|| Megszelídítve ||

|2.rész|

Félre nyelt ijedtében ahogy meghallotta a választ. Akkor nem azért tálalta ott, mert kirakták és a farkas eledelévé vált, hanem ő maga volt a farkas, s egyúttal akit meglőtt.
A másik felfedezte rajta az idegességet, mivel az jól láthatóan kiült arcára.
- Na, most már leesett végre, faszfej? - kérdezett vissza flegmán, egyúttal még mindig mérgesen.
- Nem....hiszek neked.. - válaszolt mereven, s feszülten fürkészte az előtte ülő személyt, aki egyszeriben megforgatta szemeit. Majd minden szó nélkül farkas formájában jelent meg előtte az asztalon és közelebb mászott hozzá, hogy jól szemügyre tudja venni.

Igazi vörös farkas volt. Inkább hasonlított egy rókára színe és szőre mintázata miatt, de mégsem az volt. Termete kisebb volt, mint az átlagos farkasé, s még súlyban is könnyebb lehetett. Így meg hogy szerencsétlen a tél közeledtével nem is nagyon evett, még inkább.
Viszont attól még gyönyörű látvány volt. A vadász nem mellesleg szerette is az állatokat, így nehezére esett megölni őket, de túltette magát ezen mondván, hogy megszabadítja őket a kínoktól és jobb helyre kerülnek utána.

Visszaváltva emberi alakját, már az asztalon ült vele szemben egész közel.
- Most már hiszel nekem? - hajolt előrébb, s homlokuk majd hogy nem összeért. Mire végül amaz bólintott. S amíg a farkasember szúrós tekintettel illette, addig a vadász eltévedt gyönyörű, jégkék szemeiben.

Leugrott az asztalról, majd az ajtó felé indult.
- Várj....mi a neved? - nyögött ki csak ennyit az asztalnál ülő, hiszen sokkolták a tények.
- Olyanom nekem nincs! - vágta rá hanyagul, s az etikával nem törődve, főleg azt sem tudva mi az, nem érdeklődött a másik neve után, hanem egyszerűen megragadta a kilincset és feltárta az ajtót.
- Mi lesz a sebeddel? - pattant fel hirtelen a bútordarabtól és megcélozta a bejárat irányát. Mivel az átalakulás következtében leesett róla a kötszer.
- Pfff...elhiheted ennél rosszabbakat is megéltem már! - mosolyodott el keserűen - Mellesleg minek aggódsz miattam, holott te voltál az aki megsebzett?
- Önvédelem volt! - komorodott el hangja - Ennyi erővel te minek támadtál meg?
- Szerinted mit csinál egy farkas ha éhezik? - elengedte az ajtót, mely magától hangos csattanással bevágódott - Vadászik! - lépett közelebb hozzá - Ami mivel egyenlő? Hogy megtámad egy élőlényt! - tett még egy lépést - És ennek a következménye az, hogy elevenen felfalja azt!

Vezette le neki lépésről, lépésre a folyamatot mintha nem tudná. Hiszen valamilyen szinten az ember is ragadozó, mivel ők is vadásznak más élőlényekre táplálék gyanánt. Ijesztőnek akart tűnni, s mellé párosult hideg tekintete megadta a hatását, csakhogy ez nem ért semmit sem a férfinél. Alacsony termete miatt inkább aranyosnak hatott.
Így csak egy szemrehányó pillantással jutalmazta.

- Tisztában vagyok vele - hajolt lentebb - hiszen akár hiszed, akár nem én is ragadozó vagyok! - tekintetével ölni is tudott volna, s talán más teljesen leblokkolt volna abban a helyzetben, de a farkas is tartotta magát.
- Akkor minek teszel fel egyértelmű kérdéseket? - morogta halkabban, de úgy, hogy azt a vadász is jól hallja. Végül elfordult tőle, s az ajtót kinyitva nyoma veszett.

A férfi sóhajtva ment vissza az asztalhoz és neki állt elmosni a koszos edényeket.
Egyre csak az a lény járt a fejében. Kíváncsi volt, hogy pontosan mi is ő valójában, honnan jött, hogyan jött...egyszóval mindenre. Ő maga nem igazán hitt kitalált, vagy mágikus dolgokban, ezért is nem tudta összerakni akkor a kirakós darabjait. Viszont amint szembesült a ténnyel a mai nap folyamán, hogy ez bizony nem holmi legenda így még jobban érdekelte a dolog.

Lehúzva a véres ágyneműt, s azt is kiöblítve, feküdt le végül a hideg fából összeeszkábált ágyra. Azonban akármennyire is próbálkozott, nem tudta álomra hajtani fejét.
Egyre csak a mai napon járt az esze. Tekintetét az ablakra tapasztotta és nézte az üvegen túli világot. Mintha csak arra várna, hogy a farkas visszajöjjön. Ám ez nem történt meg.