/BNHA/ Szövetségből Szerelem /BEFEJEZETT/

_13_Van egy szövetségesem

Hana szemszöge.:

Nagy huppanással érkeztem valahova.
Körbenéztem, egy nagy szoba volt eggyik fele nappali míg a másik egy bár.
Szóval....elrabolt.

- ÁTVERTÉL?! ÉS ÉN HÜLYE, MÉG HITTEM ABBAN, HOGY KÉPES VAGY MEGVÁLTOZNI.

- Tévedsz, nem vertelek át. Én csak meg akarlak óvni tőlük.

- Még is miért?! Tudtommal ők hősök, és hős tanoncok!! SZÓVAL NEM ÉRTEM, HOGY MI A RÁKTÓL AKARSZ MEGÓVNI!!

- KUSS LEGYEN! ~ kiáltott e fiú idegesen.

- Dabi, Himiko. Irassai! ~ üdvözölte őket Kurogiri.

- Ez meg ki? ~ utalt rám, a fiú név szerint Dabi.

- A húgom. ~ mondta unott pofával Tomura.

- Tényleg? ~jött hozzám közelebb a lány, Himiko.

- Szia én Toga Himiko vagyok. ~ mosolygott rám kedvesen. - Téged hogy hívnak?

- Hana...

- Shigaraki! ~ tette hozzá Tomura.

- És még hasonlítotok is. Awwww ~ ennek a lánynak szerintem elmentek otthonról.
- Leszünk barátok?

- Hana, gyere megmutatom a szobád! ~ indult meg Kurogiri egy ajtó felé.

- Menj utána. ~ parancsolt rám Tomura.
Nem akarom azt tenni amit mond, de valahogy muszáj leszek megszökni.
Ehhez pedig el kell nyernem a bizalmukat.

Shigaraki Tomura szemszögből:

- Ha ő a húgod, akkor még is miért vágsz ilyen unott pofát? ~ kérdezte Dabi, közben helyet foglalt mellettem a bárpultnál.

- (sóhaj) azért, mert most raboltam el.

- mert?

- Mert hősnek tanult, és ezt nem hagyhatom, ráadásul...szükségünk van az erejére.

- Ez érdekesen hangzik! Mesélj még. ~ támasztotta meg Dabi fejét a kezén.

- Szóval, ez hosszú..

- Van időm...

- Legyen, elmesélem.
Kiskorunkban, a szüleink elvittek minket, egy elhagyatott épületbe, és nem tudtuk, hogy miért.
Mint kiderült, meg akartak minket ölni. Csak hogy ez nem sikerült nekik. Valakik lelőtték őket.
Nem akartam, hogy Hanát bántsák, ezért elbújtattam valahova, de én már nem voltam olyan szerencsés, hogy elbújjak valahova.
Megtaláltak.
És ez a valaki nem más volt, mint All for One, a vezetőnk.
Befogadott, és elvitt magával.
Ott hagytuk a húgomat, és csak remélni tudtam, hogy nem esett semmi bántódása.
Nem sokkal később, a mester egyik embere egy lánnyal tért vissza, aki nem más volt, mint a Hana.
Mivel nem volt képessége, így haszontalannak gondolták, és arra gondoltak, hogy majd kísérleti alanynak megfelelő lesz.
Ezért elvitték egy laborba ahol minden féle kísérlet alá vetették, és egyik nap történt egy hatalmas robbanás, és ezt a húgom ídézte elő.
Nem tudtuk hogy hogyan, mert nem volt képessége.
Mint később kiderült, a kísérletek hatására lett egy neki.
Még pedig, hogy eltudja mások képességét lopni, és azt használni is.
All for One úgy döntött, hogy további kísérleteket kell rajta végrehajtani.
Ezért elzárták, egy olyan helyre, ahova, csak az illetékes emberek mehettek be, akiket a mester már nem akart "használni".
Feláldozta őket, azzal a céllal, hogy majd Hana elveszi a képességüket.
Szóval ez volt az a kísérlet, ami a terve bukását okozta.
Ugyanis, egy olyan embert vitetett oda, akinek a jég volt a fő ereje, és ráadásúl ez nem sima jég volt, mintha saját tudatattal rendelkezett volna.
A jég elszabadult, majd ezzel is romba döntve az épületet.
Később a hősöket is riasztották, és elvitték a húgom.
A történtek után, már nem láttam egy jó ideig.
Nem olyan rég derítettem ki, hogy kik fogadták örökbe.
Hova jár, és a legfontosabb hogy hogyan is kerüljek a közvetlen közelébe.
Mivel törőlték az emlékeit, így tennem kellett róla, hogy újra az eszébe juttassam.
Ami nem volt annyira nehéz, mint gondoltam.
De az a baj, hogy egyenlőre még csak rám emlékszik.
De lehet jobb lenne, ha másra nem is emlékezne.