Telarisz

Tanárok!?

Az osztályfőnökök ugyanannál az asztalnál foglaltak helyet, mint a diákjaik annak ellenére, hogy a legtöbb tanár egy azoknak szánt külön részen tartózkodott. Miután mindenki elfoglalta a neki szánt helyet az igazgató felállt majd csöndet parancsolt.

– Kedves diákok, mélyen tisztelt kartársak köszönöm, hogy jelenlétükkel megtiszteltek mind engem mind pedig az iskolát. Elsősorban most a diákokhoz szólnék. Az ország legerősebbjei lesznek a tanáraitok. Kérlek titeket legyetek velük tisztelettudók és türelmesek. mindazonáltal azt gondolom, figyelmeztetnem kell benneteket. Ebben az iskolában a tanárok saját belátásuk szerint taníthatnak. Egyedül az életetek kioltása tilos számukra. – ezt halván a diákok elkezdtek egymás között sugdolózni. – Ne féljetek. A gyógyítóink szakértelme legendás, bármilyen sérülést begyógyítanak, majdnem. – nem úgy tűnt mintha ezzel bárkit is megnyugtatott volna – Természetesen, ha szeretnétek bármikor elhagyhatjátok az iskolát. – Alador beszéde közben éreztem, hogy közeledik valaki. A szívem egyre hevesebben kezdett verni. Ahogy erősödött a léptek hangja annál inkább elfogott rettegés. Mintha valaki a torkomon térdelne. Szinte lihegtem, értelmes szavakat nem tudtam kicsikarni magamból. Azt gondoltam, hogy ha az a valami bejön az ajtón tuti meghalok. Minden másodperc egy órának tűnt. Lassan kinyitódott az ajtó már mozdulni sem tudtam. Egy férfi lépet be. Legalább két méter magas volt. Jobbkezével a vállán tartotta hosszú pallosát. Testalkata termetéhez képest vékony. A kezén, valamint a lábain szétszakított bilincsek díszelegtek. Szeme csak, mint a haja koromfekete. Apránként kezdet visszatérni az erőm. Arra lettem figyelmes, hogy valamiféle zöld aura vesz körül. – köszönöm Zerál. – szólalt meg az igazgató. Akkor láttam meg azt a druidát, akinek megmentettük a menyasszonyát.

- Késtél. – mondta fennhangon Aladortól jobbra lévő tanár miközben visszatette óráját a zsebébe.

A férfi elmosolyodott ezen. – Szléj a nyugat villáma. Már nagyon régóta meg akarlak ölni. – mondta miközben a vigyora egyre szélesebb lett. – Semmi személyes, csak veled talán eltudok szórakozni.

Az Alador melletti tanár tekintette egyre zordabb lett. Rövid időre lehunyta a szemét és nagyot sóhajtott. Amint újra kinyitotta már eltökéltség szűrődött ki rajta. – Remélem nem okozok csalódást. – ezt követően egy gyors mozdulattal alkarjaihoz csatolt késeket előrántotta a gyűrűsujjával majd a férfi felé hajította őket. A pasas nem reagált a támadásra semmit. Tisztán látszott, hogy a pengék eltalálták mégse tettek kárt benne. Mind a kettő leeset a földre viszont mire elért volna a fülemhez a kés csengése már Szléj a férfi mögött állt és tőrét hátulról a nyakának szegezte. Hallani lehetett ahogy az idegen levegőt vesz az orrán majd kifúja azt. Óvatosan közelített bal keze a nyaka felé majd mikor megfogta azt megropogtatta ezután megszorította pallosát. Ezt látva Szléj távol ugrott tőle.

– Sokat sétáltam idáig. Nyújtanom kellene kicsit. – mondta a férfi majd leemelte gigászi pallosát válláról. Nem hittem a szememnek. Egy kézzel tartotta fegyverét. Maga mögé suhintott vele, aminek hatására az ajtó a folyosó és annak végén lévő fal összeomlott. A bent üllő diákok a tanáraikhoz rohantak.

– Talán nem kellene már is kivégeznetek egymást. Főleg nem a diákjaink előtt Drálír – mondta Zerál annak a szörnyetegnek.

- Tekintsék ezt az elő leckének. Legjobb tudomásom szerint olyan formában taníthatok ahogyan szeretnék. – válaszolta miközben visszarakta vállára a fegyverét – Csak hogy tud. Veled is végezni akarok.- úgy mondta mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

- Alig várom, hogy megküzdhessünk. – mondta kellemesen – Ja és ne legyen bűntudatod az épület miatt, helyre hozom. - Ezután kinyújtotta bal kezét, aminek az ujjain jelek mutatkoztak meg. Azután elkezdte balra forgatni kézfejét, aminek hatására lassacskán minden visszakerült az eredeti helyére. Az épület sérült részei, helyre álltak.

Szemeim tágra nyíltak, a hideg végigfutott a hátamon. Ez a bestia is egy tanár! – pánikoltam magamban. Mindeközben teremben ismét mindenki elfoglalta helyét hallgatták tovább az igazgatót.

- Szóval ehhez hasonló dolgokra kel számítanotok, de mint mondtam nagyon jó orvosi csapatunk van. Az órarendeket hozzátok igazítottuk. Ezeket megtaláljátok az ágyatokon. – mondta majd hátrafordult Zerálhoz. – Minden fontos dolgot elmondtam? – kérdezte meg Zerált amire ő csak bólintott. – Kezdődjön az ünnepség. – jelentette ki az igazgató. – A bált egy másik helységben rendeztük meg ami közvetlenül ez mellet van. Megkérnélek titeket amilyen sórendben leültettek abban távozzatok is. Ámde arra felkel hívjam a figyelmeteket, hogy holnap megindul a tanítás. Jó szórakozást. – a csoportok nagy része elment a bálra ámde voltak olyanok is, akik inkább elmentek aludni. Attila az utóbbihoz tartozott. Ámde miközben haladt kifelé szembetalálkozott Necrával. Láttam, megállította Attilát és miközben beszélt folyamatosan kerülte a szemkontaktust. Miután befejezte mondandóját Attila közel hajolt hozzá és a fülébe suttogott majd otthagyta. Gyötört a kíváncsiság ezért odamentem.

 – Hali. Mond csak miről beszéltettek? – kérdeztem rá nyíltan.

– Elmondtam neki mi történt a fogadóba. Csak annyit válaszolt, hogy kvittek vagyunk. Te mész piheni, vagy csatlakozol a bálhoz? – kérdezte.

 – Talán jobb lenne nekem is eltenni magam holnap...

- Haragszol még rám!? – vágott köbe a mondandómba. Látható volt rajta, hogy próbálja elfojtani a könnyeit. A szemei már így is ki voltak sírva.

– Már nem is emlékszem mi történt. – válaszoltam neki majd letöröltem szeméről a könnyeket. Megfogtam a kezét és elindultam vele a mulatságra. A teremet egy gigászi kristály csillár világította be. A falak fehérek voltak, amikbe oszlopokat véstek, amiknek az éle arany színben pompázott. Az asztalok, amin jobbnál jobb ételek és italok helyezkedtek el szorosan a fal mellet foglaltak helyet. Egész szép tömeg gyűlt össze. Két ember jött oda hozzánk és nyomtak a kezünkbe egy-egy feles poharat. Koccintottunk Necrával majd a lehúzást követő néhány másodpercben a fülem csengeni kezdett. Az emberek belassultak körülöttem. Forgott velem az egész terem. Miközben zuhantam a padlóra a szemem sarkából láttam Necrát a földön feküdni.