/BNHA/ Szövetségből Szerelem /BEFEJEZETT/

_11_(Most kezdődnek az izgalmas részek)

- Nem fogathatjuk be! ~kiáltott a férfi

- De, még csak egy gyerek! Nem tehetet semmiről. ~ vágott vissza a férfinak.

- De akkor is, egy bűnöző ivadékot befogadni. ~nevetett fel. - Az összes hős rajtunk fog röhögni.

- És? Miért számít mások véleménye?

- Ha azt akarod, hogy a mi gyermekünk szenvedjen miatta akkor csak tedd.
Már most tönkre teszed a fiunk, jövőjét. Gratulálok.

- Katsuki nem fogja ezt meg sínyleni.
Attól, hogy befogadunk egy olyan gyereket, akinek bűnözők a szülei.
~ ezzel a nő elviharzott.

~ Szóval, ezért.....ezért kezelt apám mindig is így.
Akkor azért bánt Katsukival, mindig is jobban.
Anyu, meg mindig próbálta azt a látszatot tartani, hogy egyformán bánnak velünk.

Ezek szerint minden csak hazugság volt.

~folytak a könnyeim.

Következő pillanatban, már az iskolában vagyok.
Mindenki kiabál, és dobálózik.
A kislány, meg csak ül, és nem tesz semmit, inkább tűri a megaláztatást.

Hihetetlen, hogy ezt művelik egy kisgyerekkel.

- HADJÁTOK BÉKÉN. ~ állt a lány elé egy kisfiú, majd robbantott egyet.

- Miért véded, ez egy szőrnyeteg?!

- Mert ő a húgom. ~erre emlékszem.
Most eszméltem rá, hogy ez a fiú Katsuki.

És a kislány, én...én vagyok..

- Hahó, Hana-chan. Kelj fel!

- T..tessék? ~nyitottam ki lassan a szemem.

- Mi a baj ? ~ tette a vállamra kezeit.

- miért?

- Miért sírsz? ~ és ekkor vettem észre, hogy arcom könnytől ázott.

A velem szemben ülő, aggodalmasan, figyelt, és várta a válaszomat, de sajnos hiába.
Nem tudtam megszólalni.

Behúnyt szemmel, lehajtott fejjel sírtam.
Nem tudtam magamban tartani.
Hogy miért?
Mert fájt ez az egész.
Nem tudtam elfogadni azt a tényt, hogy csak egy kolonc voltam a nevelő szüleim életében.
És vajon Katsuki és eképp gondolja?
Akárhogy is van, nekem nagyon hiányzik.
Oda szeretnék hozzá rohanni, és megölelni, majd elmondani, hogy élek, és semmi bajom.
De nem akarom őt hátráltatni.
Talán "apának" igaza volt.
Ha vele maradok, csak a jövőjét tenném tönkre.

- Hana-chan, nyugodj meg kérlek. ~ vont szoros ölelésbe a fiú.

- Kö..köszönöm. ~ nagyon hálás vagyok Shinsou-nak, hogy befogadott.
Engem, egy idegent, akit csak tegnap ismert meg.

- Számíthatsz rám! ~ súgta a fülembe.

- Shinsou...~ húzódtam el egy kicsit a fiútól.

- Igen?

- Eszembe jutott valami. ~haraptam bele alsó ajkamba.

- Elszeretnéd mondani? ~ válasz helyett bólintottam.

Kis hallgatás után bele kezdtem.

- láttam, ahogy a " szüleim" ~mutattam az idéző jelet.
- vitatkoznak, hogy örököbe fogdjanak e.
Apám ellenezte, azzal az indokkal, hogy veszélyeztetném Katsuki jövőjét.
Azért...mert ~haraptam véresre a számat. - mert...bűnözők a szüleim. ~ ekkor a fiú csodálkozva rám nézett.
- Azt hiszem, most már mennem kell. ~ fel álltam, és már hagytam is volna el a szobát, de a fiú megfogta a kezem.

- Miért akarsz elmenni? ~ kérdezte éretlenül.

- Azt hittem...hogy mivel tudod, hogy bűnöző ivadék vagyok, már nem látsz szívesen.

- Dehogy is. Azért, mert a szüleid azok.
Te attól függetlenül nem vagy az! ~ vonta fel szemöldökeit.

- De...de nem is ítélsz el? ~kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Ugyan, miért kellene.
Hiszen olyan kedves lány vagy.
Nem hiszem, hogy bárkinek, is tudnál ártani. ~mosolyodott el.

- Köszönöm, hogy így gondolod.

- Ugyan. ~ legyintett. - Gyere menjünk reggelizni.

- Haii.

Bakugo Katsuki szemszög.:

- Bakugo! BAKUGO! Figyelsz? ~ kiáltott rám mérgesen a Sensei.
Én nem válaszoltam, csak feküdtem tovább a padomon.

- Sensei ~ szólalt meg Kirishima.

- Tegnap Baku....

- Tudom, hogy mi történt. ~ szakította félbe a Sensei. - Már megtettük a megfelelő intézkedést.
Most csak annyit tehetünk, hogy várunk.

- VÁRUNK?! IGEN, MAGUK CSAK ANNYIT TUDNAK MONDANI, HOGY " MÁR INTÉZKEDÜNK" DE MÁST NEM.
HA MAGUKON MÚLNA, AKKOR SOHA NEM TALÁLNÁNK MEG! MAGUK NEM TUDNAK SEMMIT. CSAK ÉN!
HA ISMERNÉK MINORIN MÚLTJÁT, AKKOR EGYBŐL MÁSHOGY ÁLNÁNAK A DOLGOKHOZ!!! ~ kiáltottam a férfira.

- Nyugodjon meg Bakugo-kun.

- NEM, NEM FOGOK. HADJANAK BÉKÉN. ~ezzel magamra kaptam a táskámat, és elhagytam a termet.

- Áljon csak meg Bakugo-shonen. ~futott hozzám szélsebesen All Might.

- Mit akar!? ~ kérdeztem tőle, kicsit sem kedvesen.

- Csak beszélgetni. ~meg sem várva a válaszomat, vonszolt be Nezu igazgató irodájába.

- Arról nem volt szó, hogy az igazgatóval is meg kell osztanom!!!

- Nyugalom Bakugo-kun. Csak meséld el azt amit tudsz, hogy tudjunk segíteni. ~ nem láttam semmi értelmét, hogy le álljak veszekedni az igazgatóval, így bele kezdtem a mesélésbe.

- Szóval, Minorin nem a vér szerínti testvérem, és bátyám sincs.
Egyke vagyok.
Minorint, a szüleim fogadták örökbe, de az apám tiltakozót.
Mert Minorin bűnözők gyermeke, és nem akarta, hogy veszélyeztesse a jövőmet.
És az a legszörnyűbb, hogy a gonoszok szövetségéhet tartozik. ~ ekkor az igazgató, és All Might lefagytak.

- Kinek a gyermeke? ~ kérdezte komor tekíntettel az igazgató.

- Csak annyit tudok, hogy Shigaraki Tomura, vérszerínti húga. ~ ekkor vérfagyasztó lett a légkör.
Majd All Might megszólalt.

- Mi is a képessége pontosan?

- ......Képesség lopás. ~mondtam ki, nagy nehezen.
De kicsit megönnyebbülve éreztem magam.
Hiszen végre lekerült rólam az a hatalmas súly, ami már évek óta nyomta a vállamat.

- Akkor minél gyorsabban meg kell találnunk! ~ mondta All Might, és Nezu igazgatóra nézett.

- Lehet, hogy fegyverként akarják használni...~vakarta az állát Nezu igazgató.

- Ez...ho..hogy érti?! ~kaptam sokkot.

- Mivel All for One, a Gonoszok szövetségének a vezetője, és Shigaraki az alárendeltje, és az utóbbi húgának, a képesség lopás a ereje ,
Így arra merek következtetni, hogy All Might erejére fájhat a foguk. ~ fejezte be a teljesen logikus monológját az igazgató.

Lehet, sőt biztos, hogy ez a tervük.

- Most azonnal felderítésre kell küldenünk a hősöket.
A föld alól is elő kell kerítenünk azt a lányt! ~ én csak ledöbbenve hallgattam az igazgatóm szavait.

De egyben, nagyon hálás is voltam neki.

2021/03/06

Hi minasan.
Elnézést a kihagyásért!
Ötlet hiány miatt nem volt eddig rész.