/BNHA/ Szövetségből Szerelem /BEFEJEZETT/

_10_ Keresnek

- Örülök, hogy találkoztunk! ~nyújtotta a kezét. Amit kis habozás után elfogadtam.

-Natsu vagyok.

- Hana... ~Natsu mélyen nézett a szemembe. Mintha tudná, hogy én vagyok az. Már kezd kicsit kínos lenni a helyzet, most mit csináljak.

- Szerintem ennyi elég lessz! ~mondta Shinsou majd kivette a kezem Natsu kezéből.

- Sziasztok! ~köszöntünk el majd gyorsan elhagytuk a helységet.

Már megyünk egy ideje, amikor Shinsou hangja kizökentett a gondolatmenetemből.

-Hana.

- Hmm? ~ néztem rá semmit mondó tekintettel.

- Min gondolkozol annyit? ~ kérdezte, hangjában tisztán kivehető volt az aggodalom.

- Lényegtelen! ~ vezettem tekintetem a járda eggyik repedésére.

- Nem az! ~ fogta meg lágyan az államat, ezzel is arra késztetve, hogy rá nézzek. - Figyelj... Tudom, hogy csak ma ismertük meg egymást, de biztos lehetsz benne, hogy nekem bármit elmondhatsz. Bízhatsz bennem, én itt vagyok neked. Ha kell valaki, akinek a vállán kiszeretnéd sírni magd, akkor én itt vagyok, és meghallgatlak. Számíthatsz rám! ~ mosolygott rám, mire a karjaiba zártam magam, és heves zokogásba kezdtem.

-Sss.....Nyugodj meg, semmi baj! ~ hangja nagyon megnyugtató volt.
Örülök, hogy Shinsou, pont arra járt, és a segítségemre sietett.

Kis idő múlva.

- Jobban vagy? ~ tólt egy kicsit el magától.

- Igen....~ szipogtam. - köszönöm.

- Szívesen, máskor is. ~ mosolygott.

- Shinso, ha nem haragszol, akkor én most megyek, mert kezd későre járni.

- És hova?

- Még én sem tudom, de majd megoldom. ~ mosolyogtam rá.

-.....

- Na akkor megyek......köszönök mindent. ~ ezzel alindultam.

- Na Ácsi! ~ nyúlt lágyan a karom után
.
- hmmm? ~ néztem rá.

- Tudod mit?

- igen?

- Lakj nálam, addig amíg szeretnél! ~ mosolygott rám kedvesen.

- Nem szeretnélek kihasználni. ~ mondtam egy szomorkás mosollyal.

- Hana, ne hülyéskedj. ~ tette a fejemre a kezét. - miért használnál ki? Én ajánlottam fel, hogy lakj nálam addig amíg szeretnél. Figyelj, nem akarom, hogy az utcákon kóborolj.
Mint már mondtam, rám számíthatsz, én itt vagyok. ~ szavaira könnybe lábadtak a szemeim.

- köszönöm....~ sírva fúrtam arcom melkasába. - köszönöm. ~ szorítottam egy kicsit az ölelésen.

- Nem kell megköszönni.

Ahogy megnyugodtam elindultunk Shinso házához. Beléptünk az ajton, és betessékelt a konyhába. Megkínált egy pohárka borral.

- Idd meg, jól fog esni. ~ mosolygott rám.

- Köszönöm! ~ megittam, és egy idő után ellazúltabnak éreztem magam.

- jobban vagy? ~ ült mellém Shinso.

- Igen....köszönöm! ~ mondtam.

- Örülök,...na, de, kérsz enni?

- Neeem, ~ ráztam a fejem, mire megkordult a gyomrom.

- Haha ~ nevet. - A gyomrod viszont azt mondja, " ne higgy neki, hazudik". ~nevetett tovább. - csinálok valamit.

~ ezzel vissza sétált a pult mögé, és neki ált valamit késziteni.

- Hmmm....ennek nagyon jó illata van... ~ mentem oda mellé.

- Meg szeretnéd kóstolni? ~ kérdezte.

- Hát....igen. ~ mosolyogtam rá.

- mond "áá" ~ ezzel a szám elé tartott egy falatot, mint a kisgyerekeknek, amit kis habozás után bekaptam.

- Ooo....ez isteni😍.

- Örülök, hogy ízlik. ~ vakarta meg zavartan a tarkóját. - akkor együnk. ~ ezzel neki álltunk megteríteni, és leültünk vacsorázni.

Vacsora után Shinso-val felmentünk a szobájába, és elkezdtünk tévézni.
Nemsokára azt vettem észre, hogy a szemeim egyre nehezebbek, és már nem bírom nyitva tartani őket. Lassan, elnyomott az álom Shinso karjaiban.

Bakugo szemszög.:

Nem hiszem el, hol lehet a húgom. Nem tudom, hogyan tudott így eltünni. Nagyon féltem, hogy van vele valami. Hiába olyan erős, ő akkor is csak egy lány, és ráadásul, át fog változni. Rajta már a gyógyszerek sem segíthetnek.

Már besötétedett amikor észbe kaptunk, de én még mindig nem akartam feladni a húgom keresését.
Ha keresem elöbb utóbb, úgy is meg fogom találni. Nem, nem fogom, hanem meg is találom. Olyan nincs, hogy én ne találjam meg.

- Oi, Süni. Mára elég, majd holnap folytatjuk. ~ mondta Natsu.

- Nem, én nem adom fel.

Natsu szemszög.:

- De, igen. Mert fáradt vagy, és már nem tudsz tisztán gondolkodni. ~ áltam vele szembe.

- Hagyj! ~ lökött arrébb.

- Nem, figyelj! Minorin, biztos elbújt valahova, meg a Sensei mondta, hogy már máshogy néz ki, ha akarnád, se találnád ma már meg. ~ tettem mind két kezem a vállára.
Katsukinak eleredtek a könnyei, hiába próbált őket vissza tartani. Bele egyezett, hogy majd holnap folytatjuk a keresést. Hazamentünk megvacsoráztunk, és mind a ketten mentünk a dolgunkra. Én bementem a szobámba, ahogy szerintem Katsuki is.
Nagy nehezen elaludtam.
Hajnalban ilyen három óra fele felébredtem. Nem tudtam tovább aludni, csak forgolódtam. Ezért gondoltam iszok egy pohárka vizet. Azonban, megláttam, hogy Minorin szobájából fény szűrődik ki.

- csak nem...? ~reménykedve siettem az ajtóhoz, és benyitottam, de csak Katsukit találtam Minorin ágya elött kuporogni.

- Katsuki.... ~ gugoltam le elé. - jól vagy?

- ....

- Hmm?

- Nem....kibaszottul nem. Hiányzik az a bolond nő személy! Ha tudtam volna, hogy elszökik, akkor inkább elmondtam volna neki a teljes igazságot. ~ szorította ökölbe a kezeit.

- Ez nem a te hibád, nem tudhattad.

- De igen, és most menj, hagyj egyedül! ~ nem akartam vele veszekedni, inkább eleget tettem a kérésének, és elhagytam a szobát.
Mára ennyi. Holnap folytatjuk....

2020/12/24

Sajnálom ezt az oltári nagy késést, csak nem volt ötletem. És amikor volt, akkor sajnos nem tudtam leírni, mert már Ínhüvely gyulladásos lett a kezem. Ezt tegnap már a TodoDeku-ban leírtam.
Sajnálom a késést!

Remélem tetszett ez a rész, ha igen akkor kérlek VOTE- olj. Azt nagyon szépen megköszönném.

Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket Kívánok nektek!
❤🐼