Telarisz

Lelkek a kardokban

- Bemegyünk? - kérdezi Attila izgatottan.

- Ez meg mi? - kérdeztem meglepve.

 - Egy kapu!

- Jó azt látom, hogy egy kapu, de hova visz és, hogy kerül ide!? - kérdeztem egyre dühösebben.

 - Tényleg nem mondott semmit a kardod? - vágott értelmetlen fejet Attila.

 - Miről beszélsz? - Mindegy csak menjünk be és meglátod. - nyitotta ki a kaput.

 - Miért mennék?- kiáltottam rá.

- Nem unalmas ez az egész? Folyamatosan a szürke hétköznapjainkat éljük. Te tudod a legjobban, itt nincs nekünk semmi. - tette a kezét a vállamra. Végül is igaza volt.

 - Rendben van menjünk. De utána elmesélsz mindent. 

A kapuban egy kastély tükröződött. Átléptünk a kapun. A hely ahova érkeztünk, a kastélytól két km lehetett. Több velünk egykorú személy is ment az irányába. - Szóval? - kérdeztem kíváncsian.

- Az a lényeg, hogy ez egy másik világ, ahol létezik a mágia és különféle lények élnek benne.

 - Tényleg? Csak ennyi!? Ez még viccnek is rossz! - jelentettem ki.

- A saját szemeddel láthatod a kaput. Tényleg azt gondolod, hogy ez csak egy vicc?

- Mindegy. Most hogyan tovább?- tettem fel a kérdést.

- Menjünk abba a kastélyba ott! - mondta miközben rámutatott.

Követtük a csoportot amely a kastély felé tartott. Rövid időn belül elértünk a kastélyhoz. Odajött hozzánk egy idegen lány.

- Ti is az iskolába akartok jelentkezni? - kérdezte nagy mosollyal az arcán. Attila előrelépett.

- Igen azért jöttünk a barátommal! - jelentette ki. A lány a kezünkbe adott egy-egy jelentkezési lapot, amire fel kellett írni a nevünket, fegyvernemünket és a fajunkat. Mikor kitöltöttük a jelentkezési lapot, a fekete tinta szürkén fénylett, majd vissza adtuk neki.

- Remek, a többiről majd én gondoskodom. Menjetek be a kastély kapuján az udvara, ott eligazítanak titeket. Üdv Malagorban!

- Milyen iskola ez? - kérdezem

- Ne játszd már a hülyét tippelj! - mondta Atti.

- Azt ne mond, hogy itt varázsolni fogunk tanulni? - kérdeztem gúnyosan

- De igen, azt is! Induljunk is az udvarba. - húzott maga után. Beérve láttuk azt, hogy egy férfi áll a porondon, megálltunk előtte és hallgattuk mit mond.

- Üdv nektek új diákjaink, én Alador vagyok, az intézmény igazgatója. Ebben az iskolában nem a korotok vagy származásotok alapján osztunk be titeket, hanem képességeitek és erőtök alapján. A felmérés már megtörtént. A felvételi lap amit kitöltöttetek, ha megfigyeltétek megváltoztatta a tintának a színét, amikor írtatok rá. Ez alapján lesztek besorolva. A C besorolás a legkisebb az S a legnagyobb. A C szürke, D zöld, B barna, A piros, S arany színű. Megkérlek titeket, hogy a hallottak alapján, álljatok csoportba. Köszönöm. Természetesen a besorolási feljebb jutásra lesz lehetőség. Megkérem az osztályfőnököket, hogy álljanak az osztályaik elé ,majd mutatkozzanak be és ismertessék a létszámot.

Az osztályfőnökök a csoportjaik elé álltak.- Én Vella vagyok, a C csoport osztályfőnöke. Az osztálylétszám 18.- Lemord vagyok, a B csoport vezetője. A létszámunk jelenleg 33.- Kalazi az én nevem a D osztályt nevelem 15-en vannak velem.- Fhelezának hívnak A csoportból. 21-en vagyunk.- Ezellyt az S csoport főnöke 9-en szolgálnak alattam. - Minden osztály menjen a saját szárnyára, majd az osztályfőnökök oda vezetnek titeket. Érezzétek magatokat otthon. - mondta az igazgató. Én és Atti Vellát követtük. Bevezetett minket a kastélyba a saját szárnyunkba.