|| Megszelídítve ||

|8.rész|

- Milyen Dazai? - kérdezett vissza meglepetten, s kíváncsian nézett rá a vörös hajúra. Chuuya ekkor ébredt rá, hogy egy kicsit hangosan gondolkodott. Hirtelen arcába szökött a pír és zavartan kalimpálni kezdett a kezeivel, mint valami idióta. Atsushi meg csak érdeklődve figyelte és elemezte azt amit hallott.
- Az előző falkádból? - egy ujját az állára tapasztotta és egy pillanat erejéig nyomozósdit játszott.
- Nem! - rávágta határozottan, talán egy kicsit túl gyorsan is.
- Egy ember? - meglepetten pislogott rá. Mivel egyszer ő is találkozott egyel ezért nem volt meglepő számára ez az elmélet.
- Igen! - ismét egy villámgyors válasz, mire egy kicsit le is fagyott utána. Talán túl elhamarkodottan szolgált fel infót 'magáról'.

Óvatosan felnézett az ezüst hajúra, ki nyugodt arckifejezéssel és enyhe mosollyal az arcán figyelte. Nem látszottak rajta pánik vagy harag nyomai, de még meg sem lepte ez az egész.

- Tőle menekültél? - kérdezte kicsit visszafogottabban, nem tervezett a lelkébe gázolni és megtalálni benne gyenge pontjait. A másik farkas is egy pillanatra elgondolkozott, majd megrázta a fejét. Végigsuhant rajta a keserű érzés és az ebből származó szomorúság. Meggondolatlan volt és anélkül cselekedett. Nem akarta ott hagyni Dazait.

Összehúzta magát és mérgesen bámult maga elé. Valójában nem is rá, hanem magára haragszik. S ugyan nem szoktak rajta nagyon megjátszani az érzései, legalábbis azelőtt így volt mielőtt nem találkozott Dazai-al. Neki sikerült feloldania a jeget. Így most hiába nem akart így megnyilvánulni Atsushi előtt, könnybe lábadtak a szemei.

Beállt közéjük a csend. Amaz is jobbnak látta nem megszólalni és hagyni, míg a másik kiengedi az érzelmeit. Felült mellé a matracra és közelebb kúszott hozzá, s mikor érezte, hogy leengedte a védelmét, hozzá bújt. Az ölelés utána rögtön viszonzottá is vált.

Mindeközben Yosano és Dazai elbeszélgettek egy ideig, aztán úgy gondolták, hogy egy ideje már köpött a maci, így ledőltek aludni. Pontosabban Yosano előkészített egy tatamit Dazainak. Ugyan az ágy elég nagy lett volna, hogy ketten is kényelmesen elférjenek rajta, de a férfi úgy gondolta, hogy ez még túl korai lenne, akkor is ha egyelőre baráti kapcsolatot ápolnak. Nem akarja elkapkodni a dolgokat, bár már egy kissé bizonytalan lett magában.

Rádőlt a kemény matracra. Nos nem sokban különbözik attól, mintha a földön feküdne, mivel szinte az egyetlen anyag ami puha volt rajta az a párna, amit külön kapott mellé. Meg a plusz takaró, minek nagyon jó tapintása volt. Selymes és puha.

Sokáig nem tudta álomra hajtani a fejét. Talán már hajnali egy is bőven elmúlhatott, de ő továbbra is a plafon szerkezetet elemezte a sötétben. Kattogott az ágya és bármennyiszer próbálta lehunyni szemét, hogy na most lesz az alkalom. Nem változott semmi. Még mindig Chuuya miatt aggódott. Ideges volt amiatt, hogy tényleg életben van-e még, ha igen akkor hol? Visszatalál-e egy maga? Vissza akar-e jönne egyáltalán hozzá? Neki egyáltalán hiányzik-e? Vagy pont talált egy új falkát, ha ez lehetséges és már soha többé nem jön vissza, még csak annyira se, hogy elköszönjön. Viszont nem akarja elengedni. Legszívesebben magához láncolná. Önző és kegyetlen módszer, de mi mást tehetne. Az utóbbiból ítélve a szép szavak nem hatnak rá, még akkor sem ha igaza van. Makacs, mint az öszvér és megy a feje után, amit csak akkor bán meg, mikor már túl késő.

Közben a kis vörös addigra Atsushi társaságában talált megnyugvást. Míg vele volt hirtelen elfeledkezett mindenről. Olyan pozitivitás és boldogság áradt a fiúból, hogy ez rá is kihatással volt.
Meg tudott egy, s mást a falkáról is időközben. Első sorban azt, hogy rajta kívül még hárman vannak. Illetve részletes személy leírást is kapott, legalábbis kinézetileg, de mivel nem látta őket, így nem tudta beazonosítani. A neveket is megkapta és az ezüst hajú arra is felhívta a figyelmet, hogy ők itthon mindig emberi alakjukban vannak. Egyelőre nem avatta be teljesen mindenbe, hiszen a többieknek is számít a véleménye. S most még arról, hogy maradhat-e vagy kiteszik a szőrét a hóra, szószerint.