Az én nevem Nóra Salvatore. Egy átok miatt születésemkor kiderült hogy boszorkány vagyok. Evvel nem nagyon foglalkoztam egészen 17 éves koromig amikor vámpírá változtam és az erőm megmaradt. Hosszú életem alatt sok minden történt velem. Olvass bel...
Reggel elmentem Kol-hoz. Kb 5 óra kocsi út után ott voltam kopogtam!
- Hello - köszönt Davina - Szia! Kol? - Kol drágám! Hozzád jött egy ribanc! - üvöltötte - Te mondod - suttogtam - Helló - jött oda KOL - Nem jössz beljebb? - Nem! Anyit szeretnék mondani ha elvégezte ezt az évet Stefan elmegyünk! - Hova? - kérdezte komolyan kis fájdalommal - Messze Kanada! Találtam ott egy boszi sulit és már be is írattam Stefan-t csak a te alláírásod is kellene. - nyújtottam Kol felé a lapot és a tol-lat - Miért akarsz elmeni? Nem mintha ZAVARNA - érdeklődött a boszi ribanc - Nincs maradásom és Stefan-nak is jobb lesz! - Tessék - adta vissza Kol a lapot
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lementem de amikor nyitnám a kocsi ajtom valaki becsapja.
- Miért mész el? - kérdezte Kol - Miért maradjak? - De ugye látogathatóm? - Nem! Azta részletett kihagytam hogy kitörölek az emlékeiből - Mit csinálsz? - üvöltött fel - Tudod milyen nagy fájdalmat csináltál neki? Akkora trauma érte hogy varázsolt. Nem akarom hogy ha nagyobb lesz eljöjön hozzád te megbántod és még kárt tesz magában. - De..... - mondta volna de én folytatam - Szüksége lenne az apjára! Hogy megtanítsa kosarazni, focizni, hogy kell csajozni. De neki minden kimarad - üvöltöttem könnyeimmel - Rendben indulunk! - mondta határozottan - Hova? - kérdeztem felvont szemöldökkel - A fiunkhoz! - felement egy fél perc múlva lent volt - Elengedett Davina? - kérdeztem nevetve - Nem de nem érdekel a fiamrol van szó! - mondta komolyan én akkorát nevettem - Tudod azon nevetek 7 év kellet hogy rájörn van egy fiad! - Ne neves inkább szólj valakinek hozzá ki Mystic Falls-bol! - utasított. Felhívtam Emmát a suliba dolgozik. - Rendben Mystic Falls-tol 20 km találkozunk. - az út csöndes volt. Mikor oda értünk Kol kiugrott a kocsiból oda szaladt Stefan-hoz és megölelte jó szorosan. Stefan tudta ki ő vissza ölelte. Szóltam Emmának hogy boldogulok és haza ment. Kol még mindig ölelte - Tudjátok 7 éve várok erre a pillanatra! - mondta és egy könny szökköt ki a szeméből. Stefan szószerint zokogott. Én is elekezdtem könnyezni. Kol felkapta Stefan-t a kezébe oda lépett elém és megölelt. Hárman öleltük egymást. Majd az történt amire álmomba nem számítottam.
- Stefan kisfiam! - nézett a szemébe - Szeretlek sajnálom hogy ez kell tennem! - könnyezzet - Elfelejtesz engem nem tudod ki az apukád! Nem kérdezősködsz róla! Szeretlek! Hiányozni fogsz! - vámoírfutással elment. Oda rohantam a fiamhoz és áttöleltem és sírtam! Kitörölte magát!
