Telarisz

Az ítélet

Öt lovasból álló kíséretéből kettő, az ő címerével felfestett lobogott tartotta magánál és emelte a magasba. Amint a közelbe ért a tömeg kettényílt hogy áthaladhassanak. A bíró büszkén tekintett maga elé, úgy kelt át az emberek között mintha király lenne. Amikor elért a pódium lépcsői elé  két katona ment lesegíteni őt a lováról. Ugyanis a bíró hatalmas gyomra miatt nem látta a lábát. Miután lesegítették felkísérték az emelvényre, ezt követően a nép elhallgatott.

– Akit itt láttok mellettem, a feketepiacon kapták el az embereim mert fegyvereket hozott létre megrendelőinek, amikbe lelkeket zárt. - jelentette ki. – Az ilyen eszközök elkészítését tiltsák a törvényeink hisz, egy lélek fogva ejtése tizenöt másik életbe kerül! Nehogy azt gondoljátok, hogy a fegyverekbe harcra alkalmas lelkeket tett! Általában fiatal lányokat vagy fiúk lelkét zárta el és adta annak, aki megrendelte őket. De ez nem merül ki ennyibe. A férfi híres volt arról, hogy az eladott alanyok mire a gazdáikhoz kerültek, tökéletesen ki tudták annak igényeit elégíteni. Mivel a megláncolt lelkek elvesztik az emléküket olyan könnyű volt őket betanítani mint, egy kutyát. – Végeztesd ki!! – kiáltotta be valaki a tömegből. Innentől kezdve a jelenlévők egységesen elkezdték skandálni. – A rám ruházott hatalomnál fogva, amit a királyunktól kaptam halálra ítélem ezt az embert! – intett a bíró. Ahogy ezt kimondta a két katona ment a férfihez leszedték róla a bilincseket. Még csak nem is ellenkezett, szerintem fel sem fogta mi folyik körülötte. Üveges tekintetével a nézőket figyelte. Nem volt ereje ahhoz, hogy magától menjen a katonák vitték a guillotinhoz és helyezték bele a fejét. A férfi erre sem reagált semmit. Ez az ember már halott volt. A tömeg csak kántálta tovább. - Végezzék ki! Végezzék ki! Mind ezt úgy, hogy meg sem hallgatták az elítéltet. Valószínűleg még csak nem is ismerték. Attila a vállamra tette a bal kezét.

– Ne csinálj semmi ostobaságot. - suttogta nekem miközben Trionért nyúltam. – Ha most közbe szólsz mind a hármunkat megöletted. Nem tudhatod, mi az igazság. Talán igazat mond. – ahogy ezt mondta a guillotine pengéjét kioldották. Ahogy zuhant lefelé a halál, a férfi tekintette mintha kitisztult volna egy pillanatra. Talán azért mert, lepergett előtte az élete. Nem szenvedett, azonnal meghalt. Necra már a férfi megpillantásakor elfordult és befogta a fülét. A feje az emelvény padlójára esett. Mintha csak egy filmnek lett volna vége. Ahogy befejezték a műsort elmentek onnan a bíróval együtt. A testet ott hagyták azt mondván, hogy az ilyen nem érdemel temetést. Mi is tovább álltunk. Mivel már senkinek nem volt kedve mókázni megbeszéltük, hogy meg vesszük a bálra a ruhát és visszatérünk a kastélyba. Kis barangolás után sikerült találnunk egy Enri nevű üzletet. Az üzletben már készen lévő ruhák és tervek voltak ki állítva, valamint azoknak anyagai. Ahogy haladtunk beljebb egy nő szólított le minket. Bőre, akárcsak a haja hó fehér volt. Egy fekete estélyi ruha volt rajta, aminek a felső része csipkézett volt. Az öltözete tejesen a testére simult, ami kiemelte alakját. A szemhéja fekete volt, amely még ragyogóbbá tette élénkbarna szemét.

- Miben segíthetek? – kérdezte lágy hangon a nő. - Báli ruhát szeretnénk vásárolni estére. – válaszoltam amire megcsillant a nő szeme. Egyszer csak mérőszalagok vettek minket körül és vették fel méreteinket.

- A legjobb helyen jártok. Egyébként Enri a nevem. Van már elképzelésetek a fazonnal kapcsolatban?

- Nekem van. – lépettem előre – Egy barna mellényt szeretnék a nyakánál egy kisebb v alakú kivágással. Ez mellé egyhosszú ujjú fehér inget és fekete vászonnadrágot.

 – Egyszerű de elegáns -mondta Enri majd tapsolt kettőt és hat próbababa sorakozott fel előttem, amiken ahhoz hasonló szett volt, mint amit kértem. – A babák balról jobbra az árkategória szerint sorakoztak fel. Míg bal szélen a legolcsóbb addig jobb szélen a legdrágább van. Ehhez mérten az anyagaik is eltérnek egymástól. Nyugodtan megtapinthatod, mind kézzel készült darab. Próbáltam középen keresgélni elsőnek a negyedik babát néztem át tüzetesebben. Sötétbarna színű volt a mellény, amihez tartozó fehér ingnek kellemesen lágy tapintásának ellenére, elég vastagvolt ahhoz, hogy ne legyen áttetsző. A mellényen egy zseb helyezkedett el a mellkas bal oldalán, valamint négy darab aranyozott gombbot varrtak fel rá. A nadrág, egy sima fekete szövetnadrág. Nem nézelődtem tovább, megkérdeztem a zárát, ami 45 ezüst, amit rögtön ki is fizettem. Eközben Attilának is sikerült vásárolnia. Egy korom fekete öltönyt vett, ami a derekánál szűkítve van, amihez tartozott egy ahhoz illő nadrág is. Ez alá vásárolt egy fehér inget. Neca nem szerzett be semmit arra hivatkozva, hogy neki a suliban van a ruhája. Az eladó a vásárolt ruhák mellé ingyen adott egy-egy pár fekete cipőt mind a kettőnknek. Ezt követően becsomagolta a vásárolt öltözékeket. Elköszöntünk majd elhagytuk avaródát. Viszont mikor elindultunk a város kapuja felé Attila felvetette azt az ötletet, hogy maradjunk és nézelődjünk tovább a városban. Még ha nem is igazán volt hangulatom hozzá belementem. Necra is beleegyezett. Mivel nem reggeliztünk elégé éhesek voltunk már. Mentünk végig a város szűk utcáin egyszer csak, valami finom illat csapta meg az orrunkat. Egy fogadóból jött a mennyei illat. A fogadó nevét nem tudtam elolvasni mert a moha teljesen elfeddte azt. Az épület maga két szintes volt. Ezt már kint meglehetett állapítani mivel az alsó része, ahol a bejárat volt téglából míg a teteje fából készült. Nem volt túl meggyőző az építmény. A falakon végig fel volt nőve a növényzet, de ennek ellenére is bementünk mondván, a könyvet se a borítója alapján ítélünk meg. Nem csalódtunk, amint beléptünk vastag ajtaján az illat, amit kint éreztünk felerősödött. Rögtön helyet is foglaltunk egy négy személyes asztalnál. A pultos hölgy azonnal jelzet az egyik pincérnek, aki rögtön oda is jött felvenni a rendeléseinket. Az ételek neve mellet kézzel rajzolt képek is voltak, ami pont kapóra jött mert nem igazán tudtuk Attilával mit is takar egy-egy ételneve. Miután rendeltünk Attila elment a slozira.

- Ahhoz képest, hogy nem érdekli a bál 5 aranyért vette meg az öltönyét. Érdekes ember a barátod. –  időközben beszélt nagyon elragadta a hév – Kitudja talán nemcsak tőlem sajnálta az aranyat. A kivégzés is teljesen hidegen hagyta. – nem bírtam tovább hallgatni. Azt az asztalon lévő kancsóból töltöttem a poharamba vizet majd a pohárba öntött vizel nyakon öntöttem, amitől befejezte a beszédet.

 – Ide figyelj. Nem tudsz róla semmit! – mondtam dühösen. – Tíz éve ismerem. Mióta barátok vagyunk mindent megosztunk egymással. Ha egyikünknek van egy almája azt kettétörjük, hogy jusson a másiknak. És csak hogy tud! Attilának még soha nem volt saját ünneplő ruhája. Semmiképen se akarta ilyesmivel terhelni az anyát. És még ha nem is mutatja én tudom, hogy örül ennek. – míg beszéltem és haladtam a mondandómban Necra annál jobban szégyellte magát.

– Nem tudom mi ütött belém. – mondta szipogva azután kirohant a fogadóból. Ez után nem sokkal Attila visszatért a wc-ről.

- Hol van Necra? – kérdezte miközben leült. Elmondtam neki mi is történt rövid távolléte alatt. Nem hatotta meg túlzottan a dolog. Ezt követően kihozták az ételeinket. Attilával ugyan azt rendeltük, tört krumpli valamilyen sűrű szósszal és aprólék hússal. A krumplinak kellemesen krémes állaga volt míg a húst omlósan készítették el. Az ételek összesen hat ezüstbe kerültek. Miután végeztünk az evéssel Attila még el akart menni a kovácshoz. A pultos nő elárulta nekünk merre keressük miután fizetünk. Azt mondta. hogy a városfőterénél dolgozik a kovács mester. Ott, ahol kivégezték a férfit.