Mindenkiben keresve

Sυɳʂԋιɳҽ

Az a nap jött el amit egy részem várt viszont a másik fele a hátam közepére se kívánta.

Egyrészt hatalmas gombóc volt a torkomban amióta megtudtam Amber szembe száll velem. Nagyon sokat gondolkodtam az elmúlt egy hétben sok variációt átrágtam és mindig csak ugyan az az izgulás kapott el.

Lehet, hogy nem én fogok majd nyerni vele szemben még sem érezném úgy, hogy bármit is vesztettem volna vele hiszen megismethettem Williamet. Akit akár mennyire nem szerettem volna az elején közel engedni magamhoz most még is így alakult.

De ekkor jött mindig a keserű íz, hogy ha én nem nyerek ők ketten egyre több időt fognak el tölteni a nagy verseny miatt azt amit én tölthetnék el William társaságában.

Mi történik ha ez idő alatt ők egymásrs találnak végülis mind a ketten népszerűek tele önbizalommal és csak úgy sugározzák magukból a tökéletességet. Hiába is utálom a lányt és szeretném rossz fényben feltüntetni a szememben ez nem jön össze, nem vagyok hülye és tisztában vagyok azzal ahogy mindenki utánna fordul és irigykedve nézik.

Egy éve pedig én sem voltam kivétel ez alól. De mit ér a külső ha belül semmit nem ér? Hiába hitegetném magamat ezzel akkor is manapság ki az aki először nem a külsőt nézi és csak utánna érdekli a belső, természetesen ha az első elnyerte tetszését.

Buta világ!

[...]

-Készen állsz? - sandítottam Bethany irányába kérdése hallatán.

-Mondhatni igen, fektettem elég időt bele persze William nélkül mit sem érne. - a lány arcán vélhető volt az a kis huncutság, mindig ilyen arcot vág amikor kettőnket elképzel egy párnak.

-Ebben biztos vagyok főleg abban, hogy hasznosan töltöttétek minden együtt eltöltött időtöket. - kezdett el cukkolni.

-Bet fejezd be. - böktem oldalba ezzel elterelve zavaromat.

-Jól van na. De komolyan nyerni fogsz én bízok benned, nagyon fogok szurkolni és ne felejtsd el ha arra kerülne sor, hogy valamiért ő nyerné meg én akkor is melletted fogok állni és az egyetlen nyertes számomra te leszel. - bekönnyeztem annyira meghatottak szavai, kérdés nélkül húztam szoros ölelésbe.

-Minket miért hagytok ki? - Jake kaján vigyorával találtuk szembe magunkat.

-Talán mert több lány ért már hozzád mint víz. - tisztázzuk le mindig jó illata van de attól függetlenül minden nap más lány csimpazkodik rajta.

-Najo hadjuk most a lányokat, Sarah velem jönnél van még egy elintézni való dolgunk a verseny előtt. - Jake mondott volna még valamit nekünk viszont William belé folytotta a szót.

Meglepődéstől kikerekedett szemekkel néztem rá ugyan is semmi ilyenről nem volt szó. Mielőtt én is bármit hozzá tudtam volna fűzni kezét szorosan rákulcsolta enyémre és úgy kezdett el a suli kijáratához húzni.

-Aztán csak okosan. - kiabált utánunk az öt fiú ezek után pedig hangos nevetés csendült fel.

Az autó kényelmes bőrülésén terpeszkedek miközben élvezem a csendet és a meleget. Körül belül tíz percet utazhattunk még végül eljutottunk egy hegyoldalhoz ahova éppen tartunk fel. Nem féltem vajon miért hoz egy ilyen helyre és mi is a célja mivel már megismertem annyira, hogy bízzak benne. A motor leállt én pedig kíváncsian meredtem ki az ablakon és próbáltam felfogni mit kéne most látnom. Elég nehéz feladatnak bizonyult ugyan is fák vettek körül tehát jó formán semmit sem láttam.

-Gyere! - mintha feszültséget véltem volna felfedezni hangjában ez által pedig a vérnyomásom megingott.

Némán követtem ahogy két bokor közt átsuhan majd mintha köddé vált volna ezért gyorsan én is utánna iramodtam nem lenne kizárt, hogy eltévedek még ha csak két métert is tettünk meg.

-Hát itt lennénk. - nézett mély barna szemeivel amik úgy csillogtak mint akár a csillagos ég.

Oldalra léptem és megcsodáltam végre azt ami miatt lett ilyen izgatott és ideges is egyaránt.

A talaj egy része jobban kihúzódott mint alapból ez a sziklás dombos rész. Viszont ez azért is szúrta meg annyira a szememet mivel a kiálló talaj részen feküdt egy pad. Csendesen oda sétáltam és miután realizáltam, hogy nem szakad le alattam elhelyezkedtem a sötét fából készült ülőhely egyik szélére. Még csak most tudtam megfigyelni a tájat, nem hétköznapi volt az biztos. Nem a városra nézett vagy csak úgy egy tisztásra hanem egy farmra. Hatalmas volt, sok állattal de egyszerűen ahogyan ránéztem valami még is elvette az ember eszét. Nem kellett sokat várnom mire leesett, hogy csak úgy árad a szeretet belőle. Négy kisgyerek szaladgált a füves részen a karánok között miközben önfeledten nevettek. Gyönyörű volt egyszerűen sugalt belőle a tisztaság és a rend.

-Gondolom érdekel miért hoztalak ide. - köszörülte meg a torkát majd leült mellém.

-Ebben nem tévedsz. - néztem rá viszont ő is most inkább a tájat csodálta.

-Emlékszel meséltem mikor anya elhagyott minket. - a szívem össze szorult nem akartam többet olyannak látni és mindennél jobban féltem, hogy ez most befog következni. - Mikor már tényleg elhagyta a családunkat és egy csepp érdeklődést sem mutatott felém össze törtem akkor tizenhárom évesen. Susan segített nekem ugyan is apa magába zárkózott teljesen olyan volt mintha nem lenne családom. Viszont ő nem akart szomorúnak látni és a szüleim helyett is szülőként féltett és szeretett engem pont ezért látta a legjobbnak, hogy ha idehoz engem minden nap. Kivettem a részemet mindenből segítettem és az akkori gyerekekkel is játszottam. Későbbiekben eljöttem kicsit kiszellőztetni a fejemet és megtaláltam ezt a helyet ami tökéletesen rálát a farmra. Imádtam pont ezért minden nap eljöttem csodáltam és erőt merítettem ahogyan idősödtem végre össze szedtem magamat eljártam edzeni, kicsit többet tanulni de azért nem erőltetem meg magamat. - itt egy apró mosoly hagyta el a számat. - Aztán csináltattam ide egy padot, eddig csak én jártam itt a mai napig.

Szembe fordult velem én pedig minden kérdés nélkül így cselekedtem. Tökéletes volt számomra ez a fiú ő volt maga a szó megtestesítője. A sugarak előtörtek a felhők fogságából és őt tették számomra csak csodálatosabbá. Nem akartam pislogni féltem, hogy akár egy percről is lemaradok.

-Te vagy az első akinek ezt megmutattam Sarah Evans. Te vagy az első akiben megbízom az első aki nem csak a külsőre megy és nem csak felszínes témákról tud beszélni. - a levegőt mélyen beszívta egy laza mozdulattal pedig végig szántotta haját. - Az első akibe beleszerettem.

A már megszokott forróság elöntött annyi különbséggel, hogy most mindenem bizseregni kezdett. Nem akartam a fülemnek hinni és féltem, féltem attól, hogy csak egy álom nem sokára pedig felébredek. De annyira szép lehetetlen, hogy csak álom képek fogszlányává váljon ez itt a valóság. William Miller szerelmet vallott nekem akit én is teljes szívemből szeretek, ezt pedig úgy elmondanám neki de nem akar egy fránya hang sem kijönni. Észre sem vettem mennyire közel kerültünk ez idő alatt egymáshoz. Barna szemei engem fürkésztek mintha csak engedélyre várna. Lassan én is elkezdtem közelebb hajolni felé tekintetem pedig csak úgy cikázott a szeme és a szája között. Sajgott mindenem, hogy az idő ennyire lassan telik.

Szememet lehunytam ajkai pedig hozzám tapadtak.

Mintha a kirakós utolsó két darabja hiányzott volna amik tökéletesen egymáshoz passzolnak. Úgy kapaszkodtam belé mintha még mindig nem hinném el, hogy ez a valóság. Oldalra döntöttem arcomat miközben ő az alsó ajkamat végig nyalva bejutást kér. Apró jóleső sóhajt engedtem szabaddá ahogyan nyelveink vissza fogott még is szenvedélyes táncot járnak.

A levegő teljesen elszállt tüdőmből és még az utolsó lélegzetvétellel is lágyabb érzékiebb csókot loptunk egymástól.

Minden érzelmet szenvedést és boldogságot próbáltunk ebbe a csókba kiadni és egyben össze szedni.