Telarisz

Sakk matt

- Üdvözlők mindenkit! – állt fel Zerál miután bált mindenki a sorba – A mai nap feladata a manátok növeléséről fog szólni. – mondta majd a botjával földre csapot. Egy hosszú asztal jelent meg ami tele volt rakva cserepekel, amiből kis fák nőttek ki. – Mindenki vegyen egyet. - mutatott rá az asztalra. Az utasítását követve egyesével mindenki magához vett egyet. – A feladat egyszerű! Növesszétek meg a fát amennyire csak tudjátok, ügyelve arra, hogy a facsemetének ne essen baja. Ha ez bekövetkezne és még bírjátok vegyetek egy újat. Van kérdés? – mindnyájan hallgatunk – Remek! A feladat most indul! – koppintott ismét a bottal.

Na nézzük miből élünk – szorítottam meg a cserepet. Ahogy áramoltattam bele az erőmet úgy növekedett a fa is szép lassan. Elsőnek a törzse kezdet hosszabbodni utána pedig az ágai növekedtek. Nem megy tovább – kezdtem el lihegni. Letettem a cserepet, hogy szuszanhasak – Utálom ezt az érzést. Mintha egész nap gyalogolnék. – tettem a térdeimre a kezem. Kiegyenesedtem amint ráeszméltem arra, hogy én haladtam egyedül. Erre Zerál is felfigyelt.

- Kezdetnek nem is rossz. Egész jól összpontosítod az erőd. – mért végig a szemeivel - Van egy javaslatom, szerez be néhány mana italt. Amikor azt érzed kifogytál idd meg és visszatölti a manádat. – vett elő a köpenye mögül egy üvegfiolát, amiben valami kék lötty volt. – Való igaz, ez meggyorsítsa a fejlődést, de minden kimerülés legalább kétszer olyan szörnyű lesz, mint az előző. – nyújtotta át a fiolát.

- Köszönöm. – vettem el az italt, amit le is húztam. Éreztem, hogy visszatér az erőm.

- Csak okosan. – mondta majd odament egy másik diákhoz.

Ez most jól jött, tuti szerzek még belőle. Egyelőre ennyi elég edzésnek. – ültem le az egyik padra, ahol megvártam az óra végét. Az ezt követő két órán törin és növénytanon annak a módját kutattam, hogy miként tudom kirúgtatni Kórát. A fekete mágia minden formája tiltott az iskolában, így csak szereznem kel egy tárgyat eldugni nála. Órák után lóhátra pattantam és elindultam a városba. Tudtam, ilyesmit nem találok Mudenor központjába ezért a szegénynegyedekben maszkban érdeklődtem az ott élőktől, akik valami boszorkányt emlegetek. Követtem az útba igazítást amíg el nem értem egy romos házhoz, aminek se ajtaja se ablaka. Bementem és az fogadott amire számítottam semmi. Kifele menet megbotlottam valamiben. – Mi ez? – elkezdtem lefele söpörni. Ahogy haladtam egy minta rajzolódott ki. –Szőnyeg! – rántottam fel rögtön. – Csapóajtó. Kis trükkös. – felnyitottam majd bementem rajta. Meglepően hosszú volt a levezető út, de megtaláltam az alján, akit kerestem.

- Szép napot. – köszöntem az idegenek, aki hátal ált nekem.

- Hello! – fordult meg hirtelen. – Miben segíthetek?

- Szeretnék valami tárgyat, ami át van itatva feketemágiával. Valami olyasmi kellene, ami gyengít valaki mást. Ne okozzon maradandó kárt csak addig működőn míg a tárgy aktív. – próbáltam körül magyarázni.

- Hát ilyet se hallottam még. Hm... - törte a fejét az asszony – Van egy amulettem, ami lázat émelygést okoz, valamint tompítsa az érzékeket. Az aktiválásához pedig vér, haj köröm szükséges. Néhány perc az alatt aktiválódik is. – húzta ki a mögötte lévő fiókot, amiből elővette az említett amulettet, ami tele volt vésésekkel - Megfelel?

- Mitől lesz ez fekete mágia? Ezeket a tüneteket főzetekkel vagy makkár másféle varázslattal is el lehet érni. – vettem a kezembe az amulettet.

- Attól, hogy ha az illető rendbe akar jönni ahhoz ezt a tárgyat kel megsemmisíteni. Nem elég néhány mondóka vagy főzet. Persze ennél sokkal összetettebb ez, de nincs nekem időm magyarázkodni kel vagy sem? – kérdezte határozottan.