|17.rész|

288 15 0
                                    

⚠️!Előre felhívnám a figyelmet még rész elején, aki nem szereti olvasni, vagy a gyomra nem bírja a véres jeleneteket, óvatosan emésztgesse ezt a részt! Mellesleg ha már emésztés, rész közben nem ajánlom! ⚠️

Sikolyok szelték át az erdőt, átjutottak a fák között, egészen addig amíg el nem hallgattak. Legalábbis egy ideig, míg azoknak gazdája a porba hullott, leállítva az utolsó szív jeleket is, melyek az életre utalnak. 

 – Basszameg.. - káromkodta el magát egy férfi, kinek asszonyát most ragadta el a halál. Jobban szólva egy farkas, ki ugyanezt követelte volna tőle is ahogy neki rontott. Mindössze egy erősebb faággal tudott védekezni, ugyanis még nem voltak felszerelkezve. Félre lökte egy erősebb lendülettel a vadat, majd mielőtt az kapott volna az alkalmon, belerúgott, hogy elkergesse a fegyverétől, majd azt gyorsan felkapva iramodott az állat után. Mikor az megugrott, egy újabb támadásra, a férfi az állat nyitott száján keresztül nyomta le, a kifaragott eszközt. Sőt beletaposta, hogy biztosan belepusztuljon. 
Ezek után megcélozta még kettő. Nem volt felkészülve, senki sem készült fel erre. Még éppen csak a külső védelmet kezdték felhozni a határon, illetve a házak közé, ahogy eljutott a hír a tervről. Bíztak benne, legalábbis a tervben ha már egymásban annyira nem is. Viszont eddig néhány kivétellel, a nagy része kihúzta mindezidáig. 
S most mégis megzavarták őket, és az alacsony falakon át betörtek, és ellepték a falut a farkasok. 

A gyerekeket már begyűjtötték a központba, bár belőlük is csökkent a létszám. Nem is nagyon mentek annak a közelébe az ebek, kizárólag a kint kószáló és falat erősítő emberek voltak a célpontjaik. 

Az a férfi hátra ugrott, ahogy előre kapott a másik példány, aki lassan holtan koppant a földön. Majd a feje csakugyan lenyesve, Yosano által ki azt a baltát használta fegyvereként, amely a tüskék összeállításához kellett, hogy szerezhessenek olyan törzseket. 
 – Daijoubu desuka? - felmérte a férfit, aki csak bólintott, s fél szemmel elvesztett asszonyára pillantott. Végül megköszönte a nőnek, aztán elfutott. Yosano azt már nem tudta eldönteni, hogy csak világgá, vagy elbújik. 
Maga mögé pillantott, s megfordult. Felmérte a terepet, és próbálta értelmezni a helyzetet. Abban biztosak voltak hogyha már az egész falu intézkedik, akkor fel fog nekik tűnni, nem úszhatták meg szárazon, de nem sikerült teljesen felkészülniük. 

Kicsit elbambult, ugyanis egynek sikerült mögé kerülnie, azonban a védelmét nem engedte le. Inkább fülelt mert a morgást azt hallotta. Amint mögötte az felugrott, ő azzal a le lendülettel guggolt le, majd kapta el az állat bolyhos farkát és rántotta le. Ha már ettől nem érte el azt, hogy meglazuljanak a gerinc csigolyái, biztosra ment és ismét belevágta a baltáját. Nem utálja az állatokat, még ha most úgy is látszik. De attól, hogy küzd az életéért, másokért is és tombol benne az adrenalin, elmosolyodott. Sőt inkább tűnt vicsorgásának, mint rendes mosolynak, mert be kell vallja ez most nagyon is tetszik neki. Levezeti a feszültséget ami ezidáig felgyülemlett benne. 
Előre rohant, s útközben amelyiket érte agyon csapta, ügyelve arra hogy annyira ne veszítse el a fejét, hogy az embereknek is ártson. 
Ahogy így felhívta magára a figyelmet, köré gyűlt egy kisebb csapat, s lassan körözve kerülgették. Azonban Yosano továbbra sem csüggedt, mosolya sem lankadt, hanem még szélesebb lett. Kihívóan nézett ellenfeleire, kik agresszívan vicsorogtak, és morogtak rá. 
Egyszerre lendültek támadásba. Arrébb szökkent, majd egy sarkán megfordult, hagyva hogy a lendület tovább vigye, így egynek megint csak a fejét vette. Aztán szintén hátra szökkent egyet, kettőt és lentebb vitte a súly pontját. Abból a négy állatból, most már csak három szemezett vele, majd kettő és végül csak egy. A távolból Dazai is kipróbálta magát és segített a nőnek. Lelőtte volna azt a maradékot is, azonban mire az felmérte, hogy társai eltűntek és kereste az okát, a nyaka úgy fordult vissza Yosano irányába, hogy abban a pillanatban előre bukva lecsúszott. 
Az egykori doktornő intett a vadásznak jelezve köszönetét, aztán elszaladt. 

|| Megszelídítve ||Where stories live. Discover now