30. Fejezet

592 32 1
                                    

2 nap múlva

Egy szép szombati napra virratunk. Stefan elment Damon-ék. Én meg Jó Barátok maratont tartok és megiszok egy üveg viszkit. Vagyis csak így terveztem.
- Mit csinálunk ma? - lépett mögém Kol
- Én filmezek és iszok te meg haza mész Davina-hoz - nyomtam a kezébe a táskáját
- Mi??? Te most kidobsz engem? - kérdezte
- Igen! - ültem le a kanapéra és belekortyoltam alkoholos italomba
- Miért? - vette el tőlem az üveget
- Mert én nem fogok Davina-Val vitatkozni! - mondtam
- Nem is kell! - ivott bele az üvegbe - Mézes?? - kérdezte
- Igen de most verbéna mentes - mosolyogtam - Na de mitörtént?
- Elváltunk - ült le a fotelba
- Nem mondom hogy sajnálom! De miért? - kérdeztem
- Hát nem jöttünk ki jól. Mostanában veszekedtünk és láttam egy másik férfival igy Elváltunk - rántott a vállán az arca nem mutatott fájdalmat
- Én mondtam Caroline-nak - rántottam én is a vállamon
- Mit?
- Hogy elváltok. Fogadtunk Car-rel. - meséltem
- Honan tudtad?
- Onnan hogy ő Kaleb-et szerete a boszi srácot. Nem pedig Kol-t az ősvámpírt. - mondtam
- Igazad van! - bólintott
- De onnan elhúzhatsz - mondtam
- Szeretek itt lenni! - jelentette ki
- Csak hogy tud ez nem egy albérlet - mutogtam a kezemmel
- Nem csak azért jöttem hogy lakjak valahol - ivott
- Akkor miért? - fordítottam oldalra a fejem
- Stefan miatt - mondta - és miattad! - suttogta alig hallhatóan - Tudod amikor megbocsátott Stef és belenéztem a szemébe magamat láttam. Ő is vágyott a szeretetemre úgy mint én vágytam Mikael-ére. Akkor jöttem rá hogy ha folytatom ezt a viselkedést iránta akkor ő is ilyen lesz mint én egy elcseszet, psyhopata, egoista barom és én ezt nem akarom. Azt akarom hogy ő jobb legyen de ahoz mellette kell lennem. Nagyon megbántam hogy 8 évig nem voltam vele - nekem könny gyűlt a szemembe - Te sírsz? - kérdezte mosolyogva
- Nem csak izzad a szemem! - töröltem meg az arcom

1 hét múlva

- Rendben! - csaptam össze a tenyerem - Stefan 2 óra múlva haza ér Hope-al. Addigra mindennel elkészülünk. Én Kol Damon és Elena díszítünk. Josie Lizzi Rich Freya és Kellin ajándékot csomagolnak. Marcell és Rebeckah elmegy a tortáért. A többiek meg majd jönnek - másfél óra múlva megérkezett Valerry, Jeremy, Bonnie, David, Kaleb, MG, Rafael, Landon, Stefani, Matt. Fél óra múlva megérkeztek.
- Na akkor most bemegyünk a házba - halottam meg Hope hangját. Beléptek
- Meglepetés! - ugrottunk elő
- Boldog szülinapot Tökmag! - öleltem meg Stefant
- Boldog szülinapot Pokolfajzat! - jött oda Kol ölelte meg ő is. Freya kihozta a tortát Stefan oda ment
- Fújd el a gyertyákat kicsim! - mosolyogtam
- El ne felejts kívánni! - szólt Damon
- Azt kívánom hogy apa és anya együtt legyenek! - suttogta. Rá se néztem Kol-ra.

Kol szemszöge

- Amikor rá nézzek téged látlak! - mondta Rebeckah

Nóri szemszöge

Még 2 óránt maradtak a többiek utána elmentek. Stefan elaludt. Én leültem a kanapéra Kol mellé.
- Vannak fotó albumaid? - fordult felém
- Igen 23 darab! - bolintottam
- Hozd ide! - oda vittem és elkezdtük nézegetni

Viszatérő múlt (Kol Mikaelson Fanfiction) - Befejezett✔️Where stories live. Discover now