Telarisz

Hírnév 18+

Intett az igazgató, ezzel véget vetve a küzdelemnek. A tömeg, még mindig ámultan néz rájuk. Ezt követően, mindenkit a hálókörletébe küldtek. Attilával mi is elindultunk a szobánkba.

- Ezek után ne lepődj meg, ha pár S-es neked ugrik. – mondtam Attilának.

- Nem hinném, hogy bármelyik is bekockáztatná a jó hírét. Főleg, hogy a szemük láttára győztem le a társukat.

 – Nekem valami nem tiszta, hogy egy S-est ilyen magabiztosan kihívtál harcolni úgy, hogy te is jól tudod a szintek közti különbséget. – mondtam gyanakvóan.

 – A rangok nem többek betűknél, aki vérzik, azt meg lehet ölni. – mondta Attila magabiztosan. – Hamarabb is véget vethettem volna a küzdelemnek, ha nem kell rád manát pazarolnom.

Igazából nem érdekelt, amit mondott, mert már fáradt voltam. Felmentünk a szobába és lefeküdtünk aludni.Benyitottunk a szobába. Olyan sötét van, hogy még az ágyunkat sem lássuk. Bemenve a szobába elkezdtünk tapogatózni. A kezem hirtelen valami melegbe kapott bele, vagyis sokkal inkább langyosnak mondanám. Összeérintve ujjaimat, a takonyra emlékeztetett. Kíváncsiságból megnyaltam az ujjamat. Az íze disznóvérre emlékeztetett, amit míg akkor kóstoltam, mikor disznóvágáson vettem részt. A szobában kigyúltak a fények. A lélegzetem is elállt. Necra volt előtte meztelenül a saját belével fellógatva. Bordái szétfeszítve, lábáról úgy nyúzták le a bőrt, mintha valami állat lenne. Tudatosult bennem, hogy amit kóstoltam az ő vére. Attila a szoba másik sarkában állt. Háttal volt nekem, odarohantam hozzá, majd magam felé fordítottam. Üveges tekintetével szemembe nézett.

- Éhes vagyok. – mondta Attila majd saját kardjával felvágta a hasát, ezt követően kihúzta azt, amitől kihullott az összes belsősége. Letérdelt és elkezdte falni. Teljesen összezavarodtam. Nem értem mi ez az egész. Elkezdtem az ajtó felé rohanni, hogy szóljak egy tanárnak. Az ajtót, kis híján kiszakítva csaptam magam mögé. A folyosón rohanva egy diákba futottam bele. Megragadta a tarkómat és magához húzott. A keze hidegségétől végig futott rajtam a libabőr. A száját szóra nyitva, a rothadás szaga csapta meg az orrom.

- Már megszűntek a hangok, nem hallom őket. – súgta a fülembe, majd eldobott magától. Mire felpattantam a földről, ő eltűnt, de az árnyéka továbbra is ott van a falon. Hirtelen két fekete kéz nyúlt ki az árnyékból. Elkezdtem hátrálni, ahogy léptem hátra fele, úgy jött ki az a valami a falból. Teljesen alaktalan, mintha, csak körvonala lenne. Lábaimat, kővé dermesztette a félelem. Ennek a lénynek nincs füle, szája sem orra. Csak narancssárga szeme, amelynek ködös homálya a halált tükrözte. Erőt véve magamon, elkezdtem rohanni. Olyan érzés, mintha lezsibbadt lábbal futnék. Érzem, hogy a szörny egyre közelebb ér hozzám.

- Trion segítened kell! – kiáltottam fel kétségbeesve. Miközben rohantam, zsákutcába érkeztem. A szörny szemének fénye, megcsillant a falakon. Nem mertem magam mögé tekinteni.

- Trion! – kiáltottam fel ismét, de választ nem kaptam. Nem látok más kiutat, ha ez a bestia elkap, az sokkal szörnyűbb lesz, mint a halál. Megragadom a kardomat, a szörny ekkor még gyorsabban közeledett felém. Pengét a nyakamhoz téve, mintha csak, a halál kaszája simulna a torkomhoz. Majd ezután megrántottam azt.

Felugrottam az ágyamból, szívem kalapált és testem minden porcikájáról fojt az izzadtság. Rögtön a nyakamhoz kaptam, hogy meggyőződjek arról, élek.

- Ez csak álom volt. – nyugtatott engem Attila, aki ott állt az ágyam mellett.

– Miért nem ébresztettél fel? - vontam kérdőre dühösen.

 – Úgy aludtál, mint a bunda, egy rezzenésed sem volt, csak Trion lángjai miatt ébredtem fel. Nem jutott eszembe semmi jobb, ezért próbáltalak felkelteni, de nem reagáltál semmit. Ha egy kicsit fáj az arcod, az véletlenül sem azért van, mert pofon vertelek. – próbált humorizálni Attila.