásszünet után folytatta. – Igen! Elviheted a kutyát is! Új faszt találtál, mi? – pillantott előre. Rick egy barom, de látszóleg jó úton halad mert a recepciós bige szomorú tekintettel sütötte le a szemét. – És nagyobb, mint az enyém? Azt erősen kétlem! – Rick elnevette magát, a bige pedig a bácsikám lába közé pillantott. Istenem! Adj erőt ezt kibírni! – Na ide figyelj, Ludmilla! Mire haza érek egy cuccodat sem akarom meglátni a medencés házamban! – pillantott rám. – A Lamborghini kulcsát pedig nem viheted el!