|| Megszelídítve ||

|5.rész|

A közeledő tél hírével most sem derűsebb az idő és csöppet sem szűntek meg a mínuszok.
Egyre hűvösebb van és néha egy pár perc erejéig szállingóznak az apró hópihék, melyek földet érve szinte azonnal elolvadnak. Így nyomuk sem marad, de bőven lehűtik a talajt és minden mást is, mire ráhullanak.

A Nap továbbra is a sűrű fehér, felhő rengeteg mögé rejtőzött és egy szem sugarával sem próbálta meg áttörni a vastag páncélt. Ugyan mégsem volt teljes sötétség, legfeljebb úgy hathatott a sok csupasz, magasba nyúló fák ágai miatt.
Szóval csak egy újabb átlagosnak mondható nap virradt a kis falu lakosaira.

Többek között, a sok házikó mellett a legszélsőben még a reggelnek halvány jeleit sem érzékelték. Úgy aludtak egymásba kapaszkodva az ágyon, mint akiket agyon ütöttek. A hideg egyiknek sem tetszett, így végül összebújva, s meleg ruhába bugyolálva aludtak el.

A kandallóban táncikáló kis lángocska is csak hamar otthagyva karrierjét, aludt ki és helyén csak egy vékony füst felhő szállt fel. Bár az is hamar szerte foszlott a levegőben. Így mégsem volt annyira hideg odabent, de lehetne jobb is.

Pár órával később, a vadász érzékelte a hőmérséklet változását és mivel amúgy sem volt mély álomban, így ébredezni kezdett.
Aprólékosan felnyitottam szemeit, s habár tudta jól hol van, körbe pillantott.
Lenézett maga mellé és a kis vöröset fedezte fel szuszogni mellette, miközben karjaival kapaszkodott rajta és próbált minél közelebb férkőzni hozzá. Fázott, még így takaró alatt is.
Viszont ő csakis azért, mert mielőtt lefeküdtek volna aludni, túlzottan melege lett a kallandó tüze miatt és ledobta magáról a göncöket. Ráadásul, mivel még mindig nem szívlelte annyira Dazait, így a földre feküdt az ágy mellé, hogy még véletlenül se aludjon vele. S az ok, ami miatt ilyen közel feküdt hozzá, hogy ha szükséges mégis csak megvédje őt, azért ahányszor ő is megmentette életét.
De ezt se magának, a vadásznak meg pláne nem akarja bevallani.

Aztán az éjszaka folyamán ahogy egyre csak hűlt a levegő odabent is, felmászott hozzá. Eleinte csak az ágy szélén feküdt mozdulatlanul, végül mégis közelebb bújt hozzá. Megtehette volna, hogy felölti farkas alakját és akkor legalább a bundája jobban melegíti, azonban mégsem így tett. Maga sem érti miért.

A barna hajú férfi elmosolyodott a látványon és gyengéden a vörös fejére tette kezét, majd óvatosan kezdte simogatni. Nem tervezte felkölteni, azonban ezt a reakciót érzékelte a másik is, így szemeit lassacskán kinyitotta.

Pislogott még párat, hogy felmérje a helyzetet. Mikor felismerte az illetőt, hogy ki mellett, illetve, hogy ő maga hol fekszik, arcába szökött a vér és ijedtében kicsúszott az ágy szélére, ahonnan a gravitáció lesújtotta a földre.

- Jó reggelt, Chuuya~ - mosolygott, s hangja egészen lágyan csengett, miközben felkönyökölt a matracon és úgy nézett le a férfire, ki összekuporodott a földön. Hiszen elég hűvös neki a légkör a pihe, puha meleg ágyikóból kibújva, s az még csak egy plusz pont, hogy nem volt rajta semmi mi melegítse testét.
- Gyere, te~ - kijjebb mászott az ágyon, s a vörös hajút hóna alatt felemelve húzta vissza magához.
Nem válaszolt semmit, csak elkapta tekintetét, meg sem köszönve azt, hogy megmentette a fagyhaláltól. Persze annyira hűvös nem volt abban a kis térségben, de azért mégis csak hálás volt neki, de ó ki nem mutatná.

- Ma elmegyünk venni neked valami pórázt és nyakörvet~ - összeborzolta a vörös tincseket, mik amúgyis természetellnes pozícióban álltak összevissza, így sokat nem dobott a helyzeten.
- Mit? - rögtön rá is kérdezett, felhúzott szemöldökkel és értetlen tekintettel nézett rá, hiszen vadon élő állat létére, ennek a kifejezésnek szinonimáit sem hallotta és fogalma sem volt arról, hogy az micsoda lehet. Egyszerre furdalta a kíváncsiság és a félelem attól, hogy milyen szerkentyűt akar neki venni és alkalmazni rajta.
- Póráz, egy hosszú madzag, vagy lánc ami rá van csatolva egy nyakörvre, az meg olyan, mint a nyaklánc, mely körbeöleli a nyakat, csak nagyobb és vastagabb~ - magyarázta, s kezeit használta közben elmutogatva, hátha úgy jobban megérti a farkas.