/BNHA/ Szövetségből Szerelem /BEFEJEZETT/

_15_

Még mindig itt vagyok a szobámban, és csak az én szipogásomat lehet hallani.
Már dél is elmúlt, de nem jött senki hozzám, és ennek örültem is.
Nem akartam senkivel sem beszélni.
Jobb ez így.

De most szóltam el magam, hiszen valaki kopogtatott az ajtómon.

- Hana-chan. Kész az ebéd. Nem vagy éhes? ~ kérdezte Kurogiri az ajtó túlsó oldaláról.
- Hahó, bent vagy? ~ próbálta kinyitni az ajtót, de nem tudott bejönni, mert bezártam. - Hana-chan jól vagy?

Elment. Ha akart volna, egy portál segítségével simán be tudott volna jönni, és megnézni, hogy élek-e még.
De nem, ő elment, és nem próbálkozott tovább.

- Mondom nem reagál semmire! ~ hallottam hangokat az ajtóm elött.

- (sóhaj) Hana, ne hisztizz és gyere ki.
Kurogiri halálra aggódja magát miattad. Gyere és egyél! ~ még mindig nem válaszoltam. Csak ágyam előtt összegömbölyödve sírtam tovább.
Ha nem hagynak békén, még valami meggondolatlan dolgot teszek.

- mit csináljunk? ~ kérdezte Kurogiri Tomurát.

- nekem van egy ötletem. ~ na már csak ő hiányzott...Ms.Pszichopata.

- Azt elhiszem, de most menj innen Himiko.
Kurogiri, ne aggódj még él.
Hallom ahogy szipog.
Majd később vissza jövünk. ~ ezzel halkuló lépteik halk zaját hallottam.
Rendben. Elmenetek.

- Katsuki....még mindig itt vagyok.
Miért nem vagy itt?
És All Might? Ő a nuber one hero, és még mindig nem mentett meg.
Igaz ez annak is betudható, hogy vissza vonult.
De ott van még Endeavour, ő is hős még sincs most itt.

Amikor elrabolták a bátyám, akkor Deku, Shoto, Ida, Kirshima, és még ki tudja kik, de a segítségére siettek.

És én? Én még mindig itt vagyok, arra várva, hogy valaki megmentsen.
Lehet, nem is keresnek.
Biztos, utálnak, és megvetnek amiért bűnöző családból származom.
Fel kell adnom.
De hiába próbálom nem megy.
Valahol, legbelül, még hiszem, hogy Katsuki eljön, és meg ment.

- Szánalmas...szánalmas vagy Hana...~ mondogattam magamnak.
Mert ez is az igazság, az is vagyok.
Nem kellene mindig Katsukira hagyatkoznom.
Mindig ő állt ki értem, én soha nem tettem semmit magamért.
A suliba is csak miatta jutottam be.
Szánalmas.
De ez mostantól megváltozik.
Kiállok magamért. Még nem tudom, hogy mi lessz, de valamit ki fogok találni. Mert itt nem maradok, az is biztos.

Már lassan éjfél.
Az épületben hatlmas csönd honol.
Mivel éhes vagyok, és nem bírtam tovább, kinyitottam az ajtóm, de olyan óvatosan, hogy ne csapjak zajt. Majd hallkan vissza is csuktam.
Beosontam a bárpúlt mögé, és kivettem a hűtőböl valami kaját.

- Ugye tudod, hogy az nem a tiéd?

Nem tudtam, hogy ki az, ezért megijedtem. De a második mondata után egyből eszembe is jutott, így egy kicsit megnyugodtam.

- hmmm ~ jött hozzám közelebb. - nagyon rossz kislány vagy Hana-chan.
~ nem mondtam semmit, csak vissza raktam a kaját a hűtöbe, és ki akartam kerülni azt aki rajta kapott az éjszakai étkezésemen.

- Veled meg mi van? ~ nyúlt karom után. Még mindig hallgattam.
- Mondj már valamit!
Himiko csinált veled valamit?! Mert ha igen, esküszöm, hogy kinnyírom.
~ kirántottam a karomat a szorítása alól, s utam vissza vezetett a szobámba.
Lefeküdtem az ágyamra, és álomra hajtottam a fejem.

De ez rossz ötlet volt.
Álmomban, éppen hatalmas harc van a U.A-ban, és ebben nagy szerepet kapott Katsuki is.
Engem megtámadott egy Nomu, de Katsuki elém ált, és a Nomu le szúrta.
- Megmondtam, hogy az életem árán, is megvédelek. ~ meghalt.