Telarisz

A halál torkában

- De a helyedben nem próbálkoznék semmilyen hülyeséggel. Nem vagyunk vele egy szinten valószínűleg semmi esélyed ellene. – mondta lehangoltan Rua.

Mégis mit képzel ez az idióta?! Még hogy nem vagyok azzal a féreggel egy szinten! Te is ott leszel mikor megalázom. Bebizonyítom! Még egy S besorolásút is képed vagyok legyőzni. Viszont még nem térhetek el a szerepemtől. – szorítottam össze öklöm a zsebemben.

- A következő órán is együtt leszünk? – kérdeztem, hogy elterelhessem a témát.

- Hmmm..... – bámúlt az ég felé töprengve. Igen, azt hiszem. – mondta bizonytalanul.

- Szólnátok a tanárnak? Lehet passzolom ezt asz órát. Van egy kis elintéznivalóm. – mondtam a lehető legtermészetesebben.

- Még csak most kezdődött a suli és te máris pontot akarsz bukni? – tört ki Ruából.

- Pontot?! – húztam fel a szemöldököm.

- Szóval erről sem tudsz. – az arca jól visszaadta meglepettségét. Nagy levegőt vett majd folytatta: A fejebjutásra háromféle lehetőség van. Az első és a legbiztonságosabb módja a pontszerzés. Száz pontra van szükséged az előre lepéshez. Pontokat a jegyeid és a viselkedésed után kapsz. Tehát ha jó tanuló vagy halmozhatod a krediteket, de ez a leglassabb. A második lehetőség, hogy a nálad magasabb rangba lévők közül legyözöl hármat. A legutolsó a legveszélyesebb. Meg kell sebesítened az egyik tanárt. – tekintetét ismét az égre szegezte majd hirtelen ram nézett: A pontgyűjtéshez annyit még hogy az tőled függetlenül is megy és tudsz mínuszba is menni. Ha eléred a mínusz harminc pontot kirúgnak.

- Ezt jó tudni. – lehet jobban át kellet volna néznem a szabályokat.

- Lassan menünk kellene órára. – hívta fel a figyelmünket Ruka

Összepakoltak majd elindultak a tanterembe. Követtem őket mivel így is nagy a hátrányom, ha ez nem változik maradhatok a lúzerekkel. Az osztályteremben a padok egy személyesek, körülbelül két méterre egymástól. A tanár már bent várt minket. Amint bementem elfoglaltam a középső sor második padját. Mindenki asztalára le volt téve egy könyv, aminek szörnylexikon volt a címe. Beleakartam lapozni, de belépett az oktatónk és megkezdődött az óra. A tanárunk hátra csapta fekete ballonkabátját majd elővett egy a miénkéhez hasonló könyvet.

- Üdvözlők mindenkit. – mondta lehangoltan miközben levette kalapját és leült. – Khlim Wardnak hívnak. Fejvadászként dolgoztam ezelőtt. Ennyit rólam. A szabályokat majd megbeszéljük haladás közben. – fogta fejét mintha a világ legnagyobb csapása lenne, hogy itt kel lennie. Van valakinek kérdése? – hangjából az érdektelenség kiszűrődött.

- Mondja, ha maga fejvadászvolt, mért szörnyekről oktat? – kérdezte meg valamelyik nyomi mögöttem.

- Én mindenre vadászok amiért fizetnek. – tette egyértelművé, hogy bárkit hajlandó megölni. – Kezdjünk is neki az első szörnyünknek a Weendigonak. Nyissátok ki a tizenkettedik oldalon ott képet is találtok. – ásított nagyot majd folytatta: A Weendigo betegesen sovány. Szikkadt bőre szorosan tapad csontjaira. Az arcszíne a halál hamuszürkéje és szemei mélyen lapulnak üregeiben. Koponyája olyan, mint egy szarvasé, amiből agancsok ágaskodnak ki. Ezeket a kannibál lényeket egykoron a sötét varázslat hozta létre. A Weendigo régen ember volt, de gyarlóságai a kapzsiság, önzőség miatt arra kárhoztatott, hogy örökké éhes legyen és sose lakjon jól akárhány embert kebelezik is be. Akár öt méteresre is megnőhet. Gyorsabban fut bármely természetben felelhető állatnál. Bár tud beszélni leginkább sziszeg vagy üvölt. Képes akárki hangját utánozni így, ha kel átveri áldozatát. Ami hatásos elenne az a vas, acél és ezüst. Azt még fontos tudni, hogy ez a szörny képes alkalmazkodni a környezetéhez így szinte észrevehetetlené válik. Egyes legendák szerint annyira sovány is lehet, hogy a, áldozat csak szemtől szemben veszi észre, de ez ne tévesszen meg sokkal erősebb, mint amilyenek tűnik. Akár egy jól megtermett férfi gerincét is könnyedén kitépi. Eddig követhető? – kérdezi meg de senki nem szólt egy szót sem. – Remek! – mondta fennhangon: A bestia képességei közé tartozik a regeneráció is, tehát képes a végtagjai visszanövesztésére. Ez a fejére nem vonatkozik. Na most, hogy elmondtam mindent jöjjön a gyakorlat, kövessetek az arénába megyünk. – feltápászkodott a székről és elindult az ajtó felé mi pedig követtük.

Beérve az arénába láttam megy egy ketrecet, amit az aréna közepére tettek le. Tudom mi következik már csak az a kérdés, hogy hogyan fogom legyőzni. A tanár elfelejtette mondani milyen varázslat hat erre a szörnyre nem mintha arzenálom lenne. A bezárt bestia verte börtöne rácsait, sikítása betöltötte az arénát. Az idő belassult körülöttem. A tanár szája mozgott viszont nem halottam, amit mondott, látszólag ezzel csak én vagyok így mert a többiek itták a szavait. Lassan megpróbáltam felemelni a kezem jelezvén valami nincs rendben azonban meg se moccant persze ha a remegést nem vesszük figyelembe. Izzadtam és kirázott a hideg egyszerre. Éreztem egy hideg fuvallatot a tarkómnál, talán a halál? Pedig csak ránéztem. Azonban még nem halhatok meg. Nekem bosszút kell állnom. Cikázva saját gondolatmenetemben egyre könnyebb lettem. Pislogtam kettőt és már az eget kémleltem. Apránként közelített hozzám a sötétség. Tényleg ennyi? Még csak nem is értem el semmit ebben az életben s, máris tovaszáll. Semmit nem érzek csak a könnyeimet, amik lefolynak arcomon a csalódás könnyei ezek mivel senkiként halok meg. Tehát ez minden, amit tartogatott nekem az élet? Szánalmas.