/BNHA/ Szövetségből Szerelem /BEFEJEZETT/

_23_

Jelenleg a legunalmasabb tanórán ülök, amit csak el lehet képzelni. Igen eltaláltad történelem, és nem ez nem hőstörténelem, ez csak egyszerű sima történelem.

Nem csak az unalom miatt, hanem a gondolataim miatt sem voltam képes oda figyelni arra amit  a sensei próbál megtanítani. Szörnyen éreztem magam, és nem csak azért, mert terhes vagyok, hanem azért is, mert ezzel mindent elszúrtam. Ha Dabival akkor, azon az estén védekeztünk volna, akkor most nem lennék állapotos. Lehet Dabi még nem is akart gyereket. Meg még csak 16 éves vagyok....mit kezdek én egy gyerekkel? És Katsukiék, hogyan fogják ezt fogadni? És ha nem mondanám el nekik? ~ a hasamra tettem a kezem, és erősen megszorítottam  az egyenruhám. Lehet ez lenne a legjobb megoldás,...senki nem fogja megtudni...csak én, és Todoroki-kun, na meg Ricoverly Girl tud a babáról...de arról nem kell tudnia, hogy elvetetem...

- Valami baj van Shigaraki-san? ~ nézet rám kérdőn a Sensei. 

- Sensei! ~ emelte fel Todoroki-kun a kezét. 

- Igen Todoroki-kun?

- Hana-chan nem érzi ma túl jól magát. 

- Igaz ez Shigaraki-san? ~ lépett hozzám közelebb. - így van?

- Igen sensei.....

- akkor menjen Ricoverly Girlhöz! 

- Igenis! ~ Álltam fel lassan az asztalomtól.

- Mivel Todoroki-kun szólt, hogy maga rosszul van, így megkérném, hogy ő kísérje le.

- Na de sensei!!! Én vagyok a testvére!! ~ pattant fel Katsuki is.

- Igen, ez így van, maga a testvére és még sem tudta, hogy a húga rosszul van. Szóval megkérném, hogy üljön vissza a helyére. ~ Katsuki morogva, de vissza ült a helyére.

Elhagytuk a termet, s utunk Ricoverly Girlhöz vezetett.

- Igazából...a gyerek miatt van ilyen kedved, nemde? ~ fogott alkaromra, majd maga felé fordított.

- Igazából nem csak ez...

- Hanem? Én meghallgatlak...

- Úgy sem értenéd meg... ~ mosolyodtam el fájdalmasan

- Ezt meg, hogy érted? ~ engedte el karomat. 

-......

- Beszélj már!!

- A gyermek apja...ezt te nem értheted meg...

- Ugye nem lettél erőszak áldozata?! ~ Váltott át aggódó hangnembe.

- Dehogy is...azt a bátyám nem hagyta volna...~ fordítottam el a fejem.

- Akkor ~ tekintetét a földnek szegezte. - azé a fiúé....akibe szerelmes vagy? ~ félve emelte fel a fejét, mintha tartana a válaszomtól...

- .....Igen..... ~ szemében csalódottság tükröződött. Tudtam, hogy nem kerülhetem el, azt, hogy megbántsam ennek a fiúnak az érzéseit, de én nem tudom viszonozni azt, amit ő érez irántam. Nekem már van valakim, aki a világot jelenti számomra, és ezt neki is meg kell értenie. Sajnálom őt, de majd egyszer talál egy nálam jobb lányt, aki tiszta szívéből szereti őt.

- Menjünk, még a végén leszid a Sensei, hogy nem mentünk azonnal Ricoverly Girlhöz. ~ egy erőltettet mosollyal nézett mélyen szemeimbe. Az ő szemei csillogtak, de nem a boldogságtól... Egy bólintással jeleztem, hogy rendben, majd eredeti célunk felé vettük az irányt.

~ Bekopogtunk ~    

- Tessék? 

- Jó napot Ricoverly Girl! ~ léptünk be az ajtón.