Viszatérő múlt (Kol Mikaelson Fanfiction) - Befejezett✔️

21. Fejezet

Én Hope és Klaus elindultunk. A templomnál kötöttünk ki.

- Na hol van? - kérdeztem Hope-ott
- Ott a sarokba! Leszettem róla a bűbájt!
- Hope! Itt nincs!
- Ott van oda tettem - oda jött mellém a lány - Nincs itt! - el kezdett sírni hagytam Klaus-nak hagy vigasztalja meg. És ekkor a csatornábol kígyók kezdtek el fel jönni. Vámpírsebeséggel felrohantam hozzájuk
- Klaus! Következő csapás! - Klaus elrohant én meg oda mentem Hope-hoz és megöleltem - Szerintem menj vissza a suliba így apád is tud segíteni keresni oké? - kérdeztem lágy hangon
- Oké - mondta szipogva
- Felhivom Rich-et és indulatok is!
- Kivel?
- Stefan. Vigyáz rá kérlek!
- Egyértelmű - állt fel a lány

2 órával később jött Rich. Fájt elbucsuzni Stef-től soha nem ment még ennyire messze. Most megfogalmazothat az a kérdés hol van az a beszologatos flegma lány? Ő is itt van nyugi! Elmentek este éjfélig kutatuk Hayley-t semmi nyoma. Este beszélgettünk Klaus-Sal.

- Milyen élete van? - tudta hogy Elijah-ra gondolok
- Gyönyörű! - mondta mosolyogva de még is fájdalmat láttam a szemébe - Új életet kezdett! Te miért nem kezdtél? Elmehetetek volna messzire Stefan-nal.
- Nem akartam elszakitani a családjától! Tudod néha tényleg jobb lett volna elmenni de nem akartam a problémák elől menekülni!
- Tudod amikor utoljára láttalak egy nagyszájú bunkó de egyben kedves lány voltál most meg már egy felnőtt érett nőt láttok - mosolyogtam
- És tudod mivan Kol-al meg Davinával? - érdeklődtem
- El vannak! Egyet nem értek? - nézett rám - De ha szereted miért engedted el?
- Davina neki az igazi!
- Ugyan ez badarság! Én három nőtt fogok életem végéig szeretni.
- De Davina miatt képes volt megváltozni - hajtottam le a fejem
- Miattad is változott! - erre felkaptam a fejem és értetlenül néztem rá - Te mivel az ellőt nem ismerted nem tudtad hogy változott amikor veled volt! Sokkal kedvesebb lett boldogabb és nem éreztem hogy rosszban sántikáll. - tovább néztem csodálkozva - Azért változott meg Davina miatt mert a lány félt tőle. De te elfogadtad második találkozásotoknál.
- Mivan?? Johogy nem féltem tőle hisz vámpír voltam.
- Nem 1919-ben találkoztatok másodjára - kikerekedett a szemem - persze megígézett. - bele nézett a szemem be - Emlékez.

És eszembe jutott minden. Kimnetem sétálni. (ez jóval Katherin érkezése előtt volt.) Sétáltam az erdő mellett és láttam egy férfit aki egy cseléd lány nyakába volt bújva én oda kiáltottam.
- Illetlenség a nyílt utcán szeretkezni - erra a férfi rám nézett a szeme csupa vörös volt a szája véres a lány meg mögötte öszeesett. Tudtam hogy Vámpír atyám a megszállotjuk volt. Elkeztem szaladni de nem tudtam az abroncs miatt. Megbotlottam. Ellestem erre a férfi utolért.
- Kérlek ne báncs! - mondtam sírva
- Nem foglak! - a hangjátol megnyugotam. Felemelt így a szemébe tudtam nézni mogyoró barna volt akkár csak a haja. Maga a tökély.

Belenézett a szemembe
- Holnap nem fogsz erre emlékezni nem láttál semmit az erdőbe! És erre sem - pimaszul mosolygott majd megcsókolt én egyből viszonoztam. Majd mikor szétváltunk
- Miért nem fogok erre emlékezni? - kérdeztem
- Mi vagy te? - nézett végig rajtam furcsán sőt szerintem idegesen
- Talán lány - mondtam gúnyosan igen már akkor is jó volt a humorom.
- Milyen természet feletti lény vagy?
- Ember - mondtam mosolyogva
- Én vámpír!
- Igen tudom
- Nem félsz tőlem? - nézett rám furcsán
- Nem
- Miért nem? - emelte fel a hangját
- Nem tudom! - mondtam őszintén
- Kol Mikaelson vagyok! Hogy hívnak? - csókolta meg a kezem
- Nóra Salvatore
- Nóra Salvatore - gondolkozott - Örülök hogy találkoztunk! Remélem hogy még látjuk egymást!
- Várj! - kiáltottam utána - Nálam a titkod biztonságban lesz! - közelebb hajolt és megcsókolt
- Holnap ugyan ekkor ugyan itt! - mondta és eltűnt a szemem ellől.
Másnap
- Kol? - kérdeztem
- Itt vagyok Drágám! - hallottam a hátam mögül. Megfordultam erre már Kol rá is csapódott az ajkamra. Erre a gyomrom fel és le csapódott. A szívem egyre gyorsabban kezdet verni. Kol is észre vette. Mivel rák vörös voltam lehajototam a fejem. Erre Kol felemelte az állam és belenéztem gyönyörű szemébe.
- Valami rosszat tettem? - kérdezte kiskutya szemekkel
- Nem csak....... csak.... Jó volt a csók!
- Akkor még kapsz! - erre megint rám csapódott.
- Ez nem jó! - mondtam
- Mi Drágám?
- Nem is ismerlek de már faljuk egymást
- Igazad van! Kérdez valamit
- A családod?
- Van 6 vagyis már csak 4. testvérem
- O - mondtam szomorúan nem bírnám ki ha elveszteném valamelyik bátyám
- Az anyám meghalt apám meg üldöz minket mert anyám megcsalta őt!
- Miért titeket üldözz?
- Mert hütlenségéből született egy gyermek az egyik fivérem. És őt megakarja ölni de mi megvédjük! - És a te családod?
- Van egy bátyám és egy fiú ikertestvérem. Anya meghalt apa meg iszákos pszichopata
Még beszélgetünk.
- Tudod amikor először megláttalak olyan furcsa érzés fogott el - mondta majd rám mosolygott - Nem akartalak megölni
- Ez szerinted? - néztem rá vörösen
- Szerintem igen - mondta fülig érő mosollyal
- Kol Mikaelson szeretlek!
- Ezt még senki se mondta nekem! Én is szeretlek Nóra Salvatore! - Megcsókolt. Ezután boldogok voltunk pár hónapig majd Kol lelépett.
- Kol miért kell elmened? - kérdeztem sírva
- Jön az apám és ha megtudja hogy szeretlek megöl téged és azt nem bírnám ki!
- Akkor változtass át!
- Nem túl veszélyes! - puszilta meg a homlokom- Szeretlek Nóra Salvatore!
- Én is Kol Mikaelson! Ezért maradj!
- Sajnálom! Nem fogsz semmire emlékezni ami történt elfelejted a Kol Mikaelson nevet és a vámpírokat is! Ígérem vissza jövök - csókolt meg. Sírtam majd reggel felkeltem és nem emlékeztdtem semmire ahogy Damon és Stefan sem. - hagytam abba a mesélést ekkora már Freya is ott volt

- Egyet nem értek Kol legelöször nem bírt meg igézni de most sikerült neki. Hogy? - néztem Freyára
- Egy boszorkány segített neki!