|| Megszelídítve ||

|18.rész|

Bárgyún meredt ki az ablakon. Az emlékek beléhasítottak, fejfájást okozva ezzel. Bár leginkább a mellkasa szúrt. Rossz érzés keringett benne, ahogy figyelte a fákat csak a párás ablakon keresztül. 
A felhők összefonódva borultak egymásra, vastag rétegben, jelezvén, hogy a mai nap folyamán, a tavasztól eltekintve, ha viharos nem is, esős időre mindenképp lehet számítani. 
 Rin-kun. Nee, szökjünk meg együtt. Rin-kun~
 – Rin- - csak egy elhaló hangot hallott magában, s az elméje folyamatosan sugározta. Megrázta a fejét, majd elfordulva az ablaktól meghökkent, és majdnem kiejtette a bögrét a kezéből. 
 – Rin-ta-ro! - hangoztatta a kislány, felfújt s durcás arccal, amiért apja eleinte nem is figyelt rá. 
 – Nani? Mi a baj, Elise-chan? - lehajolt hozzá, mire a szőkeség csak elmosolyodott és lelkendezve megölelte őt. 
 – Bánt valami? - kérdezte, majd kíváncsi tekintetét apjára helyezte, ki enyhén megrázta a fejét - Ne hazudj nekem, Rintaro! - összehúzta a szemöldökét. Ritkán hívta apának, de ez Morit egyáltalán nem zavarta. Inkább örült is neki, hogy így döntött kislánya, akinek megkeserítette az életét. Talán a kis szőke nem így gondolja, és a mostani helyzet sincs ellenére, mégis lehet jobb döntés lett volna mindenképp Fyodorral tartani akkor. 

Történt az bármilyen régen is, ennyi idő után is ráébredt, hogy még mindig őt szereti. Nem képes rá, hogy elegendje, viszont az idő kerekét visszaforgatni már nem lehet, le kell nyelnie a keserű sorsát, amit magának okozott.
Ráadásul nem is ő volt a hibás..

Elise-nek annyit mondott, hogy a borús idő a hangulata oka. Mert a kettő valamelyest tényleg egybe függ. Általában az embereknek jobb a közérzete és hangulata, hogy ha süt a nap, ellenben rossz ha esőre áll az idő. 
Habár nem is volt megelégedve a válasszal, elfogadta. Végülis a kislány is ezekhez a személyekhez tartozott, így csak rábólintott. Azonban ő is érezte, hogy az erdő most egy sokkal ijesztőbb aurát terjeszt magából. A fák ágai nem barátságosan nyúlnak le egészen a földig, mint akik arra várnak, hogy kezet nyújts nekik egy csókra. Hanem karmokként ágaskodnak, jelezvén, hogy felszelnek ha közöttük akarsz átbújni. Eldöntötte, hogy ma biztosan nem fog kint játszani a többiekkel. 

Körbetekintett a házban. Nem teljesen értette a helyzetet, de nem is bánta. Örült a sok játszótársnak, mégha nem is mindegyik gondolt úgy a dolgokra, mint ő. Néhány gyerek vele ellentétben, látta a szüleinek halálát odakint, a pár héttel ezelőtti merényletben. Az a sok vér és keserves sikoly, sőt került be közéjük egy olyan is, akinek pár ujja biztosan hiányzott, de szerencsére a testéből legalábbis ez volt a legkisebb vesztesége. Ők már egyszer átvészelték ami volt odakint, mert nem sikerült időben ide a központba érniük. 

Mindannyian nagyon remélik, hogy a terv szerint fog alakulni. Persze a farkasok bele tudnak ebbe kavarni, hiszen minden lépésüket nem tudják számításba venni. Ezért is van rengeteg csapda, ami ember áldozatot is követelhet mert nem válogat. Csak a gyerekekre lehet ártalmas, mert a felnőttek megjegyezték, hogy hova helyezték le őket, így csak óvatosan járőröznek. Yosano valamelyest kiképezte őket. Nem volt egyszerű feladat, mert mindegyik inkább visszahúzódott, és a sarokban összekuporodva sírt. De aztán a sok edzés, és gyakorlás meghozta a munka gyümölcsét. 
Minden tudását úgy adta át nekik, hogy közben bármelyik pillanatban elkezdődhet és a farkasok támadhatnak. A folytonos edzések, kiképzések és járőrözések miatt nem sokat aludt. Tartotta a minimum hat órát amelyet a szervezet követelt, de se többet, se kevesebbet. Illetve utóbbi néha előfordult. 

  – Ranpo Nii-san, mit csinálsz? - körbeugrálta, kíváncsian pislogva próbálta kifürkészni, hogy mit szorongat az említett farkas a kezében és bütyköl éppen. 
 – Később lesz tűzijáték és hatalmas bumm bumm~ - elmosolyodott, bár nem volt őszinte és ez Elise-nek is feltűnt. Miközben reménykedve nézett a kezében tartott robbanószerre, ha helyesen rakta össze az összeset és képesek lesznek egymást beindítani, akkor a terv működőképes lesz. Valószínűleg a házat veszik célba első sorban, ezért is lett körbekerítve és ha sikerül ezeket is működtetni, nyernek egy kis időt. Be kell csalniuk őket, valahogyan.
 – Nahát, Ranpo-san - megérkezett az ezüsthajú is, pont hallotta a magyarázatát a kislánynak és csodálattal nézte végig, hogy a semmiből kovácsolta össze mindet.
 – Lehet tüzijáték akár most is? - kérdezte lelkesen Elise, utalva arra, hogy szeretne a robbanószerekkel játszani.
 – Attól függ mikor támadnak - felnézett Sushira, majd vissza a kislányra, hogy muszáj lesz valahova elrejtenie, úgy hogy reagálni tudjanak majd egymásra, de a gyerekek kíváncsi szemei és kezei elől távol legyenek - Gomen, Elise-chan ez a farkasok ebédje lesz - megpaskolta a szőke buksit, kicsit össze is borzolva az amúgyis kósza tincseket. 
 – Hmpp! - felfújta az arcát, keresztbe tett kézzel aztán elszaladt, próbált néhány gyereket meggyőzni arról, hogy játszanak vele.