Viszatérő múlt (Kol Mikaelson Fanfiction) - Befejezett✔️

5. Fejezet

El kezdtem készülödni. Az ágyban megtaláltam a Kol-os naplóm.

Lehet valakit így szeretni?
                 
               1926.szeptember.3.

Erre a kérdésre annyit mondok, hogy igen lehet. Na mindegy is. A hajam begöndörítetem. Dobtam fel egy vadabb sminket és indultam le.
- Gyönyörű vagy! - mondta Klaus
- Köszönöm!
- Indulhatunk hölgyeim? - kérdezte Elijah. Ekkora már Hayley is lent volt.
- Mehetünk - mondtam
- Hölgyem fáradjon velem! - szólított meg Marcel
- Marcellus vigyáz rá! - utasította Klaus
- Mint a szemem fényére! - nevetett

Oda értünk. Mindenki beszélgetett.
- Üdvözzölek titeket - jött oda egy nő - Marcel neked meg sok sikert!
- Mit csinálsz? - érdeklődtem
- Beállok a Strixbe!
- Értem! - vagyis nem, de mindegy
- Fel kérhetlek egy táncra? - kérdezte Trishtan
- Igen! - elkeztünk táncolni
- Akkor te Kira ükunokája vagy?
- Olyasmi
- Nem is anyira különböztök
- Bátyám elrabolhatnám unokám? - kérdezte Kira
- Vigyed fattyú húgom - Kira magávál rángatott egy szobába
- Ti testvérek vagytok? - kérdeztem
- Igen de csak fél, de ez nem lényeges! Azt szeretném kérni tudom hogy te boszorkány vagy és van egy tárgy ami nekem nagyon kéne! Vettnél ki egy kereső bűbájt?
- Lehet boszorkány vagyok, de mivel vámpír formában sem vesztettem el az erőm így az itteni szellemek nem bírnak és az ilyen nagyobb varázslatokat, mint a lokátor nem használhatok, de ha nagyon kell akkor megtudom neked oldani! - mondtam
- Mit kérsz cserébe? - nézett engem gyanakvóan
- Semmit!
- Rendben! És hogy oldod meg?
- Az az én titkom. Gyere reggel 8-ra a Roosaus-ba! - otthagytam
- Marcel mi lett a feladatod? - kérdeztem
- Megkell küzdenem a legerősebb taggal!

Egyszer nagy csörenésre lettünk figyelmesek. Bejött Klaus és Lucien részegen.
- Klaus! - szóltam neki
- Mi a baj szépségem?
- Te részeg vagy!
- Lehet ittam egy iciri picirit! Na gyere csókolj meg! - magához rántott, de én ellöktem. Elmentem a pulthoz kértem egy koktélt-t.
- Haza kísérnéd Klaus-t? - jött oda hozzám Elijah
- Persze már amúgy is menni akartam! - elkaptam Klaus karját és a nyakamba akasztottam - Gyere megyünk haza!
- Rendben! Szeretlek!

~Otthon~

- Irány aludni! - utasítottam Klaus-t
- De félek Egyedül!- mondta cinikusan
- Na gyere! - fel kísértem el is aludt kimentem a szobából és átmentem a sajátomba.

Ellővetem az ismert naplóm és olvastam.

Életem legcsodásabb időszakában vagyok. Olyan mellet kelhetek és hajthatom álomra a fejem akit tiszta szívből szeretek. Amit Kol iránt érzek az olyan mesebeli, csodálatos. Megtaláltam a másik felem a lelkitársam. Aki soha nem csalna vagy hagyna el másért. Más párokat fenyeget a halál, de nekünk nem kell ezen aggódnunk.
ALWAYS AND FOREVER
              
1924.JÚLIUS.6.

Változnak az idők és az emberek. Akit régen szeretem az elhagyott. Ilyen gondolatokkal sírtam állomba magam. Reggel elkeztem készülödni mert még kellet keresnem egy boszit. Elmentem a temetőbe.

- Hogy léphetsz be e szent helyre - kérdezte egy banya
- Én is közületek vagyok félig! - csentintetem és az összes lámpa felgyulladt. A elmenekült.
- Pedig nem csináltam még semmit! - forgattam a szemem
- Mit keresel itt? - kérdezte Davina
- Kéne a segítséged boszi ribanc!
- Nem segítek.
- Kérlek!!
- Jó - adta be derekát

Oda értünk a bárba
- Oké ez rémárom két Nora! - mondta flegmán
- Kuss Harry Potter! Ő az ük-üknagyanyám Kol első szerelme.
- Kira vagyok! Kol-nak elég rosz az ízlése!- végig nézett Davinán. Elmontam a tervet
- De engem szeret Kol jobban - mondta Davina
- Engem - erősködöt Kira
- Elég - kiabáltam - Davina te pár tíz év múlva meghalsz. Kira rád már rád se nézne. Szóval maradok én. Enyi. De most megyünk elvégezük a bűbájt.
Elvégeztük Kira eltűnt.
- Köszi Harry Potter! - mondtam