Viszatérő múlt (Kol Mikaelson Fanfiction) - Befejezett✔️

+ 4 Rész

Cím : Hírek
Az előző rész után pár nappal játszódik a történet

Nóra Salvatore szemszöge

Reggel amint kinyitottam a szemem egyből éreztem hogy valami nem oké. Vámpírgyorsasággal befutottam a WC-be és kiadtam magamból a tegnapi vacsorát
- Nem festesz valami jól! - dőlt neki az ajtófélfának Kol. A mondatát egy szemforgatással díjaztam. - Ugye tudod hogy....
- Tudom! - sóhajtottam.

Megmostam az arcom áttöltözztem és mentem le reggelit készíteni.
- Anya lenne egy kérésem! - jött le a lépcsőn Stef
- Nekem meg közölnöm kell valamit! - fordultam felé - Kezd te!
- Ugye mivel Emily vérfarkas a sulinkba kéne járnia! Ezt a szüleivel közölni kéne neked! - mesélte
- Miért nekem?
- Mert azt is elszeretné mondani hogy miért iratkozik átt és lehet te jobban eltudnád mondani a dolgokat! Létszi! - kérlelt
- Oké! Délután ellátogatunk hozzájuk! Most én jövök! Azt szeretnénk mondani! - sétáltam az asztalnál ülő Kol-hoz - Hogy mi vagyis én.. Ter-terhes vagyok! - bökten ki végre
- Mi a..? - ült le az előttünk lévő székre - Azta! - bámult maga elé
- Na mit szólsz? - érdeklődött Kol
- Meglepődtem! Ezt nekem sok egy kicsit! - felállt és elment
- Nem örül neki! - hajtottam le a fejem - De megértem 17 év után váratlanul bejelentjük hogy testvére lesz!
- Jobb mintha 100 évet vártunk volna! - rántott le az ölébe

Délután

- Na indulhatunk Em.... - nyitotta ki a bejáratiajtót Stefan - Anya! Tudod hogy akkora hasad van mint egy hét hónapos terhesnek!
- Tudom! A baba nagyon gyorsan nő! Estére meg is születik! - tettem a kezem a pocakomra - De Freya hozz valami bájitalt ami megállítja a varázst de csak reggelre ér ide! De mehetünk! - álltam fel a kanapéról - Kol gyere! - kiabáltam - Szereli a gyerekszobát
- Tuti eltudsz így jönni? - kérdezte Stefan
- Igen tuti!

10 perc kocsi út után ott voltunk Emily-ék háza előtt
- Jó napot! - köszöntött Emi
- Jöjjenek beljebb! - invitált be
- Á! Mrs. és Mr. Mikaelson! - ráztunk kezett Josep-el majd Monica-val (Emily szülei). Leültünk a nappaliba
- Már mondtátok hogy valami megváltozott bennem! - kezdte Emily
- Hát igen! Sulit akar váltani, vissza beszél, nem fogad szót! - sorolta Monica
- Ennek van egy oka! - szívott egy mély levegőt a tinilány - Én..én vérfarkas vagyok! Ez nem hazugság de ne féljetek nem bántok senkit és megtanulom majd uralni! Ugyan az maradok aki eddig voltam! - fogta meg szülei kezét
- Helyesbítek mind vérfarkasok vagytok! De maguk nem indították be az átkot! - szólt közbe Kol.

Emily a segítségünkkel elmondott egy-két dolgot a farkas létről.
- Önnök ezeket honnan tudják? - kérdezte Josep
- Én vámpír-boszorkány vagyok úgy ahogy Stefan is! Kol meg a világ legelső vámpírja egy Eredeti! - még beszéltünk egy kicsit a természetfeletti világról
- De miért akarsz átt menni a Salvatore iskolába? - étetlenkedett az apa
- Ott olyan gyerekek vannak mint én! - válaszolt Em
- Vagyis vámpírok, boszorkányok, farkasok! - egészítettem ki.

Egy óra múlva elkellet jönnünk mert megindult a szülés.
- Nyugi lélegezz mélyeket! - fogta a kezem Kol. Mi ketten a hátsó ülésen ültünk. Stefan vezetett mellete a barátnője ült.
- Stefan vezess gyorsabban! Már nagyon fáj! - szorítottam össze a fogam. Majd minden elsőtétült.

Egy kórházi ágyon keltem fel. A szobába Emily és a fiam volt bent.
- Hol van? - ültem fel
- Hozzom! - hallotam meg Kol hangját. Átadta az újszülöttett a kezembe.
- Kislány! - sírtam örömömben
- Mi a neve? - mosolygott Stef a húgára
- Khalia Hayley Mikaelson!

Két óra múlva már haza mehetünk. Ekkor már Khalia nem újszülött volt hanem legalább egy éves.
- Gyorsan nő! - idegeskedtem

Este kilencre már egy 6 éves kislány rohangált a házunkba

- Reggelre már lehet harminc éves lesz! - sírtam - Nem lehet baba kora!
- Semmi baj! - ölelt magához Kol
- Csináltam fotókat! - mutatta fel telefonját Stefan
- Fekvés Khalia! - sétáltam hozzá felvetten és oda vittem a szobájához
- Jó éjt anyuci!
- Neked is szép álmokat kincsem! - pusziltam meg a homlokát

Reggel

Freya megérkezett
- Tessék! - nyomott a kezembe egy üvegcsét. Felszaladtam Khalia szobájába egy 15 éves szőke tinilány állt előttem
- Szia anya! - mosolygott
- Khalia?
- Igen! - bólintott - Freya néni! - ölelte meg a boszorkányt majd Stefan-t és Kol-t

- Ezt idd meg! - adtam neki egy poharat. Megitta
- Sikerült? - suttogta Stefan
- Nem tudom! - súgtam

Egy óra múlva sem változott Khalia életkora
- Sikerült! - öleltem magamhoz mostmár a négy tagú családom