Viszatérő múlt (Kol Mikaelson Fanfiction) - Befejezett✔️

31. Fejezet

Kol szemszöge

Este lefeküdtem aludni és rettentően furcsát álmodtam.

Álom

8 évvel ezelőtt

Ott ültünk Hayley házába. Klaus én és Elijah beszélgetünk. Amikor lejöttek a lányok.
- Kol - szólalt meg Nóri - Én..... Én terhes vagyok! - simogatta hasát. 2 perc múlva felálltam és megöleltem

Valóság

Felriadtam mert csattanást hallottam
- Apa??? - hallottam meg Stefan álmos hangját
- Mi a baj? - kérdeztem aggódva
- Semmi csak lejöttem inni! - fordult a konyha felé két perc múlva kijött
- Mehetünk? - kérdeztem
- Igen! - bólintott
- Mondjak egy mesét? - kérdeztem
- Ühm...
- Jó akkor mondom. Egyszer élt egy szörnyeteg. Akinek volt 4 testvére. Az egyik báttya egy zsarnok volt és ha nem ugy mentek a dolgok ahogy ő akarta akkor bántotta fivéreit. Egyszer a szörnyeteg külön utakra vált és haza ment szülőföldjére. Amikor este az erdőben sétált találkozott egy csodálatosan gyönyörű lánnyal. A szörny egyből beleszeretet. A lány is viszonozta érzelmeit. A szörny boldog volt hogy szerelme nem fél tőle. Boldogságuk nem tartott öröké mert a szörnyeteg apja üldözte őt és a testvéreit ezért elekelett menekülnie. 100 év múlva újra találkozott a lány és a szörnyeteg. Újra boldogok voltak együtt csak hát jött a szörny zsarnok bátyja és koporsóba zárta. 100 év múlva kiengedte. A szörny elkezte keressni a lányt és még is találta. Ekkor egybe kelltek és született egy gyermekük. Vége! - elaludt. Betakartam és nyomtam egy puszit a homlokára. Vissza feküdtem aludni

Álom

Ugyam úgy történt minden mint az előző álmomban csak most úgy reagáltam le hogy :
- Te más gyerekét kenned rám??? - kiabáltam
- Kol ez a baba a tiéd! - kiabált Freya
- Ez nem baba hanem egy parazita!
- Kol Mikaelson ő a gyermeked! - torka szakatábból kiabált Bex. Ránéztem Nóri-ra aki védelemzően fogta a hasát
- Fogadd el és légy férfi! - kiabált tovább Bekah. Két lépés közelebb mentem hozzájuk. Klaus Nóri elé állt
- Csak hogy tisztázzuk. Nem leszek az életének része! - mentem ki a házból

17 évvel később

Egy kanadai háznál voltam becsöngettem
- Jó napot! - egy barna hajú és szemű fiú állt ellőtem
- Szia! Kol Mikaelson vagyok! - nyújtottam a kezem
- Stefan Lewis! - ráztunk kezet
- Stefan??? - sutogtam
- Mi járatban jött uram? - kérdezte Stefan
- Nóra Salvatore-ét keressem - mondtam
- Anya téged keresnek! - kiabált
- Kol?? - lepődött meg Nóri
- Helló - intettem. Ekkor jött David
- Mi a baj drágám? - karolta át derekát
- Emlékszel Kol-ra? - kérdezte Nóri. Visszajött Stefan
- Apa tudsz segíteni a matek háziban? - Fordult David felé
- Apa??? - olyan érzés volt mintha a fehértölgykaróval leszúrtak volna
- Megyek fiam! - mondta David

Nóri szemszöge

- Ne! Stefan! Apa?? Mi?? Nem! - hallottam Kol hangját lementem és láttam hogy álmában beszél. Megráztam.
- Kol! Kelj fel! Hahó! - pofosztam fel. Felkelt
- Mi a baj? - kérdezte komásan
- Álmodban beszéltél. Ha akarod aludhatsz a vendég szobába! - bicentettem az emelt felé
- Oké! - bólintott és felment. Visza feküdtem aludni de 2 perc múlva megszólalt az ébresztőm