Telarisz

Beugrók

- Kösz, hogy segítesz gyakorolni. – szorongattam a kardom. – Trion nem volt épp a legsegítőkészebb.

- Az öcsém forrófejű ugyan, de nem rossz. Nagy valószínűséggel nem vele volt a baj. – szólalt meg a fejemben Razfayli

- Ezt inkább hagyjuk. Szóval hogyan kezdjük? – értem be az arénába.

- Vívni fogunk. – változott meg a kezemben a kard olyanra, mint amilyen a legutóbbi harcom során volt. Ezt követően megjelent Razfayli fekete kimonóban. Hosszú hátrakötött haját egy jégkorona fogta hátra, ami hasonló színű a holdhomályos szemével. Nála is ott volt a már átváltozott vékony pengéjű jeges kard – Először is összhangba kel kerülnünk. Erre pedig a harc a legjobb megoldás. – mondta majd lecsapott felűről a fegyverével. Sikerült lehárítanom viszont folyamatos nyomás alatt tartott. – Javaslom néz rá a kezedre – intett a fejével Razfayli. Odakaptam a tekintettem és azonnal kihátráltam. A kezem elkezdet halványan kékülni.

- Mi történik? – emeltem magam elé az átfagyásban lévő kezem.

- Hogy mi? – emelte fel a fejét – Elmondtam összhangba kel kerülnünk. Jelenleg azt gondolom méltatlan vagy az erőmre! – kiáltott rám – Egészen addig amíg nem bizonyítod az ellentétét, nem fogok veled együttműködni. Amíg ez a helyzet áll fent az erő, amit jogtalanul birtokolsz ellened is dolgozik. – mondta majd megindult az irányomba. A kardját néhány milliméterrel a föld felett tartotta, ahogy közeledett úgy jegesedet a talaj. Amint elég közel jött, hogy támadhasson állúról egy határozott hasítással támadt rám. A csapásával egyidejűleg a megfagyott területről hullámként tőrt elő a jég. Oldalra ugrottam a támadás elöl, de még így sem voltam elég gyors a lábamat elkapta a jég ami után azonnal mint béklyó volt a lábamon. A lábam kis idő után odafagyott a padlóhoz így már mozdulni sem bírtam. – Mára ennyi! – sétált oda és tette a kardját a torkomhoz – A legnagyobb gond veled az, hogy hagyod a félelmet eluralkodni magadon. Légy bátrabb! – mondta majd eltűnt ahogy a fagy is. Viszont a kezem és a lábam még mindig teljesen ki volt hűlve olyannyira, hogy nem tudtam mozdítani térdre rogytam a fájdalomtól. Váratlanul Necra jött be az arénába. Amint meglátott odarohant hozzám.

- Mi a baj!? – guggolt le. – Tessék ezt idd meg! – nyújtotta át a fiolát, amit még a druida adott. A még működő kezemmel elvettem és lehúztam.

- Köszi, sokkal jobb. – néztem a kezem miközben visszakapja eredeti bronzos színét.

- Értem én, erősebbé akarsz válni, de nem kel túlzásba vinni. Attilával is nem rég futottam össze, a városban. Edzeni ment a tóhoz. Hát nem ostobaság? Ma átkozták meg. – segített fel.

- Azt hiszem igazad van. Mennyünk keressük meg azt az eszelőst még mielőtt valami komolyabb baja lesz. – idéztem meg a griffem. A tó fölé érve megláttuk Attilát. Hat darab fénylő valami vette kőrbe. gyorsan leszálltunk mert az gondoltuk bajba van.

- Sziasztok! – köszönt ránk miközben a térdén támaszkodott – Ezt nézettek, villám farkasok. – tapsolt kettőt erre a farkasok támadóállást vettek fel - Meglepődnétek mi mindenre képesek példá... - miközben beszélt térdre esett, amit követően a farkasok eltűntek. Azonnal mentünk Necrával felsegíteni.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva Necra.

- Persze csak kimerültem. Jól mondta Zerál. A mana italok hatásosak. Szerintetek az üvegeket visszaváltják? – kapott elő négy fiolát.

- Négy? Te teljesen megőrültél? Tudod te milyen veszélyes ez?! – kiabált rá Necra.

- Hogyne tudnám! – rántotta ki a karját a kezeinkből – Az ember csak úgy válhat erősebbé, ha átlépi a határait. A komfortzóna egy olyan luxus, amit a legerősebbek nem engedhetnek meg maguknak!