/BNHA/ Szövetségből Szerelem /BEFEJEZETT/

_18_

- AZONNAL KELJETEK FEL!!  ~ tört be az ajtón Tomura.

-M...mi...mi a baj? ~ néztem rá ijedten.

- DABI, FOGD HANAT, ÉS TÜNJETEK INNEN!!! ~ Dabi nem mondott semmit, csak kirángatott az ágyból, és elkezdett az épület hátsó vége felé rángatni.

- Dabi...álj! Hova rángatsz? Mi történik?!

- Az az idióta.....~ szűkítette össze szemeit.

- KÖPD MÁR KI BAZDMEG!!!! ~ nem mondott semmit, csak egy hirtelen mozdulattal a falnak nyomot, és bal kezét a fejem mellé csapta.
A levegőben vágni lehetett volna a feszültséget.
Szemei dühtöl voltak eltelve...úgy érzem...jobb lesz, ha nem faggatom.
Csalódottan hajtottam le a fejem.

- Okos vagy... ~ vette el fejem mellől a kezét, s egy kicsit távolabb ment tőlem. - Ha oda értünk ahova most mennünk kell, akkor majd elmondom.
Addig meg fogd be!! ~ csak megszeppenve néztem az előttem álló fiút.
Majd hátat fordított nekem, s elindult, hátra nézett. - Gyere . ~ lassan elindultam felé, mire megragadta a csuklóm, és futni kezdett velem.

Oda értünk egy ajtóhoz, de elötte még kivett valamit egy szekrényéből.

- Ezt vedd fel! ~ nyújtotta felém a fekete ruhadarabot, ami nem más volt, mint egy köppeny, aminek hatalmas kapucnia volt.
Gondolon azért, hogy jobban takarja az arcom.

- És most indulás. ~ vette fel Dabi is a köpenyét. - végig mellettem kell maradnod, érted? ~ nézett mélyen szemeimbe.

- Értettem.....~ válaszoltam hallkan.

Kiosontunk az épület hátsó ajtaján, s végig csendben rejtőzködve haladtunk az épületek mögött.

Mikor már elég messze voltunk lassítottunk a tempónkon, majd egy kisebb épülethez értünk, amibe be is mentünk........

Shigaraki Tomura szemszögből.:

- SHIGARAKI HATALMAS BAJ VAN!!!!

- MI AZ?!!!

- AZOK AZ ÁTKOZOTT HŐSÖK IDE TARTANAK, LEBUKTUNK!!!

- BASSZUS...Hana...GYORSAN EL KELL INNEN TŰNTETNÜNK HANÁT!!!! ~ ezzel fénysebességgel rohantam végig a hosszú folyosókon, majd kivágtam a húgom szobájának az ajtaját.

- AZONNAL KELJETEK FEL!! ~ kiáltottam olyan hangosan, amennyire csak tudtam.

Rá parncsoltam Dabira, hogy azonnal vigye el innen a lányt, aminek eleget is tett.

Ahogy elhagyták az épületet, rohantam, hogy minél hamarbb össze gyűjtsem a főhadiszálláson lévő embereket.

Mindenki alszik még, de nem érdekel.
Kibaszott nagy szarban vagyunk.
Gyorsan be futottam abba a szobába amire az épület rádiói rá vannak kötve.

- AZONNAL MINDENKI ÁLLJON KÉSZENLÉTBE.
ISMÉTLEM. AZONNAL ÁLLJON MINDENKI KÉSZENLÉTBE.
A HŐSÖK IDE TARTANAK.
AZONNAL GYERTEK A NAGY TEREMBE. ~ ahogy befejeztem a mondandómat, az épületben hatalmas lett a hangzavar.
Mindenki azonnal a nagyterembe sietett. Én is eképp cselekedtem.

- Mi történt?!

- Ahogy már említettem, a hősök ide tartanak, azért, hogy vissze vigyék a lányt.
De mi ezt nem hagyhatjuk!!!

- Azért mert a madár embernek kell ?!

- Miatta ne kockáztassuk az életünket.

- így igaz, meneküljünk.

~ tört ki a lázadás.

- KUSSOLJATOK! A MESTERÜNKNEK KELL A LÁNY, NEM A MADÁRPOFÁJUNAK!!!!!