Telarisz

Mudenor

- Nem kellet volna közbeszólnod. - förmedtem rá Necrára.

- Hagynom kellet volna, hogy egymásnak essetek?! Inkább lelépek én is. - rohant el feldúlva.

- Jól megcsináltad kölyök. Magadra maradtál. - vihogott az ismeretlen hang a fejemben.

 - A te hibád kard! - mondtam neki ingerülten.

 - Nem kard a nevem, hanem Trion kölyök!

- Én meg nem kölyök vagyok hanem Norbi!- vágtam rá rögtön.

- Elég bénán bánsz a karddal Norbi. Ha gondolod vesszem a fáradságot és tanítalak viszont, akkor több tiszteletet akarok a részedről.

- Van még hova fejlődnöm az tény, de ne várd addig a tiszteletemet amíg ilyen lekezelő vagy! -ezt követően leültem a nézőtér egyik padjára, hogy kitisztítsam a fejem. Néhány óra után már sötétedni kezdett ezért felmentem a szobába. Atti az íróasztalán ült és ügyködöt valamit a könyvel.

- Mi a helyzet a könyvvel? - ültem le az ágyra.

 - Nem igazán jutottam vele előrébb. És te hogy állsz a kardoddal? - kérdezte kissé csalódottan.

 - Megbeszéltük. Egyébként Trionnak hívják. - beszélgetés közben, kopogást hallottunk.

 - Szabad! - kiáltottam. Necra lépett be a szobába.

- Hoztam néhány békítősütit. - emelte fel a tálcát Necra

- Nem is tudtam hogy összevesztünk. Valld be, igazából csak hiányoztunk. - fordult ki a székből Attila.

- Előfordulhat. Sikerült kinyitni a könyvet? - kérdi kissé zavarba jőve.

- Egyenlőre még nem. De egy pillanat és csinálok helyet a sütiknek. - Atti levette a könyvet az asztalról és letette az ágyra. Necra letette a tálca süteményt az asztalra. Mind vettünk belőle.

- Ó túros béles? -kérdezem meglepve.

- Nem, ezt kilirnek nevezik. Azt mondjuk igaz, hogy a töltelék túró benne.

- Engem nem érdekel a neve, nagyon finom. Te készítetted? - kérdezte Attila miközben tömte magába a bélest.

 - Igen örülök, hogy ízlik. Tudtam, hogy nincs pénzetek, ezért gondoltam hozok nektek valami ennivalót nehogy éhen haljatok.

- Köszi életmentő vagy. Ha már pénz mit szólnátok, ha holnap vállalnánk egy küldetést? - kérdezte Attila.

- Vannak csoportos küldetések is, és elég jól hangzik, hogy együtt csináljunk valamit. - mondta mosolyogva Necra.  

- Megbeszéltük. Holnap reggel 7-óra körül találkozzunk a hirdetőtáblák előtt. - lelkesedtem.

 - Akkor holnap találkozunk sziasztok - köszönt el Necra majd visszament a szobájába.

 - Szép arc, hosszú fehér ha,j nagy zöld szemek és jó testalkat. - piszmogta az orra alatt Attila.

 - Talán tetszik?

- Nekem túl gyanús. Még egy napja sem ismer minket, és máris a legjobb barátai vagyunk. - gyanakodott Attila.

 - Szóval szerinted tervez valamit? És ezt abból következteted ki, hogy jól néz ki?Ez kissé nevetségesen hangzik.

 - Csak azt mondom, próbáljunk minél kevesebb információt kiadni magunkról, ne feledd bármikor megtámadhatnak és nem lenne jó, ha ismernék a képességeinket.

 - Igazad van. Még nem ismerünk igazán senkit. Viszont azt nem értem, miért akarod, hogy hárman menjünk küldetésre, ha nem akarod hogy több dolgot tudjon meg rólunk?!

- Talán nekünk, sikerül információt kicsalni belőle.

- Mire vagy ennyire kíváncsi? -  kérdeztem.

 - Ez a hely tele van olyan lényekkel, akik fegyverekkel és képességekkel rendelkeznek. Nem ártana tudni azt, hogy kikbe nem szabad belekötni és kik ennek a világnak a vezérei.

 - Elég megfontolt vagy! - mint mindig, tettem hozzá magamban. - Vagy ez, vagy meghalunk. Viszont most már menjünk aludni. - ásított nagyot Attila.

Másnap mikor felébredtünk akkor tudatosult bennem, hogy ez a valóság. Nem tudtam, hogy őrüljek ennek vagy sem. Attilával kikászálódtunk az ágyból és elindultunk a megbeszélt helyre. Kicsit tartottunk attól, hogy elaludtunk végtére is semmilyen ébresztőnk sincs. Megérkeztünk a hirdetőtáblához Necra már ott várt ránk.

- Jó reggelt srácok, sikerült találnom egy megfelelő küldetést. Egy kereskedő Mudenorban testőröket keres azért, hogy átkísérjék a szomszédos városba. A fizetség 45 bronz ami C küldetésért nem is rossz. - adta kezembe a küldetést.

 - Jó reggelt. Sokat vártál ránk? - kérdeztem ásítva.

- Nem. Épp időbe jöttetek.

 - Honnan tudod mennyi az idő? - érdeklődtem.

 - Óra. Vagy ahonnan érkeztetek ott nincs ilyen? - nevetett fel.

- Nagyon vicces. Atti később be kell szereznünk egy órát.

- Jó ötlet. Necra, Mudenor az a város amiről korában is meséltél? - kíváncsiskodott Attila.

- Igen az, körülbelül 10km-re van, ha bent vagyunk a városba meg kell keresnünk a megbízót. Ő majd elmondja a részleteket

- Rendben van, de hogy találjuk meg? És hogy jutunk el a városba? - kérdeztem.

- A megbízáson fel van tüntetve az, hogy hol találjuk meg. A közlekedést pedig lovakkal oldjuk meg, az iskola biztosít hátas tekercseket a tanulók részére. Csak be kell menni a küldetési irodába és ott megmutatni a küldetést a gondnoknak, aki ha mindent rendben talál átadja a tekercseket. - válaszolta Necra.

- Nem kellene megreggelizni? - Kérdezte Attila

- Gondoltam erre is, készítettem pár szendvicset. - pakolt ki a táskájából Necra vidáman.

- Király vagy! - kiáltott fel Attila. Megreggeliztünk majd elmentünk a küldetési irodába.

- Jó reggelt. - köszöntünk.

- Sziasztok.

 - Ezt a küldetést szeretnénk elvállalni. - mondta Necra majd átadta a megbízást a gondnoknak. A gondnok elvette Necrátok a megbízólapot leellenőrizte, majd adott rá egy pecsétet. Ezt követően egy-egy darab tekercset nyomot a kezünkbe. - Ne felejtsétek el megetetni és megitatni a lovakat. Sok sikert a küldetéshez. - Köszönjük vigyázni fogunk rájuk a viszont látásra. - köszönt el Necra

Kimentünk a kastély elé, hogy ott idézzük le a lovakat. Ahogy kinyitottuk a tekercseket 3 barna felnyergelt ló jelent meg. Még jó, hogy van otthon lovunk így mind a ketten megtanultunk lovagolni. Felültünk rájuk majd követük Necrát. A városhoz vezető út ki volt kövezve valószínűleg azért, hogy megkönnyítse a közlekedést a kereskedők és a tanulók számára. Viszonylag hamar elértük a várost. Mind izgatottak voltunk. Beérve a várósba rövid kóborlás után megtaláltuk a megbízó üzletét. Egy régi halászházhoz tudnám hasonlítani a bejárat fölé egy tábla volt, kiakasztva, amin egy láda volt és az üzlet nevével "Zsennya".