Viszatérő múlt (Kol Mikaelson Fanfiction) - Befejezett✔️

18. Fejezet

Ma van Stefan szülinapja. Elég ideges voltam hogy Kol mit fog mondani vagy hogy fel hívja-e. Stefan felkelt.

- Boldog szülinapot picim! - mondtam neki és megöleltem - délután jön a család holnap meg jönnek a barátaid jó?
- Igen! - mosolygott - Apa ma felfog hívni? - kérdezte
- Igen - vagyis remélem. Lementem mert csörgött a telom. Klaus volt! - Stefan gyere téged hívnak - szóltam Stef-nek - az egyik nagybácsid az! - nem akartam elmondani hogy Klaus Hope miatt
- Szia Stefan! Boldog születésnapot!
- Köszönöm! - Klaus letette - Visza mehetek játszani
- Persze menjél! - délelőtt hívta még Rebecka, Viccent, Josh, Jeremy és Valeri is. Délután már szószerint kitudtam volna tépni valaki szívét Kol még nem jelentkezzet. Az üzeneteimre nem válaszol. Majd megcsörrent a telom! Kol volt az.

- Rendben szólok neki hogy jöjjön le és léci legyél normális vele vagy ha nem Davina bánja meg - fenyegetőztem. Tudom hogy ez nem volt kedves de azt akarom hogy a fiam boldog legyen. - Stefan gyere telefon - hallottam hogy jön lefelé
- apa az? - kérdezte izgatottan - én csak bólintottam és át adtam a készüléket
- Szia Stefan! Én vagyok az apukád Kol Mikaelson! És csak anyit szeretnék mondani hogy Boldog Születésnapot! Ég veled! - letette! Stefan a telott leejtette. Egy könnycsepp csúszott le mindkettőnk arcán.
- Stefan - mondtam erre az egész ház remegni kezdett mintha földrengés lett volna. A lámpák le fel kapcsoltak. Tudtam hogy Stefan az oda léptem hozzá és megöleltem. Elkezdet sírni.