Viszatérő múlt (Kol Mikaelson Fanfiction) - Befejezett✔️

23. Fejezet

Két nap múlva jött a hívás

- Szia!
- Szia! Csak szeretnék elbucsúzni! Hiányozni fogtok! - mondta Kol
- Elég! - üvöltöttem - Tudom hogy te teszel rá hogy mivan velünk! - elekezdtem könnyezni - De én így is Örökre szeretni foglak - letettem.
- Nóri néni! - jött be Hope
- Igen Hope?
- Haza szeretnék menni New Orleans-ba. Anyát keresni!
- Sajnálom de nem! Tudod mi történhet veled ha valami nagy baj lesz?
- Milyen baj? - nézett rám én csak lehajtottam a fejem - Nem! Nem fog meghalni megmentem!
- Hope te itthon maradsz!
- Nem! Segítek! Helyre hozom hagyjátok már hogy egyszer én is hős legyek. - üvöltött
- Hope! Sose a hősök maradnak talpon! Ezt jól jegyezd meg. Nem ők!
- De segíteni akarok nektek és anyunak! - mondta sírva áttöleltem
- Hope avval teszel jót ha itt maradsz biztonságban! Oké?
- Oké!
- És amugy holnap megyek Visza! Szóval vigyázzatok Stef-re léci!
- Te meg ha valami történik akkor azonnal hívj!
- Esküszöm! - nyújtottam ki kisujam
- Esküszöm

Reggel elköszöntem Stefan-től!

- Stefan Enzo Salvatore! Ha valami rosszat csinálsz nem méssz Pedro szülinapjára! Oké?
- Oké anyuci! Hiányozni fogsz!
- Te is nagyon! - öleletem meg
- Szeretlek anyu!
- Én is örökkön öröké!

Indultam pár óra múlva New Orleans-ba voltam. Egyből mentem Mikaelson házba.

- Sziasztok! - köszöntem
- Szia! - ölelt meg Kellin és Freya
- Klaus? - néztem körbe
- Itt vagyok! - szólt megülem
- Hogy álltok? - vágtam a közepébe
- Semmi! Hope hogy van?
- Jól kezeli

- 3 napja vagyok itthon és semmi híre Hayley-nek.
- Megnéztétek minden hol? - kérdezte Damon
- Igen! Boszorkányok keressik de semmi! Megígértem Hope-nak hogy megtalálom! Várj le kel tennem hív Caroline! - letettem Damon-t - Szia Car!
- Nóri Hope eltűnt Roman-el!
- Mi??? Szólnom kel Klaus-nak!
- Nyugi én már szóltam neki és indulunk keresni! Ha van valami helyszín hívlak oké?
- Oké! Szia!

A Mikaelson lak-ba mentem felmentem a "szobámba" és elaludtam

- Kol várj meg! - mondtam nevetve mire szerelmem megállt - Nem ér a vámpírsebesség! - oda rántott magához
- Jobban ragyogsz mint a nap - nézett bele a szemembe - zavarba jöttem
- Szeretlek!
- Én jobban szeretlek! - mondta. Megcsókolt. Erre felgyuladt a mellettünk lévő bokor
- Szeretem hogy ezt hozzom ki belőled! - mosolyogtam

Majd másik helyen voltunk
- Mindig ide bújtam amikor bújócskáztunk kicsikegyermek ként! - emlékezett vissza az ősvámpír
- Olyan jó lehet a vámpír lét. - mondtam
- Nem az!
- De! Gondolj bele ott lehetsz a történelmi eseményeknél, gyors vagy, felfokozott érzékszervek.
- Ember ölés! - fejezte be Kol - De az ember ölés a legkissebb probléma! - furán néztem rá. Mi lehet annál rosszabb hogy embert kell ölnöd?? - Nem lehet normális családunk gyerekekkel. Mindennél jobban vágyok egy emebri életre. Ahol a kedvesemmel nevelnénk gyermekeinket. - szomorodott el. Oda mentem mellé és megcsókoltam. - Hiányozni fogsz! - mondta majd a homlokomra döntöte a homlokát
- Hiányozni fogok???? - hajoltam el tőle
- Akárr mikor felbukkanhat Mikael és akkor megöl téged.
- Nem fog ez megtörténi! - mondtam határozottan
- Ha nem történik meg akkor sem lehetünk örökké együtt
- Mi miért? Nem szeretsz?
- De nagyon szeretlek! Te vagy a társam! Életembe elöször anyira szeretek valakit hogy az életem adnám érte
- Akkor meg mi a baj?
- Nem kötelezheted magad hozzám! Te egy fiatal csodálatos gyönyörű lány vagy! Neked egy olyan férfi kel aki megtutud áldani gyermekkel!
- Nekem nem kel gyermek!
- Még ezt mondod!

Igen itt még ember voltam. Ezt a gyönyörű álmot a telefonom csörgésse zavarta meg.

- Meg van? - szóltam bele köszönés nélkül
- Igen sms-be küldöm hovvá kel menned oké?
- Oké