Telarisz

Az első küldetés

Beléptünk az üzletbe. - Sziasztok mivel szolgálhatok? - kérdezte az eladó.

- Malagorból jöttünk, el szeretnénk vállalni a megbízást. - Necra odaadja neki a papírt. Miután megnézte a megbízólapot leugrott a székéről. Ekkor tudatosult bennünk, hogy ő egy gnóm.

 - Rendben van, tíz perc felnyergelem a lovakat és indulhatunk. Addig nézzetek körül kalandor felszerelésekkel foglalkozunk, ha megtetszik valami nyugodtan szóljatok a fiamnak Velinek. - mutatott rá. Körülnéztünk az üzletben. Volt ott minden, térkép, növények kövek fegyverek végül egy táskára lettünk figyelmesek. Kellően nagy méretű valamint sok rekeszel rendelkezett.

- Nagyon jó szemetek van. Általában a kezdő kalandorok előszeretettel használják ezt, sok minden fér bele és kényelmes a viselete. - jött oda egy másik gnóm aki ugyan akkora volt mint a megbízó. - Biztosan te vagy Velin - mondtam.

- Igen. Ti pedig akik elkísérik apámat az útra. Ha gondoljátok nektek csak 40 bronzba számítom fel a hátizsákot. - ezt halván Necra előlépett - Én vásárolnék egyet belőle. Miután Necra megvásárolta a táskát kimentünk az üzletből és megvártuk a megbízót.

- Felőlem indulhatunk. A szomszédos város ötven km-re van. Amint beértünk a városba megkapjátok a pénzeteket. - mondta az öreg gnóm. Felszálltunk a lovakra majd elindultunk. Az út ugyan úgy ki volt kövezve, mint az iskolánál. Nagyon jó, nyárias idő volt. Még a madarak csiripeltek. Elérkeztünk egy hatalmas hegyhez, aminek az oldaláról csermely folyt. Egy hasadék szelte ketté a hegyet, azon keresztül mentünk tovább. A hegy elhagyása után egy folyónál megálltunk megitatni a lovakat. - Még innen is látszódik a hegy.

Elképesztő!  - mondtam Attilának

- Ja elég menő.

- Elég érdekes története van a hegynek, elmeséljem?-  kérdi az öreg. - Mért is ne. - ültünk köré.

- Régen ezen a területen vallási háború volt. Kilinor isten követei megtámadták az itt élő hereziseket. A herezisek nem hittek egy istenben sem. Nem voltak felkészülve arra, hogy támadás éri őket. A király ahelyett, hogy védte volna az alattvalóit, elmenekült néhány katonájával, míg a népét lemészárolták. Menekülés közben, ez a hegy keresztezte el az útjukat és már az ellenség a nyomukban volt. Kétségbeesésében a király leszállt a lováról és letérdelt a hegy elé majd azt mondta ,,Istenek nem léteznek, de démonok igen! Kérlek téged démonok királya démonlord, hogy segítsd követőidet és ments ki minket eme szorult helyzetből. Bármit megadunk cserébe!" Azt mondják egy hosszú fehér hajú férfi jelent meg akinek szarvai voltak és jelek borították a testét. Épp, hogy megfogta kardját a hegy azonnal két részre szakadt. Az uralkodó és kísérete átlovagolt a hasadékon, de nem tartott sokáig az örömük a hasadék végén a lord várta őket és kérte a fizetségét, ami a lelkük volt. A király leszállt lováról és odalépett a démon elé. Kérlelni kezdte, hogy csak az ő életét hagyja meg a többiek lelkét vigye el csak. A démonlord nem egyezett bele az alkuba. A legenda szerint a király megtámadta a lordot viszont mikor megakarta támadni a kezében a kard eltört. Ezek után a démon elragadta mindannyiuk lelkét. Azóta a Hitetlen hasadéknak nevezik. - Ez nagyon menő. - mondta Attila csillogó szemekkel. 

A beszélgetést farkas vonyítás szakította meg. Őt szürke farkas jött elő a folyó melletti erdőből. A lovak nagyon megrémültek az öreg gnóm próbálta nyugtatni őket nehogy elszaladjanak.

 - Védjétek a megbízót! - kiáltottam.

 - Menjen és üljön fel a szekérre. - a gnóm követte Attila utasítását és felült a lovaskocsiba. Ezt követően Attila hátralépet. A kezén ismételten megcsillant a gyűrű. - Darakir. - miután ezt kimondta egy narancssárga átlátszó gömb vette körül a szekeret. - Ez egy védőmágia, így nem jutnak be hozzád a farkasok. - ezek után a saját lovainkat visszazártuk a pecsétbe, majd előrántottam a kardomat.