|| Megszelídítve ||

|14.rész|

- Nézd, Fyo! Elkaptam!~ - ugrándozott egy hatalmas mosollyal az arcán fekete hajú ifjú, olyannyira, hogy észre sem vette azt a kisebb követ amiben nem sokkal később megbotlott és beleesett az ahhoz tartozó patakba. Így az addig fogva tartott pillangó, éppen, hogy szárazon megúszva kirepült ujjai közül. 
- Oi, Rintaro..daijoubu desuka? - leguggolt hozzá a másik ifjonc, ki csakugyan fekete hajkoronával büszkélkedhetett, majd kinyújtotta a kezét felé, hogy felsegítse - És az állatokat nem szabad csak így csapdába zárni.. - felhúzta maga mellé, azonban amaz csak nevetve kiterült a patak partján.
- Mindannyian csapdában vagyunk - felemelte mindkét karját az ég felé, majd tenyereit egymás felé fordítva összezárta - az erdőnek köszönhetően - vigyora a kijelentés hatására sem lankadt, még akkor sem mikor az ifjabb fölé mászott. 
- Ez nem csapda Rin, ez az otthonunk! - ellenkezett, aztán a másik magához ölelte őt. 
- Akkor szökjünk el innen!~ - megborzolta a felette lévő haját nevetve, ki ezúttal végre hajlandó volt elmosolyodni. 

- Igen, emlékszem - felnézett a sötét égboltra, melyről ezernyi csillag mosolygott vissza rá, a nagy kerek Holddal együtt, mely egyúttal tökéletes fény viszonyt nyújtott a két tornácon helyezkedő fiatalnak.
- Nem lesz baj, Fyo? - a másik egy aggodalommal teli és határozott pillantást vetett rá. 
- A teli Hold mi? - elmosolyodott, majd felé biccentette a fejét, szemei vörösen izzottak - Úgy nézek ki, mint egy szörnyeteg?
- Nekem nem - arcára simította kezét, amitől a másiknak eltűnt mosolya az arcáról, talán ő még nem jött rá, de ha így ér hozzá és így bánik vele, az rendkívül felizgatja - de más nem láthat meg így!
- Tudod mi tudná csillapítani ezt az egészet?~ - közelebb hajolt a Mori család örököséhez, jobban belesimulva annak tenyerébe, mint egy kutyus aki arra vár, hogy a gazdája tovább dicsérje és ezzel együtt simogassa, vagy vakargassa az érzékeny pontokon. Az idősebb csak egy értetlen pillantást vetett rá, mire Fyodor maga alá teperte. 
- Tényleg elég lenne annyi, hogy megint iszol a véremből? - Mori arckifejezése nem változott, nem lepte meg az ifjabb cselekedete.
- Ugyan Rin, nem vámpír vagyok, az csak arra szolgált, hogy megjelöljelek~ - egyik lábát az alatta lévő lábai közé nyomta - Hogy tudassam más farkasokkal, te már tartozol valakihez~
- Nem bírsz magaddal, mi? - az idősebb csak egy fél mosollyal felelt és átadta magát a másiknak azon az estén.

Reggel egyedül kelt fel az ifjú örökös, akkorra már a farkas nem volt ott. Ilyenkor nem hiába, ha úgy érzi kihasználták, hiszen amúgy nem igazán közeledik felé és fél attól, hogy Fyodornak nem kell másra, akkor sem ha együttlét közben szeretve érzi magát és ugyanúgy élvezi. 

Gyorsan összekapta magát, mikor a hátsó ajtó csikorgása törte meg a csendet, mi szobájából nyílt. Hátra kapta a fejét, míg egy szőrös, koromfekete buksit vélt felfedezni. Szájából vér csöpögött, ami az elejtett vadból származott, mely szájából lógott ki, aztán puffant a deszkázott padlón miután elengedte.
- A frászt hozod rám - mellkasához érintette a kezét, kifújva a levegőt, majd mosolyogva fordult a leszegett fejű farkashoz, ki lassan aligha maga alá húzva farkát, csóválta azt - Ohayo~ - felállt és megközelítette a vadat, mikor az átváltozott és magához ölelte Morit. Szívesebben üdvözölte volna csókkal, de Mori a szájára tapasztotta a kezét - Na nem, így nem. Először mosakodj meg - mutatott a fürdő felé.
- Hoztam reggelit~ - fejével hátra biccentett, majd megcélozta a fürdőt, hogy lemoshassa magáról a mocskot.
- Hai, hai majd bevisszük - nézelődött a szobában valami olyan dolog után amibe beleteheti a döglött vadat, a ház további szegletei tisztán tartása érdekében - Mellesleg örülnék ha a bejáraton méltóztatnál bejönni, normálisan felöltözve és nem szőrrel borítva, tudod itt a faluban hogyan viszonyulnak a farkasokhoz.. - egy pillanatra elhalkult, míg az élettelen nyulat fürkészte, melynek fenn akadt szemei mintha őt bámulták volna - szóval..nem szeretném, hogy rajta kapjanak és veled is hasonlóképp végezzenek! - beleborzongott a gondolatba, nem bírná elviselni ha elveszíti őt. Érzései ugyan kételyt vonnak maguk után Fyodorral kapcsolatban, de abban biztos, hogy bármi is folyik kettejük között a barátság extrákkal való körülmények ellenére nem akarja, hogy itt hagyja őt. Meg persze van az a része, hogy ő is ugyanúgy élvezi mikor a másik ledominálja, de azt már nehezen akarja bevallani. Belepirult, ahogy elméje tovább szövögeti a képkockákat és szinte élő videóként vetíti le előtte. 
- Én is szeretlek~ - megpuszilta a nyakát ahogy hátulról hozzá simult a fiatalabb, mert az akárhogy is fogalmazott az örökös, számára félért egy ,,szeretlekkel".