|| Megszelídítve ||

|11.rész|

Szörnyeteg! Ez volt az utolsó szó mit a kétségbeesett áldozat, levegő hiánytól szenvedve és sípolva ki tudott nyögni. Ő volt az utolsó túlélő a ház lakosai közül, végül erőtlenül engedte le karját és fújta ki utoljára lélegzetét, aztán végleg elhalkult. A megnevezett személy csak egy mosoly kíséretében tekintett végig a padlótól, plafonig véres helységben, majd egyik karját felemelve ízlelte meg áldozatai vérét. Ki se látszott a vértől, alig maradt tiszta hely rajta, de ezt figyelembe se véve indult el egy másik ház felé.

Az ablakon benézve, két személyt vett észre, legalábbis inkább érezte a szagukat kiváló szaglása által. Egy férfi és egy nő, valamint egy hasonló, vagy sokkal inkább ismerős aroma csapta meg orrát, mire hirtelen az üveget tartó pár darab fa elpattant és tört az ablak. Egy vörös bundájú vad esett neki, amitől hátra hőkölt, s kis híján elesett. Morgásával hangoztatta, hogy egyáltalán nem kívánt személy, s fogait vicsorítva csikorgatta, továbbra is arra késztetve a jövevényt, hogy most azonnal tűnjön el. Erre a férfi csak egy szimpla mosollyal felelt, s ha már fajtája, nem zavartatta magát azzal, hogy előtte fedte fel valódi létét. A másik meghökkenve nézte a korom fekete szőrrel borított ebet maga előtt, s ahogy bíbor szemei csillogtak a Hold fényben. Eszébe véste ezt a tekintetet és kinézetet, viszont mielőtt tovább eltudott volna időzni a látványon, az neki vetette magát.

Éber volt, hiába csak most keltették álmából, könnyen kitudott térni előle, majd viszonozva a kedvességet a vörös is neki rontott oldalról. Elharapta volna a nyakát, viszont nem volt akkora szerencséje, hogy azt véghez vigye, de még ígyis megsebesítette. S mielőtt az újdonsült farkasember ismét támadhatott volna, eldördült a vadászpuska, mely a házból származó nő kezeiben díszelgett.
- Hord el innen magad! - természetesen felébredt arra, hogy kis barátja kirontott az ablakon, ezért akármennyire is volt fáradt, felpattant mert tudta, hogy baj van. Az-az ismeretlen eb pedig, mancsát fájlalva, hangos vonyításba kezdett, hogy felébressze a falu lakosait, majd mielőtt mégegyszer eltalálhatta volna a fegyver, úgy ahogy tudott elrohant.
Következő pillanatban, a rövid, sötét hajú nő megragadta a vöröst és a ház felé vonszolta, jelezve, hogy sürgősen bújjon el, mert persze az emberek a hangoskodásra felkapták a fejüket. Nem mindenki tette ki a lábát a kis viskóból, de a bátrabbak cselekedtek és ahhoz is volt merszük, hogy Yosanohoz menjenek, majd kérdésekkel faggassák az előbbiekről. Addigra Chuuya is visszaváltozott és ahelyett, hogy kidugta volna az orrát, bebújt Dazai mellé, főleg azért is mert nem akar feltűnést kelteni, másik oka pedig, hogy nem volt rajta ruha. Így ezért döntött barátja mellett.

Utóbbi hetekben Dazai sem volt már kritikus állapotban. Yosano; Chuuya és Kouyou segítségével össze tudott dobni egy olyan gyógyszert, s mivel amúgyis voltak nála szükségesebb vitaminok, ezért nekik hála kezd helyre jönni. Ugyan eltart egy darabig, de ahogy a mondás tartja; jobb később, mint soha.

Az idő alatt észre vették és kivizsgálták a másik házat is, a zár fel volt törve, s minden benne lakó ember, kit az a ház rejtett, egytől egyig legyilkolva. Volt amelyiknek a torka volt elharapva, amelyik szét volt karmolva, vagy hogy az egyik testrészük hiányzott.
Egyértelmű nyomai voltak annak, hogy egy vad végzett velük és nem egy ember, viszont egyelőre nem tudtak mit csinálni. Jelentették az ügyet Morinak a falu vezetőnek és megegyeztek annyiban, hogy eltemetik az elhunytakat. Csak, hogy az erdőben vannak és még a szokások is eltérnek, sírkövet nem tudnak nekik készíteni, ezért ástak gödröket a viskó mellé, amibe belehelyezték őket. Megnyugvást kívántak nekik, majd befödték földdel. Ismét csökkent a létszám, s ha így haladnak vagy egy újabb összecsapás következik, ezúttal egy sokkal nagyobb és hangsúlyosabb a két fáj között, vagy pedig elhullanak apránként az emberek. Legalábbis ezen agyalt a fekete hajú férfi, majd miután visszaterelte a népet saját kis kunyhójukba, ő is újból nyugovóra tért. Most egyelőre nem tudtak nagyon mit tenni, elzárták azt a házat amíg ki nem lesz takarítva és képes nem lesz új lakókat befogadni.