Mindenkiben keresve

Sυɳʂԋιɳҽ

Az adrenalin tombolt a véremben. Minden másodpercek töredékében történt meg.

Már csak is arra lettem figyelmes ahogyan a levegőben szinte szárnyalok a szó szoros értelmében.

Barátaim legnagyobb örömükben emeltek magasba és kántálták  nevemet. Az igazgató büszkén tapsolt a diákok egy része örült, hogy haza mehet a másik felében pedig örömöt és bosszú vágyat láttam.

Ugyan is végre valaki aki legyőzte Ambert. Ha pedig már itt tartunk látnotok kéne az arcát. A idegtől majd szét robban közben könnyeivel küszköd de azért még egy utolsó lenéző tekintettel csatlósaival tovább álltak.

[...]

-Tudod biztos voltam benne, hogy te nyersz. - nézett a kocsi ablakán kifelé miközben végig vezette ujjait barna haján.

-Hát igen elég jó tanárom volt. - vigyorogtam mivel a sportban lehet jobb volt Amber viszont volt pár feladat például felülések és különböző egyéb feladat amiben viszont én arattam sikert nélküle pedig nem ment volna.

De azért a szaltója láttán azt hittem dobok egy hátast, nem jó szívű viszont a tehetsége sportban kiemelkedő.

-A tanítványról pedig jobb ha nem is beszélünk mivel elképesztő. - játékosan bele bokszoltam vállába miközben felkaptam a táskámat.

-Köszönök mindent. - fordult végre mondandóm hallatán felém így pedig hálásan néztem rá miközben a másik kezemmel kinyitottam az ajtót.

-Tudod meghálálhatnád. - szemöldökömön az egekbe szaladt ez láttán pedig védekezés képpen arca elé helyezte tenyerét.

-Hogy mi? - kérdeztem egy kicsit hangosabb hangnemben.

-Ma lesz egy buli az osztálytársamnál eljöhetnél velem a többiek is ott lesznek pont azért nem mentünk most megünnepelni a nyereséged mivel este szeretnénk. - nem gondolkodtam sokáig a válaszomon rögtön beadtam a derekamat.

-Legyen. - intettem búcsút majd már a házunk felé vettem az irányt.

[...]

-Nagyon izgulok még sosem voltam buliba.-tipegtem a tükör elé, anya pedig elképedve figyelt.

-Minden rendben lesz és nagyon remélem William vigyázni fog rád. - simitotta meg vállamat.

-Ebben biztos lehetsz. - ezt az idili pillanatot pedig a csengő hangja szakította félbe.

-Rendben leszek így? - fújtam ideges a nyakamra kedvenc parfümömből.

-Kicsim elképesztő vagy ha meglát az álla a földet fogja súrolni.

Nem várattam tovább, kis táskámat vállamra helyezve tártam ki a bejáratot. Nem tudtam hirtelen hova nézzek már egy pillantásától is zavarba esek most pedig aztán tényleg többször is újra és újra végig mért. Annyira csodálkozott, hogy ajkai elnyíltak egymástól legutóbb akkor csodálkozott ennyire mikor kiálltam az ebédlőbe és megvédtem magamat Amber ellen. Furcsa, hogy ez a lány szinte minden második szavamban gondolatomban és tetteimben ott bujkál.

De William mintha nem hinne a szemének. Pupillái olyan hatalmasak lettek, hogy azt a mély barna színt szinte teljesen eltakarják. Azt kívánom minden lány legalább egyszer élje át mikor egy fiú csak is tőle van teljesen elvarázsolódva.

-Sarah. - halkan ejtette ki a nevemet szinte suttogta.

-Tudom. - közelebb léptem hozzá, bal kezemmel a tarkóját kezdtem el cirógatni majd egy gyors puszit leheltem ajakira.

Szemét lassan nyitotta ki mintha teljesen elkábítanám viszont ezzel nem csak ő van így ugyan is most is hatalmas súlyt pakolt rám csupán a kinézetével. Nem esett túlzásba de pont ettől volt olyan csodálatos egy fehér adidas cipőt viselt fekete farmernadrággal izmos lábát pedig teljesen kiemelte. Viszont még is az ing vitt számomra mindent a mellkasára és karjaira feszült fehér anyag mámorítón festett rajta de még így sem csinált a hajával semmit csak lazán omolt szét feje tetején a pedig már jól ismert féloldalas mosoly ott bujkált arcán.

[...]

-Nem fogsz magamra hagyni ugye? - húztam összébb a vékony szőrmés kabátomat.

-Már, hogy is tudnálak? Ott leszek végig melletted és nem engedek senkit a közeledbe a szavamat adom! - tette a szíve helyére kezét majd az ujjainkat össze kulcsolta.

Nos igen egyedül állok a hatalmas márványból készült pult mellett miközben a kis piros poharamat szorongatom amit William már legalább tíz perce nyomott a kezembe. Az ígéretét tartotta is és tényleg végig szorosan tartott magához minnél közelebb ha már egy kicsit ittasabb fiú vagy igazából full józan ember jött akkor is megfeszült és szinte maga mögé rejtett. Édesnek találtam a védelmezését azt viszont semmi képen nem engedte, hogy üdítőn kívül bármit is igyak így tehát csak fantát kortyolgattam egyedül.

Fura hallani, hogy egyedül ugye?

Pár haverja támadta őt le akiket eddig még én nem ismertem látszólag pedig végzősek lehettek. A fiú ellenkezett viszont elrángatták, tátogtam neki egy nyugi meg leszek mondatot ő pedig utánam kiáltott, hogy jövök egy pillanat ne mozdulj majd már a tömeg el is nyelte.

Ennek tíz perce én pedig csak tétlenül állok és várok rá.

-Sarah? - ismerős hang szólt hozzám amit a hangos zene miatt alig tudtam kivenni.

-Végre egy ismerős. - fordultam Bethany felé majd gyorsan megöleltem.

-Gyönyörű vagy! - kiabálta a fülembe enyhe italos illata pedig azonnal az orromba szökött.

-Köszönöm te is! - vettem szemügyre gyönyörű sötét kék csillogós ruháját.

-Gyere táncolni hiszen a mai győzelmed meg kell ünnepelni! - vette el a poharamat majd letette a pultra.

-Nem lehet William mondta várjam meg itt. - próbáltam minnél hangosabban és érthetőbben beszélni.

-Nem leszünk oda sokáig. - csuklómért nyúlt majd a táncoló tömeg felé kezdett húzni.

A zene ritmusát azonnal átvette, csípőjét egészen ügyesen ringatta közben pedig a zene szöveget dúdolta. Megpörgetett én pedig forogtam kettőt de végül barátnőmnek háttal álltam meg.

Mintha a sors akarta volna így.

Az előttem álló lány fiújával kézen fogva sétáltak a kert irányába én pedig meg láttam őt.

Vele!

A falnak dőlve Amber haját csavargatta majd körmeivel a fiú karját kezdte simogatni. Viszont ami ez után kezdődött teljesen a padlóra küldött. A karjait átfonta nyaka körül és úgy húzta közelebb magához.

Nem ellenkezett, William nem ellenkezett!

Az én William Miller-öm aki a szavát adta arra nem hagy magamra aki híjú ábrándokat keltett bennem sőt még anyának is megesküdött arra, hogy mindig vigyázni fog rám.

Tudatosult bennem szeretem, én szeretem őt és ez egyoldalú.

Hazudott nekem átvert elhitette, hogy szeret.

Azt hittem változott miért vagyok ennyire naiv?

Hirtelen levegőért kapkodtam a szívem meghasadt a közérzetem teljesen megváltozott. Keserű íz a számban egyre csak nőtt.

A szerelem akkor igaz ha fáj talán így szól a mondás de ebben a pillanatban gondolkodni sem tudtam viszont ha ez igaz szerelmes vagyok.

Szerelmes abba aki mindent megváltoztatott felfordított majd végül ellökött.

Az én szívem azon a késő éjszakai bulin tört össze.