|| Megszelídítve ||

|19.rész|

Még utoljára visszapillantottak.
 – Ennek így kellett történnie - szólt közbe Dazai, miközben Chuuyában kapaszkodott. Meghúzta a lábát mikor a detonáció elérte őket és tompítva az esést egymásra estek. Sikerült a lábát maga alá hajlítania, és ha el nem is tört az ínszalagok annyira nem örültek ennek. A falu már a kezdetek óta bűzlött a halálától és hát most ez be is következett. 
Érezték a hőséget maguk mögött, és a parázs perzselő hangját amint mohón falta fel az elkorhadt fák törzseit. 
 – Oi..Dazai.. - utána kapott a vörös ahogy amaz megbicsaklott és előre dőlt. A fognyomai még a nyakában, lassan elkezdtek visszahúzódni a sebei és varasodni, de a kimerültség és a Chuuya általi vérveszteség miatt elvesztette az eszméletét és az irányítást a teste felett.

Vörös társa felkapta a hátára és valamennyire bűntudata volt amiatt, hogy ivott belőle és most részben miatta van ilyen állapotban. 
A többiek sem voltak jobb állapotban azonban az erdőből ki kell jutniuk ha nem akarnak ők is a lángok martalékává válni, és hamuvá aszalódni.
 – Tessék, ennyi még megmaradt nálam..igyatok belőle.. - Kouyou feltartott egy kisebb kulacsot, amelyben még benne volt a gyógyfőzet. Ha nem is segíti őket teljesen ki, talán lesz erejük elhagyni ezt a poklot. A hátán lévő, szőke kislánynak adott először, majd átadta a sötét, rövid hajú párjának, aki a helyzet ellenére is incselkedve rámosolyogott, hogy ilyen gyorsan tanul gyógyitalokat készíteni. 
A megmaradt tagok mindegyike fogyasztott az italból. Illetve mivel Dazai nem kelt fel, így Chuuya kénytelen volt ott mindenki előtt megcsókolni párját, abban reménykedve, hogy ez gyorsítja majd a regenerációt.

Kintebb értek egy kisebb tisztásra. Már messze jártak, talán idáig már nem fog kiérni a lángfüggöny. Mindannyian térdre kellett, hogy ereszkedjenek.
 – Mit szólnátok, ha pihennénk egy keveset és hajnalban újra útnak indulnánk? Van valamennyi félretett pénzem még..vehetünk belőle élelmet és ruhát ha beértünk a városba - ajánlotta fel Yosano, míg ő is szépen lassan leereszkedett a földre. Mindenki bólintott és elterültek a füvön. 

Chuuya feküdt le hamarabb és valamelyest magára húzta Dazait, hogy a másik férfi a mellkasára feküdhessen. Egy fokkal puhább, mint a kemény föld. Ahogy a másik álmában is megérezte a vörös közelségét, magához ölelve húzódott annál is közelebb. Valahogy hasonlóképpen aludt el Atsushi és Akutagawa, egymást ölelve és összefonódva. Ranpo és Kunikida ledőltek simán, míg a két nő is inkább összebújva magukhoz ölelve Elise-chant, hogy melegen tartsák az apró lányt. 

Éppenhogy sikerült kiszabadulnia. A többi gyerek nem volt olyan szerencsés, mint ő. Mivel neki kellett vezetni a csapatot a nagy hévben nem figyelt teljesen hátra, hogy kik vannak mögötte. Rájuk szólt, hogy fogják meg egymás kezét és ne eresszék el amíg ki nem érnek. 
Mikor leért az addig elzárt kis, dohos pincébe, már csak egyetlen kart szorongatott a kezében. Ahogy lenézett és feltűnt neki, hogy a karhoz nem csatlakoznak további végtagok csak erőtlenül lóg mellette, felsikított és eldobta. Ugyanis jóval korábban egy-két farkas elkapta a gyermeklánculatot és felbontották azt.
A pánikban nem tűnt fel neki, hogy egyre könnyebb lesz a súly amit húz maga után. Amúgy sem voltak valami nehezek azok a gyerekek.

A sikításra ért oda Ranpo, és feltépve kívülről a pince ajtót szabadította ki a kislányt. Még éppen időben sikerült is neki elszaladni és lebukni, mielőtt bekövetkezett a robbanás. Teljes testével védelmezte a szőkét, hogy legalább neki ne legyen baja, mivel ő meg amúgyis tud regenerálni, így nem probléma ha valamelyik végtagja leszakadni esetlegesen.

Yosano jóval meszebb volt és próbált utat törni magának, Kunikida, Akutagawa és Atsushi társaságában. Ekkor még nem tudtak Dazai és Chuuya helyzetéről mert nem hallották a szikrázást, csak később a robbanás hangjára figyeltek fel és az aztkövető lányokra.