/BNHA/ Szövetségből Szerelem /BEFEJEZETT/

_16_

Reggel mikor felébredtem, Dabi már nem volt mellettem.
Egy kicsit furán hülyén éreztem magam, mert elkezdtem matatni, az ágy másik felén, de csalódnom kellett.
A fiú már tényleg nem volt mellettem, de a szobában sem volt.
Felkeltem, és azon gondolkodtam, hogy ma mit veszek fel.
Oda álltam a szekrény elé...

- Aham, ez még mindig full üres. ~ szomorkásan vissza csuktam, a szekrény ajtaját, majd magamra kaptam a papucsom, amit Tomurától kaptam idézem "utálom amikor mezítláb mászkálnak körülöttem",majd ajtómon kilépve utam a nagy helységbe vezetett.
Benyitottam, a bárpultnál ült Tomura, a pult mögött Kurogiri törölgetett egy poharat, úgy mint álltalában.

- Jó reggelt Hana-chan! ~mosolygott rám kedvesen Kurogiri.

- reggelt...~mosolyogtam hamiskásan, s megindultam én is a bárpúlthoz.

- Valami baj van Hana-chan? ~ nyújtott felém egy pohár narancs levet Kurogiri.

- Hát.....

- Bögd már ki...~ Nem tudom mi lelte Tomurát, de amióta itt vagyok, állandóan beszólogat, és mindig kerül.

- Hát, az hogy itt nincsenek ruháim, és...arra gondoltam, hogy esetleg nem lehet ne e....

- Szó sem lehet róla!!

- De még nem is mondtam végig!

- Hana, tudom mire gondolsz, és nem, nem mehetsz el értük. ~ ivott bele Tomura a poharába.

- Nem is arra gondoltam....

- Hanem?

- Arra, hogy talán Kurogiri, ide teleportálhatná őket.

- Ahham, kicsit sem lenne feltűnő, ha a komplett ruhatárad eltűnne....

- Onni ~~~ már remegtem idegességemben.

- Mond...

- MOND MÁR EL HOGY MI A FASZOM BAJOD VAN VELEM!! ~ kiakadtam.
Hiszen, én szinte hozzá sem szólok, de ő nagyon lekezelően viselkedik velem.

- Ne kiabálj! Szét megy a fejem. Mi van ha a főnök meg hallja ezt a hangzavart? ~ nézett rám semmit mondó arckifejezéssel.

- Ez nem kérdés a válaszomra Tomura.....~ szűkítettem össze szemeimet.

- Sajnálom, de nem vagyok olyan hangulatomban, hogy válaszolgassak, az idióta kérdéseidre.
Én nem vagyok az az Idióta gyerek, hogy minden hülyeségre választ adjak. Az a kis hülye selejt, biztos hogy még keres téged *haha*, és
~ egy hatalmas pofontot adtam neki, mire leesett a székéről és egyenesen a falnak csapódott.

- HOGY MERED KATSUKIT SÉRTEGETNI, TE SELEJT?!
MOST VÉGED....~ ekkor nem tudom, hogy mi történt, de mintha egy hatalmas erő birtokába kerültem volna.
Ez az ismeretlen erő, ami átjárta a testem, azért még sem volt annyira ismeretlen.
Jobb kezembe sűrítettem, majd ütni készültem....de valaki lefogott.

- Oi..... ~ Fogta, le mind két karomat. - Már megint mi van itt?

- Engedj el......

- Nem.

- Dabi...azt mondtam hogy ENGEDJ EL, MIT NEM LEHET EZEN ÉRTENI? ~ néztem rá gyílkos pillantásommal, majd kitéptem magam szorítása alól.

- Hana-chan, nyugodj meg...~szolt hozzám lágy hangon Kurogiri, én csak a padlónak szögeztem a tekíntetemet.
- Hallasz?

- Igen, hallak.
De, ha még egyszer....ismétlem...még egyszer, csak valami apró kis megjegyzést teszel Katsukiról, nem fogom vissza magam.
Nem tűröm, hogy így beszéljenek, a szeretteimről. ~ ezzel csak egy megvető pillantást küldtem a megszeppent Tomurának, és sietős léptekkel tértem vissza saját szobámba.