Viszatérő múlt (Kol Mikaelson Fanfiction) - Befejezett✔️

33. Fejezet

Emlékeztető
Mint ahogy már meséltem régebben amikor kikapcsolom az érzelmeimet akkor átveszi felettem a fekete mágia az irányítást amivel atyámat átkozta el.

Reggel Bonnie elvitte magával Stefan-t. Már a repülőtéren álltunk amikor Alarich telefonja megszolalt
- Mivan?? Persze - mondta
- Mi az Rich? - kérdeztem
- Az egyik csapat megérkezett a kővel

Suliba

- Megvannak a kővek már csak el kel pusztítani - ült a székébe Alarich és kinyitott egy könyvet - "Ahoz hogy az élet kövei elpusztuljanak egy varázslatott kel használni amibe még ezer boszorkány is belehal" - olvasta fel
- Ki lesz az a boszorkány aki beválalja-kérdezte Kol
- Én! - mondta Hope
- Nem! - tiltakoztam
- De ha én meghalok akkor beindulnak a vámpír géneim és újra éledek
- Igaz!

1 héttel később

Éppen Hope-ott tanítottam a varázslatra amikor egy zöld kisszörnyeteg jött be a tornaterembe
- Mi ez? - kérdezte Hope
- Álommano - mondtam miközben egyvarázslattal eltűntettem a manot - A rémálmokkat okoznak úgy hogy át veszik az agyad felett az irányítást - mondtam. Eközben Kol MG az ikrek és Landon beszaladtak a terembe
- Menyien vannak? - kérdezte Hope
- Legalább százan! - mondta Josie

Ekkor jött a Nekhromanta

- Szép napot! - köszöntött minket - Láttom találkoztatok a barátaimmal - nevetett - Mutasátok meg mit tudtok - legalább 20-an körbe vettek engem. A kezzük fényleni kezdett. Ekkor összeestem. Egy fehértérben voltam. Éreztem a vérszagott. A kezem odakaptam a szám elé és csupa vér volt. Lenéztem és Stefan (gyerek) feküdt ott. A nyakát megharapta egy vámpír. Térde essve zokogtam miközben élettelen testét a kezembe vettem.
- Ne hagyj itt kérlek! Ne! - kiabáltam - Nem bírom! - lehunytam a szemem és kikapcsoltam

Kol szemszöge

- Ti menjetek a kőért! - mondtam a két srácnak. Én oda szaladtam Nórihoz. Miközben Hope-ék a manokat ölték.
- Kelj fel - elkezdtem rázni. Majd a semmiből neki repültem a falnak. És Nórit szürke köd vette körül. Majd abba maradt és felállt de a szeme csupa fekete volt.
- Hello! - integetett - Inenn átveszem! - mosolygott a Nekhromantára - Rendben kin álljak először bosszút? Legyen Davina! - csentintett és ekkor Davina megjelent
- Hogy kerültem ide? - kérdezte
- Csönd! - mondta Nóri és neki dobta őt is a falnak - Most hogy mindenki itt van kezdődhet a móka. Kit öljek meg? Talán Davina? Nem inkább Kol. Vagy mind kettő? Davina elvette a szerelmem, idegesítő, bántotta Klaus-t, visszahozta Mikaelt. Kol összetörte a szívem nem is egyszer, ott hagyott terhesen, kihasznált, egy aljas dög, elhagyott. Nehéz döntés! - vágott gondolkodó arcot
- Nóri néni ez nem te vagy próbáld legyőzni! - mondta Josie
- Sajnálom de nem akarom! - nevetett ördögien - ekkor kínyílt az ajtó és bejött Stefan, Kaleb, MG, Landon és Alarich. Stefan oda szaladt anyjához és megölelte. Ekkor visszatért a szürke köd és a szeme viszaváltozott

Nóri szemszöge

- Ne már! Pedig élveztem a bulit! - nevetett a Nekhromanta - Se baj akkor én intézkedem

Láttam hogy Hope a kövekett elő akarja venni. De mielőtt megtette volna elteleportáltam őket (Alarich, Stefan, MG Josie Lizzie Hope landon Davina) én és Kol maradtunk
- Ne tedd ezt! - kiabálta Kol
- Sajnálom! - csókoltam meg. Majd megfogtam a kövekett és elmondtam a varázslatott mire minden szót kimondtam fényt láttam majd sötétséget

Kol szemszöge

Oda futottam hozzá és sírva az ölembe húztam
- Kol? - kérdezte
- Igen itt vagyok kedvesen! - szipogtam
- Meg... Meg igéred hogy vigyázol Stefan-rá?
- Persze! De kérlek ne hagyj itt - zokogtam
- Sajnálom! Kol Mikaelson én.. Én szeretlek!
- Én is szeretlek öröké! - és végleg lecsukta a szemét - Ne! - kiabáltam

__________________________________

Sziasztok!

Ez a rész tudom hogy nem lett a legjobb! A véleményeteket várom kommentbe. De ez nem is a vég. Még lesz egy útja Nóra Salvatore-nak mielőtt boldogságra talál. Szóval még lesz 1-2 rész

További szép napot!