Viszatérő múlt (Kol Mikaelson Fanfiction) - Befejezett✔️

26. Fejezet

Reggel

- Jó reggelt! Hasadra süt a nap! - húzta el a függönyöm Kol
- Mi a fene bajod van? - néztem rá komásan
- Nóri! - rohant be Freya - Meg zavartam valamit?
- Nem csak ez az idióta felkeltett. Mi baj?
- Holnap megtartjuk az esküvőt!
- Ez nagyon szuper! - öleltem meg - Gratulálok olyan szép pár vagytok!
- Anyu!! - rohant be a szobába Stefan és az ágyra ugrott 
- Jó reggelt! - öleltem meg
- Jó reggelt Pokolfajzat! - simogatta meg Stef fejét Kol
- Ma Mit csinálunk? - ült fel Stef
- Haza megyünk egy két cuccért
- Juppi! - ment ki
- Mikor indulunk? - fordult felém Kol
- Te semmikor!
- Ne már! Én is menni akarok! - kezdett el hisztizni
- Nem! Onan hogy jó "apuka" akarsz lenni nem kell állandóan a közelben lenni

1 óra múlva

- Anya! Mikor érünk haza? - forgolodott Stef
- Nem soká Pokolfajzat! - válaszolt helyettem is Kol
- Itt vagyunk! - kiszáltunk a kocsiból. És bementünk vagyis nem mindagyian. Kol beakart lépni de megrázta az áram. Én nevettem
- Mi a...? - fogta a fejét
- Védőbűbáj! Gyere be Kol! - be jött - Na én összeszedem a cuccot - mire leértem Kol a fényképeket nézegette Stefan-nal
- Ő ott Damon bácsi!
- Tudom! Egyszer eltörtem a fején egy bézbol ütött!
- Kétszer! - javítottam ki

Este

- Mi a baj Klaus? - léptem be a szobába
- Ma Hope-al elmentünk hogy kiadja magából a sok fekete mágiát de nem úgy sikerült ahogy terveztem szóval véletlen meghalt egy ember.
- Beindult a farkas átka! - fejeztem be
- Igen! - hajtotta le fejét - Két nap múlva lesz telihold. Amikor átváltozik Caroline ikrei átrakják belém Sivár mágiáját.
- De te nem fogod kibirni azt a sok varázserőt ezért feláldozod magad. Igazam van? - könnyesedett be a szemem. Klaus csak bólintott
- Arra szeretnélek kérni hogy halálom után vigyázz Hope-ra! Vidd vissza a Salvatore suliba. Segíts neki boldogulni! Megteszed?
- Persze!
- Nóri! Te vagy a legnagyobb szövetségesem és a legjobbarátom. És biztos vagyok benne hogy nálad lesz a legjobb helyen Hope. Nagyon fogsz hiányozni. - lépett elém és megölelt
- Te is! - sírtam
- Szeretlek! Kicsi Salvatore
- Én is! Nagy gonosz farkas! - mosolyogtam. Ki mentem a teraszra
- Mi a baj? - jött melém Kol
- Ja semmi! - töröltem meg a szemem
- Láttam hogy sírsz!
- Gondolkoztam. Hogy lesz tovább.
- Még mindig elakarod vinni Stefan-t?
- Nem!

Tudom rövid lett!
Sajnálom hogy mostanában nincsenek részek!