|| Megszelídítve ||

|6.rész|

- Nem engedem, hogy elmenj innen!~ - eldöntötte Chuuyát az ágyon, s feje fölött összefogta mindkét kezét, miközben fölé mászott.
A vörös hajú hirtelen meg úgy egyáltalán nem értette a helyzetet. Úgy érezte, hogy ő lett az áldozat, míg egy nagyobb vad fogva tartja. Helyzetüket tekintve mondhatjuk ígyis, hiszen ő volt a kisebb, illetve alacsonyabb, viszont nem tudta felfogni, hogy mire készül Dazai.
Ki idővel lentebb is hajolt, s onnan gyönyörködött a jégkék szempárban, mikben a félelem és a zavarodottság csillogott.

Ajkai remegtek és lassan szívta be, s fújta ki a levegőt. A pulzusa az egekben és szíve úgy vert, mintha ki akarna törni bordái közül.

A vadász csak végigmérte a testét, miközben elégedetten vigyorgott. Ő magam sem tudja, hogy hirtelen mi baja lett. Lehet a sok egyedüllét és az, hogy még sosem volt együtt úgy senkivel?
Ha még ez is az ok, akkor sem érti, hogy miért pont a nemrégiben megismert barátjával tenné ezt aki pláne ugyanúgy férfi, mint jó maga. Viszont, attól független, hogy tisztában van a tényekkel, már nem bír uralkodni magán. S hiába, hogy egy férfi testet lát maga előtt, teljesen beindult tőle. Annak ellenére, kissé nőies alakja van, ami alacsonysága és vékonysága teszi és ehhez még hozzá adódnak keskeny vállai.

Egyik kezét arcára simította, mire Chuuya csak ijedten kapta oda tekintetét. Ugyan ez a gesztus arra szolgált volna, hogy lenyugtassa, azonban az ellenkezőjét érte el nála.
- Félsz, Chuuya?~ - kérdezte, persze a reakciói láttán tisztában volt vele, s erre is csak egy apró bólintást kapott válaszul - Nincs mitől, nem foglak bántani~ - végigsimított oldalán, majd fenekéhez érve kicsit fentebb csúsztatta kezét ezzel felhajtva jobb lábát.
A farkas ezúton sem szólt semmit, csak a vadászt nézte és minden mozdulatát szemügyre vette. Próbálta légzését visszaállítani normálisba, de nem járt sikerrel, hiszen ugyanúgy ideges maradt és leginkább amiatt, hogy lövése sincs arról mit akarnak vele tenni. Mert így még senki sem bánt vele.

Gyöngéd volt minden érintése. Semmi jelét nem mutatta erőszaknak, amitől egy időre talán enyhült félelme, egészen addig míg bejáratánál meg nem érzett valamit.
Értetlenül ránézett Dazaira, aki csak egy halvány mosolyt küldött felé nyugtatásképp, aztán benyomta egyik ujját.

- Aghh...m-mégis..mit csinálsz...!? - felnyögött hangosan fájdalmában, míg hátra vetette a fejét.
- Kényeztetlek~ - jött az egy szavas válasz, mi mégis oly' lényegre törő volt, bár Chuuya nem értette.
- N-nem értelek... - sóhajtott, egyrészt még mindig altájából származó fájdalom miatt, amit a másiknak az ujja okozott benne, másrészt mert fáradt is volt egy kicsit.
- Az amit te szoktál csinálni a nőstényekkel~ - lentebb hajolt hozzá - Tudod, hogy hátulról magadévá teszed őket~
- D-de én nem vagyok nőstény..!
- Tisztában vagyok vele~ - elkezdte mozgatni az ujját benne - De úgy nézek én ki neked, mint akit érdekel?~

Válasz nem jött. Nem védte magát, azonban talán ami a legfurcsább volt az egészben, hogy nem is ellenkezett. Mindössze csak tekintetét kapta el és a falba véste azt.
Dazai a mosolyát még szélesebbre húzta, majd második ujját is benyomta Chuuyába.
Ismét csak egy hangosabb nyögés szaladt fel az idősebb torkán, mire hátra vetette a fejét.
Fájt neki, ha ez még csak két ujj is volt.
De akkor miért nem tett ellene semmit? Miért tűri? Nos, azt valószínűleg nem is tudjuk meg, mivel ő maga sem tud választ adni erre.
Már tisztázták vele a dolgot, illetve, hogy a vadász mire készül és amilyen hevesen tiltakozott előtte, már úgy ahogy, annak ellenére most mégsem teszi, csak vörösen szemezik a plafonnal.

Dazai viszont nem a türelméről ismerte magát, így egy perc után rögtön mozgatni kezdte mindkét ujját. Chuuya egyáltalán nem bírta visszafogni a hangját és már most azt a szerencsétlen lepedőt tépte maga alatt. Holott ez még semmi se volt szinte. Dehát mit tehetne, hiszen ilyen téren jó maga is szűz volt még.