|| Megszelídítve ||

|16.rész|

– A szüleid gyilkosa.. - felnézett rá, bár rettegett a szemeibe nézni - én vagyok..! - nem tudta magában tartani, muszáj volt kimondania. Pulzusa jelentős mértékben felszaporodott és nagyon félt a másik válaszától, ki ettől egészen meglepődött. Legalábbis arc mimikái árulkodtak erről, aztán szépen lassan tenyerei közé fogta a vörös arcát, melyek szinte izzottak, s megpuhultak könnycseppjeitől.
 – Wakaru - halványan elmosolyodott, hiszen egy jó ideje, ha nem is volt benne teljesen biztos, sejtette. Hamar összeállt a kirakós a fejében, azonban nem bánta hogy hallotta a választ. 
Csakhogy ez a reakció meglepte Chuuyát. 
 – Tudtad..? - nem múlt el az a nyomasztó érzés, kicsit mintha nyugodtabb lenne, de még mindig retteg attól, hogy ezzel mindennek vége. 
 – Nos, ha nem is tudtam, sejtettem - válaszolt, majd magához ölelte a kis farkast - Semmi baj, Chibi, régen történt és ezen már nem lehet változtatni. Örülök, hogy elmondtad, viszont a rólad alkotott kép nem fog változni emiatt, így sem, hogy tudom - elmosolyodott - túlzottan szeretlek ahhoz, hogy ez változzon! - a mondat végével ismét megcsókolta, azonban most nem formálta, csak elnyújtotta. 

***

Ez a gyilkos éjjel pontosan akkor következett be, mikor Fyodor bosszút állt azért, mert Mori helyette a felelősséget vállalta és az emberek fájdalmát, mintsem magukkal törődött volna. Ráadásul elvett egy nőt feleségül semmi ellenkezés nélkül, akitől kislánya is lett. Egyszerűen annyira forrt a dühtől, hogy kitervelt egy bosszút, még pedig azzal, hogy a falu nép szívébe és egyáltal Mori szívébe hízelegte magát. Felszervezett egy-két farkast arra, hogy hűséget bizonyítson a látszat kedvéért. Ennek eredményeként bíztak benne az emberek, hogy köztük van egy vadász, vagy ha nem is az, egy erős ember aki mindenképpen az oldalukon harcol. Morinak bár gyanús volt, és egy kissé csalódott, hogy nem próbálkozik már semmi olyannal, de úgy látszott tiszteletben tartja azt a nőt, akit utál. 

Egy darabon velük élt, míg titokban az összes farkast akit tudott, feltoborzott maga mögé. A falunak mindvégig kimutatta, hogy akár egymaga is végez az összes döggel, így elérte, hogy elkényelmesedve, ahogy eddig is tették, tarkóra tett kézzel, feltett lábbal, hátradőlve figyeljék az eseményeket. Nem volt szükségük háborúra, s mivel úgy voltak vele sok éve megnyerték, és nem kértek visszavágót az ebek, ezért nem lesz gond és a régi fegyverekre sem lesz szükség. 

Pontosan emiatt buktak el; nem foglalkoztak a veszéllyel, ahogy a megérzéseikkel sem. Mikor Mori észbe kapott volna, hogy az egész csak csapda, elragadta tőle feleségét és több száz embert. 
A falubeliek teljesen megőrültek és mindent öltek ami mozog, hogy biztosan kivégezzék ellenfelüket. S ezen az éjjelen értek oda Dazai és a szülei. Mivel Chuuya is akkortájt eshetett le a furgonról, bevegyült a farkasok közé és az előtörténet ismerete nélkül állt harcba az emberekkel. Hálás volt az ottani ebeknek, hogy befogadták annak ellenére, hogy teljesen más fajból származik és nem ott őshonos, így segített nekik. Fyodorral azonban nem volt szerencséje találkozni. 
Viszont a Dazai famíliával igen, s ez két áldozatot követelt, a fiú szüleit. 

A vadász pontosan emlékszik a vörös bundára, ahogy azon megcsillant a tűz fénye, s apró szikrákként pattogtak rajta. Szerencsétlen kisfiúnak is Mori volt az egyetlen szerencséje, aki kimentette a vörös karmok közül. Illetve néhány farkas, akinek azonnali segítségre volt szüksége. 
Így történt meg mostani vadászunknak a befogadása, s innen származik, hogy a kis Elise-chan miért is hívja bátyusnak. 
Viszont a falubeliek sem sokat hazudnak azzal, hogy ebben az emberben van valami különleges és számukra egy olyan dolog, ami bizalmatlansághoz vezet. 
Élnek még egy páran akik részt vettek azon a megaláztatáson, amit Mori művelt Dazai-al, bebizonyítván, hogy ő is ember. Abban tényleg nem csak annyi lett volna, hogy a faluvezető saját bőrét védje a vasvillák és hatalmas fáklyák elől. Tényleg akart segíteni ezzel a fiúnak, azonban rögtön feltűnt mindenkinek, hogy azon a ponton ahol a tőr lyukat vájt a húsba, az elképesztő gyorsasággal forrt vissza. Pár csepp vérrel jelezve csupán, amely kifröccsent, a sebhely mivoltát.
S ezzel mind tisztában voltak, hogy ember ilyenre nem képes, de farkas igen. Chuuya is érzi rajta, azonban azt nem, hogy közéjük tartozna, ugyanis nekik is megvan a meghatározó szaguk. Csakhogy Dazai-nak túlnyomórészt emberi szaga van, s ha csörgedezik is benne farkas vér, nem lehet szag alapján megmondani, mert sajátja teljesen elnyomja.