Viszatérő múlt (Kol Mikaelson Fanfiction) - Befejezett✔️

25 Fejezet

- A mai órán a Ripper Vámpírokról lesz szó! - mondtam az osztály felé fordulva - Ki az a Ripper Vámpír akit kötellességetek ismerni? - sokan jelentkeztek - MG?
- Stefan Salvatore. - MONDTA MG
- Helyes és miért is fontos? Kaleb
- A tanárnő testvére volt. És van róla egy emlék könyvtár a suliba - mondta Kaleb
- Helyes! És mi az hogy Ripper? - senki nem jelentkezett - Mindenkinek tudni a kéne hisz erről ír beadandót

A nap végén oda mentem Hope-hoz

- Hope készen állsz vissza menni?
- Persze! - mosolygot de láttam rajta hogy nincs jól
- Gyere ide! - öleltem meg - 6-kor legyél ellőtünk. - Haza mentem becsomagoltam Stefan és a saját cuccom és mentünk a kocsi elé. És már ott volt Hope - Indulhatunk?
- Igen! - mondta a két gyerköc. Az út csendes volt. Stefan aludt Hope bámult ki a fejéből. Tudom milyen elveszteni egy anyát. Oda értünk
- Freya néni! Hol Van Kellin  néni - ugrott nagynénje nyakába Stef
- Elutazott! De majd nem soká jön visza.
- Stef gyere pakoljunk ki! - felmetünk kipakoltunk de a pakolás alatt Stef elaludt. Betettem az ágyába és áttmentem a szobámba én is kipakoltam. Majd lementem
- A Mikaelson név áldás vagy átok? - kérdezte Freya
- Mindkettő - néztem magam elé

Temetés napja

- Minden oké? - néztem Freyára aki elég rosszul nézett ki
- Persze! Klaus elfogott egy boszorkányt aki bejutatja úgy hogy nem jön csapás
- Az jó

Délután

- Stefan el ne menj melőlem oké? - néztem a kisfiam szemébe
- Persze Anyuci!

Este

Meg tartottuk a farkas szertartást nagyon szép volt. Hiányozni fog Hayley! Az nap el is ment Stefan Visza Mystic Falls-ba. Én este lefeküdtem aludni.

- Lefogsz esni! - állapította meg Kol miközben én a köveken ugráltam
- Nem! Ügyes vagyok! - ekkor megcsúszott lábam és leestem volna de Kol elkapott
- Mondtam! - lerakott - Nem élném túl ha valami bajod essne! - nézett mélyen a szemembe
- Jaj öcsikém milyen nyálas vagy - lépett ki a bokor mögül Klaus - Bár be kell látnom ígéretes teremtés és biztos jó ízű a vére! - mért végig. Kol erre védelmezőem elém állt
- Mit akarsz Niklaus?
- Én semmit csak erre jártam egy varázs törrel! - Kol ettől nagyon ideges lett. Klaus kihasználva az alkalmat mögém állt és a torkomhozz tartott egy kést - Gondolj bele milyen lehet a vére! - majd egy kicsit megszúrt. Kol nem bírt magán uralkodni és elkezdte szívni a vérem
- Kol ne! Kol! - próbáltam ütni a hátát. Majd minden kezdett el halványulni
- Ne Nóri! - sírt az ősvámpír és megharapta csúkloját és megittata a lányt vérével. Amitől a lány színe kezdett Visza térni

Reggel arra keltem hogy Hope piszkál
- Nóri néni! - nézett a szemembe
- Igen?
- Tudod hogy te vagy a kedvenc nagynénim? - bolintottam - Szóval bocsi! - erre valami port fújt rám és át zuhantam egy mágikus világba akkorát dübent a fejem
- Auu! - kiáltottam fel
- Ez a te műved? - állt elém a 4 ősi
- Persze mindem álmom hogy veletek legyek össze zárva - mondtam gúnyosan miközben fel álltam
- Hope? - nézett Klaus a szemembe én csak bolintottam
- Meg Freya - fejezte be Kol
Erre már Marcel is áttlandolt hozzánk
- Helló Elijah! - köszöntem az ősinek aki kitörölte az emlékeit még 7 éve.
- Szia! - azt se tudta ki vagyok
- Szóval kulcsokat kell megtalálnunk? - kérdezte Marcell
- Igen - bolintottam. És mindenki neki kezdett a keresésnek én már egy fél órája kerestem azta kibaszott kulcsot. Mikor megjelent Kol

- Segítsek? - kérdezte
- Nem! - vágtam vissza bunkón
- Haragszol?
- Igen! - válaszoltam egyszerűen. Ekkor beugrott valami. - Kol?
- Igen? - nézett rám régi szerelmem
- Lökj neki a falnak-utasítottam
- Mi van?
- Csak csináld! - neki lökött és a falból kisesset egy kisláda. De Kol még mindig nem engedett el. Egyre közelebb hajolt. Majd Meg csókolt
- Bocsi!-lépett el melőlem
Én felvettem a dobozt és benne volt a kulcs
- Bingo! - majd kimentem és leültem a kanapéra de Kol jött utánam
- És hogy vagy? - én úgy tettem mintha nem hallanám - Értem! Nem szólsz hozzám!
- Igen! - néztem rá. De nem hagyott békén
- És hogy megy Stefan-nak a suli? És mégis ki találta ki hogy Stefan legyen a neve?
- Addig nem hagysz békén még nem válaszolok igaz? - bólintott - Jól megy neki! És én találtam ki! Még valami?
- Aha! Szeretsz még? - nézett a szemembe. Persze hogy szeretem de ezt nem mondhatom ell
- Nem! - mondtam és mosolyogtam
- Ez nem volt valami összinte - dőlt hátra a kanapén. Én csak megforgattam a szemem

Fél óra múlva az összes ősi ösze esett és kékfény mágia jött ki belőlül.
- Hope nak ez volt a terve! - mondtam Marcel felé fordulva
- Mi?
- Kiveszi belőlük Sivár varázslatát!
Sikerült. Ki jutottunk Stefan is ott volt.
- Stef! Öleltem meg!
- Anyuci! Freya néni értem jött és elhozodt hozzád! - mosolyogtam. És egy kezet éreztem a vállamon
- Szia tökmag! - nézett fia szemébe Kol
- Apa?
- Honan tudja? - nézett rám
- Meg tanítottam neki hogy kell vissza hozni és lezárni az elmélyét 1 hónapja
- Stefan! Nagyon Sajnálom! - mondta Kol
- Semmi baj! - mosolygot Stefan. Nagyon szeretem benne hogy mindenkinek ad 2.esélyt. Kol megölelte